Cikkek listázása

Találkozás a hatvanéves Somogy Táncegyüttes művészeti vezetőjével

Tánccal mélyíti a nemzettudatot

Szerző: Lőrincz Sándor

„Az alkotás isteni adomány, így a koreografálás sem tőlem van; sokkal inkább az Istentől. Én csak megpróbálom úgy tisztán tartani a lelkem, hogy Isten minél inkább munkálkodhasson bennem. Ha ki tud bontakozni a talen­tum, akkor valóban varázsos produkciók születhetnek” – Turi Endre, az idén hatvanadik születésnapját ünneplő kaposvári Somogy Táncegyüttes fiatal művészeti vezetője vallott így, amikor arról kérdeztem, honnan eredezteti a csodát, amivel egy-egy autentikus folklórszám vagy táncszínházi előadás láttán örvendezteti meg a közönséget.

– Mindenhonnan szorongatnak bennünket; Krisztus fájdalma megnyilvánul rajtunk, hogy a dicsősége is megnyilvánuljon – idézi Pál apostolt, a népek apostolát. – Én is így vélem, s ezért próbálok is tenni egy-egy próbán vagy éppen egy-egy mű színpadra állítása során. Szerintem a koreografálás belső sugallat, s ha Istennel jó közösségben vagyok, akkor viszonylag könnyedén rátalálok az általa kijelölt útra, és felveszem a kívánatosnak ítélt ritmust.

Mint mondta, a kisgyerekeket is megpróbálja erre nevelni, hiszen nemcsak a Somogyot viszi a hátán, hanem több csoportban is tanít az Együd Árpád Művészeti Iskolában, valamint Somogyjádon, illetve sajátos nevelési igényű gyerekek között, a Bárczi Gusztáv Speciális Általános Iskolában. Merthogy a tánc is – csakúgy, mint a lovaglás vagy az úszás – jótékonyan hat a gyermeki személyiségre, s nemcsak a testet tartja karban, hanem a lelket is. Diákjait mindig arra ösztönzi: legyenek lelki tagjai a táncos közösségnek, és akkor másként hat rájuk az élmény, a varázs. Természetesen Turi Endre is olykor-olykor kompromittálódik a lelkiismeretével, hiszen a próbák hevében, abban az izzásban, amit csak egy táncos élhet át, bizony kemény szavak is elhangzanak. Nemcsak a térformák a fontosak, hanem a színpadi fegyelem is.

– Nincs tökéletes ember, csak tökéletes szándék – jegyzi meg –, de ezzel tisztában van a tánckar is. Főleg olyankor, ha úgy érezzük egy-egy előadás után: talán lehettünk volna jobbak is.

Turi Endrének valóban élete a tánc, hiszen kilenc évesen már a Németh Ágnes vezette Somogyi Aprók gyermektáncegyüttesben táncolt. Előtte Gyékényesen rop­ta, 1988 óta pedig a Somogyban. A néhány éve meghalt jeles koreográfus, Mosóczi István jegyezte akkor az együttest. Talán az általa képviselt és szakmai körökben bizony idegenkedve fogadott táncszínház még inkább tudatosította benne: a mai magyar néptáncművészetben helye van a folklórnak, a táncszínháznak és a kortárs táncnak is.

– Sajnos, a kereskedelmi csatornákon szocializálódók csupán annyit tudnak a folklórról, hogy bő szárú gatya és cigány muzsika – mondta. – Ismereteik megrekednek ennél, és a kibeszélő show-k, a bulvársajtó sokkal inkább érdekli a fiatalokat, mint az, hogy ki volt Martin György, s milyen nagyot alkotott a Honvéd Táncegyüttesben Novák Ferenc, akit mindenki csak Tatának nevez.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>