A bencés életfa kevéssé ismert hajtása

Az oblátusközösség

Szerző: Borián Elréd OSB

Ki az oblátus/obláta? Az oblátusok/obláták („fölajánlottak”) egy bencés monostorhoz tartoznak, annak lelki javaiban részesednek, de családban és egy plébánia közösségében élnek. Ígéretet tesznek az evangélium vezetésével életük jobbítására. Naponként zsolozsmáznak otthon vagy közösségben, havonként közösen elmélkednek kisebb közösségekben, dékániákban, és lelkigyakorlaton vesznek részt. Testvérként tekintenek a – hagyományos elnevezéssel élve – harmadrendekhez tartozókra.

Lelkiségük lényegére rámutat ígéretük szövege: „Ígérem, hogy Szent Benedek atyánk Regulájának szellemében az evangélium vezetésével járom az üdvösség útját, és Krisztusnak semmit elébe nem teszek.” Ehhez kérik a kegyelmet az oltár előtti imádságukkal:

„Fogadj el engem, Istenem, szent igéd szerint, hogy neked éljek,
és ne szégyeníts meg engem, mert tebenned bíztam, Uram.” (119. zs.)

„Az oblátus hivatása éppúgy az Evangélium megélése, mint minden keresztényé, de életét sajátossá teszi az, hogy ennek gyakorlásában Szent Benedek tanításához igazodik” – olvashatjuk az oblátusok Szabályzatában.

Ha egész életünket ajánljuk fel, akkor ez azt is jelenti, hogy örömeinket, sikereinket, illetve gyöngeségeinket, bűneinket is Istennek adjuk. Szent Benedek az evangéliumi vámost tartja példaképnek, aki hátul áll meg a templomban, és bocsánatért imádkozik (Regula 7. fejezete; vö. Lk 18,13).

A közösségben egymást gyengeségeivel együtt próbáljuk hordozni. Az irgalmas Isten irántunk lehajló, feltétlen szeretetének átélése segíti legjobban önmagunk és társaink elfogadását. A bencések jelmondata: Béke és öröm, ennek megvalósításához a bölcs mértéktartás az egyik legfontosabb erény.

A teljes cikk >>>

> Cikk nyomtatása > Küldje el e-mailben

2010. június
Tartalom >>>