Beszélgetés Soós Sándornéval a rózsafüzérről
Végtelen szeretet-imafolyam
Szerző: Toldi Éva
Szűz Mária tisztelete a keresztény világot átfogó végtelen szeretet-imafolyam, mikor Égi Anyánk közbenjárásáért könyörögve, a Boldogasszony elé hinti rózsáit, szívéből áradó imafüzéreit a lélek – mondta pár éve egy búcsújáráson Erdélyben a szentmiseáldozatot bemutató Bálint Lajos püspök. A rózsafüzér imádságról, eredetéről, változatairól és az úgynevezett rózsafüzéres versekről írt tanulmánykötetet Soós Sándorné, amely a ferences jubileumi év egyik ünnepi kiadványaként jelent meg nemrég a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány gondozásában „…fonjunk rózsafüzért szép Üdvözletébül!” címmel. A szerző buzgó máriás lelkiségű asszony, a szentendrei Ferences Gimnázium magyar-német szakos tanára. Néprajzkutató, muzeológus férjével, aki teológusi képzettséggel is rendelkezik, két gyermeket nevelnek. Rózsafüzérről írott tanulmánykötete bővített változata nemrég megvédett doktori disszertációjának, mellyel PhD-fokozatot szerzett summa cum laude minősítéssel. A szerzővel a rózsafüzérről és könyvéről beszélgettünk.
– Mikor találkozott először a rózsafüzér imádsággal, s milyen lelkiségi élmények vezették tanulmánya megírásához?
– Ahogy életemben annyi mindent, a rózsafüzér imádság felfedezését is férjemnek köszönhetem. Ő nemcsak értő kutatója a szakrális néprajznak és a Mária-tiszteletnek, hanem teológusként a legjobb lelkivezetőm is. Az évek során tőle tanultam meg, mit jelent imádkozni és az imádság erejéből élni, megújuló reménnyel. Különös, hogy a rózsafüzérre életünk legnehezebb hónapjaiban találtunk rá, s az sem véletlen, hogy kegyelemközvetítő, vigaszadó erejét éppen akkor mutatta meg nekünk, amikor arra a legnagyobb szükségünk volt és van, mind a mai napig. Megdöbbentő mélységében tapasztaljuk meg, hogy a rózsafüzérben valóban föl lehet ismerni a hittel élő ember útját is: bizony az öröm után szinte szükségszerűen jön a fájdalom, de reményünk szerint majd a megígért Országban a dicsőség is… Hálával mondhatom, hogy a rózsafüzér szeretetére indított a ferences testvérek példája is: még hallhattam azoknak az idős szerzeteseknek a tanúságtételét, akik az üldöztetést, a börtönéveket ennek az imádságnak az erejével élték túl. Olvastam szent magyarjaink és magyar szentjeink mélységes rózsafüzér-tiszteletéről is, ám a legfontosabbak a jelenésekben üzenő Szűzanya szavai voltak számomra: „Imádkozzátok a rózsafüzért!” Ezt teszem ezért naponta, most már hosszú idő óta kislányommal, Eszterrel együtt.
– Kiket szeretett volna megszólítani könyvével, e tudományos és egyben vallomásos bizonyságtétellel?
– Ferences tanárként vallom Assisi Szent Ferenc szavainak igazságát: ne csak a magunk hasznára, hanem mások javára éljünk. Sokszor nehéz tapasztalataink is az Úr ajándékai, amelyeket másokkal meg kell osztanunk. A témaválasztásban így ez a személyes meggyőződés is vezetett. Ugyanakkor hiszem, hogy a szakrális irodalommal való foglalkozás hiánypótló és egyúttal embert gazdagító, üdvösséges ügy is.
– A rózsafüzér tudományos vizsgálatával úttörőmunkára vállalkozott, hiszen a szakrális műfajok, s azon belül az imádság az elmúlt század irodalmában nem nyert „polgárjogot”, nem tekintik művészi, irodalmi értéknek ma sem. Milyen forrásmunkákra támaszkodhatott?
– Valóban, a jól ismert, pusztán esztétikai szempontokat követő szemlélet hatására hosszú ideig háttérbe szorult a magyar spirituális irodalom számos műfajának és szövegének a vizsgálata, holott ezek a textusok is a magyar irodalom szerves részét alkotják, s művelődéstörténeti szempontból is jelentősek. A kevéssé kutatott terület közé tartozik a katolikus felekezet imádságirodalma. A rózsafüzér kialakulását és hazai elterjedését feltáró művelődéstörténeti munkák közül Bálint Sándor, Radó Polikárp, Miklósházy Attila, Magyar Pál, Tüskés Gábor, Knapp Éva, Teres Ágoston és Barna Gábor írásainak megállapításaira építettem, s nélkülözhetetlenek voltak Sík Sándor és Rónay László tanulmányai is. Külön tisztelettel említem meg dr. Cs. Varga István professzor urat, akinek hitvalló írásai a máriás irodalom vizsgálatában a legfontosabb útmutatót jelentették. Vallom, hogy az ars sacra az általa képviselt megközelítésben kutatható csak: az esztétikai és teológiai szempontok együttes érvényesítésével.
– Vajon miért kapta ez az imádság a „rózsafüzér” nevet, s mikorra datálható a ma ismert rózsafüzér imafajták első megjelenése?
– A mai szóhasználatban párhuzamosan él az olvasó vagy szentolvasó és a rózsafüzér elnevezés, s mindkettő egyaránt vonatkozik az imádságformára és az imák számát ellenőrző füzérre is. Az ájtatosság szakrális tartalmát hordozza a középkori jelképrendszerre épülő rózsakoszorú megnevezés, mely az imádságoknak a Szűzanya tiszteletére font, mennyei rózsává lett koszorújával magyarázza a szó eredetét. A „rózsafüzér” pedig a német Rosenkranz tükörszava. A koszorú jelentésű latin corona szónak az ájtatossághoz kapcsolt elnevezése is megmaradt a 20. századig. A Szűz Mária zsoltára pedig arra a szerzetesi hagyományra emlékeztet, amikor az írni-olvasni nem tudó, laikus testvérek a 150 zsoltár helyett ugyanannyi Üdvözlégyet imádkoztak. A később ötven Üdvözlégyből álló változatot rozáriumnak nevezték. Az Üdvözlégy sokszorozó formájának meglétére már a legendáink is utalnak. Az első hazai olvasófajta a Boldogasszony hét öröme lehetett, melyet Európa-szerte a ferencesek terjesztettek a 15. században. A Mária-tisztelet minden ferences közösség szép, eleven öröksége. A szentendrei Ferences Gimnáziumban a déli Úrangyala, az évenkénti csíksomlyói zarándoklat, az alázatos Mária példájára végzett sokszínű karitatív diákmunka, a nagyszünetekben mondott imádság is ennek örömteli megélését jelenti. E tanévben pedig az iskola lelki összetartozásának szép bizonyítékaként megalakul a rózsafüzéres imacsoport is, ahol remélhetőleg egy egész „rózsabokornyi” testvér, diák és civil munkatárs köt majd naponta szépséges rózsakoszorút a Szűzanyának, hálából és segítségért fohászkodva az iskola alapításának 60., a ferences rend megszületésének 800. évében.
– A könyv két záró fejezete az úgynevezett rózsafüzéres versekről szól. Kiket emelne ki a szerzők közül?
– Költészetünk története során a rózsafüzér szakrális szövege, sajátos szerkezete, szimbolikája számtalan mű létrejöttéhez jelentett forrást és ihletet.
E versek hazánk történetének sorsfordító eseményeihez kapcsolódnak. Sajátos motívumok (hazaszeretet, hit, az emberi élet teljessége) beépítésével a műfaj kínálta lehetőségeket is fölhasználták a keresztény tanításnak és a korhoz szóló üzenetnek az átadására. Mindez abból a meggyőződésből ered, hogy a jézusi példa az ember és a közösség mindenkori miértjeire is érvényes választ ad. Vagyis a nemzeti történelem szakaszai párhuzamba állíthatók a rózsafüzér három fajtájával: múltunk az örvendetes, jelenünk a fájdalmas, jövőnk a dicsőséges olvasóval azonosítható. A versek egy részében az erőteljes tanítói szándék változó értékű szövegeket teremtett, de találunk magas esztétikai értékűeket is. Rudnyánszky Gyula, Kemenes Ferenc, Rosty Kálmán, Székely László, Mindszenty Gedeon, Sík Sándor, Mécs László, Rónay György rózsafüzéres versei esztétikai mércével is kiválóak.
– Mondhatjuk, hogy a rózsafüzér imádság állandó fejlődésben, változásban van? Ismertem olyan közösségeket, ahol az alkalomnak megfelelően alakítgatták a titkokat, sőt gyakran szabad könyörgéseket is hozzátoldtak az imához.
– Az evangéliumi titkoknak a teljesebb megértéséhez és átéléséhez az Üdvözlégy végéhez, majd Jézus elhangzó neve után már az első időktől kezdve rövid elmélkedéseket csatoltak, időszerű kívánságokat, fohászokat építettek. Idővel számos speciális szentolvasó is született, például egyes hittitkok, szentek tiszteletére. Mindezek azt példázzák, hogy a rózsafüzér a közösség igényének megfelelően mind a mai napig meg tud újulni.
