Cikkek listázása

Hittel és hűséggel

Szerző: Papp Tamás

Üvegpalack úszik hazánk partjainál, a történelem kanyargó folyóján. Az élet egykori hajósai, elfeledett nemzedékek tanúi küldtek üzenetet általa a jövendő koroknak. Meghatódottan veszem kézbe a palackot, kinyitom, kisimítom a benne lévő megsárgult papírt, és olvasni kezdem a sorokat: Az ember a legszentebbre, de legkegyetlenebb tettekre is képes – kezdődik az üzenet. A megharcolt élettapasztalatokat nem lehet átadni, mindenkinek magának kell azokat megszereznie. A harmadik, egyben utolsó mondat így szól: Az Isten végül mindig győzedelmeskedik, hűséges azokhoz, akik ragaszkodnak hozzá. Összehajtogatom a papírszeletet, visszadugom a palackba. Magam mellé teszem, leülök egy sziklára, és az októberi napsütésben a történelem folyójának fodrozódó hullámait fürkészem. Meszlényi Zoltán püspök közelgő boldoggá avatására gondolok, akinek életében – és vele együtt a kommunista diktatúra megannyi mártírjának sorsában – ez az üzenet testet öltött. Hiszen az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember a bűn következtében nemcsak a Teremtés könyvének első lapjain vetkőzött ki önmagából, hanem egészen elrettentő módon még az elmúlt évszázadban is. Soha annyi katolikus hívőnek – egyházinak, világinak – nem vették el erőszakkal az életét hite, egyházhűsége miatt, mint a 20. században. És mégis szenteket termett a II. világháborút követő szomorú kommunista diktatúra korszaka, amely nekünk adta Hummel Kornél, Brenner János, Endrédy Vendel, Sándor István, Vezér Ferenc, Bódi Magdi, Mindszenty József életszentségének nagyszerű példáját. Ismert és névtelen mártírok, hitvallók megszámlálhatatlan seregének most első, az Egyház által ünnepélyesen is elismert tagja lesz Meszlényi Zoltán, akit reményeink szerint még sokak boldoggá és szentté avatása követ. „Magyarország felszabadult a külső elnyomástól; eljött az óra, amikor meg kell szabadulnia a lelki rabszolgaság különféle formáinak belső kötelékeitől is” – fogalmazott II. János Pál pápa a rendszerváltáskor. Az elmúlt húsz évben azonban azt is megtapasztalhattuk, hogy a fogyasztói társadalom befolyása milyen óriási tömegeket képes új függőségbe hajtani. Ezért lehet ma is kihívás számunkra a palackba rejtett üzenet második mondata: minden nemzedéknek magának kell megharcolnia élettapasztalatait, mindenkinek magának kell válaszolnia a hit isteni ajándékára. Hiszen a vallási köz

Üvegpalack úszik hazánk partjainál, a történelem kanyargó folyóján. Az élet egykori hajósai, elfeledett nemzedékek tanúi küldtek üzenetet általa a jövendő koroknak. Meghatódottan veszem kézbe a palackot, kinyitom, kisimítom a benne lévő megsárgult papírt, és olvasni kezdem a sorokat: Az ember a legszentebbre, de legkegyetlenebb tettekre is képes – kezdődik az üzenet. A megharcolt élettapasztalatokat nem lehet átadni, mindenkinek magának kell azokat megszereznie. A harmadik, egyben utolsó mondat így szól: Az Isten végül mindig győzedelmeskedik, hűséges azokhoz, akik ragaszkodnak hozzá. Összehajtogatom a papírszeletet, visszadugom a palackba. Magam mellé teszem, leülök egy sziklára, és az októberi napsütésben a történelem folyójának fodrozódó hullámait fürkészem. Meszlényi Zoltán püspök közelgő boldoggá avatására gondolok, akinek életében – és vele együtt a kommunista diktatúra megannyi mártírjának sorsában – ez az üzenet testet öltött. Hiszen az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember a bűn következtében nemcsak a Teremtés könyvének első lapjain vetkőzött ki önmagából, hanem egészen elrettentő módon még az elmúlt évszázadban is. Soha annyi katolikus hívőnek – egyházinak, világinak – nem vették el erőszakkal az életét hite, egyházhűsége miatt, mint a 20. században. És mégis szenteket termett a II. világháborút követő szomorú kommunista diktatúra korszaka, amely nekünk adta Hummel Kornél, Brenner János, Endrédy Vendel, Sándor István, Vezér Ferenc, Bódi Magdi, Mindszenty József életszentségének nagyszerű példáját. Ismert és névtelen mártírok, hitvallók megszámlálhatatlan seregének most első, az Egyház által ünnepélyesen is elismert tagja lesz Meszlényi Zoltán, akit reményeink szerint még sokak boldoggá és szentté avatása követ. „Magyarország felszabadult a külső elnyomástól; eljött az óra, amikor meg kell szabadulnia a lelki rabszolgaság különféle formáinak belső kötelékeitől is” – fogalmazott II. János Pál pápa a rendszerváltáskor. Az elmúlt húsz évben azonban azt is megtapasztalhattuk, hogy a fogyasztói társadalom befolyása milyen óriási tömegeket képes új függőségbe hajtani. Ezért lehet ma is kihívás számunkra a palackba rejtett üzenet második mondata: minden nemzedéknek magának kell megharcolnia élettapasztalatait, mindenkinek magának kell válaszolnia a hit isteni ajándékára. Hiszen a vallási közömbösség vagy a nagyfokú önzés ellenére ma is sokan vannak, akik aggódnak az itt élők jövőjéért, és még inkább ragaszkodnak az evangéliumi értékekhez. Törekvésüknek biztos irányt ad majd Meszlényi Zoltán boldoggá avatása. 1937. október 28-án szentelték püspökké. Jelmondata így szólt: Hittel és hűséggel. Tegyük hozzá: jó és rossz időkben egyaránt. Amikor Magyarország a szovjet megszállási övezetbe került, a kommunizmus előretörése hamar érezhetővé vált. Először az egyházi földeket kobozták el, később az iskolákat államosították, a hatalomnak ellenálló papokat, főpapokat bebörtönözték, a szerzetesrendeket feloszlatták, és folytathatnánk a hívőket ért megaláztatások megszámlálhatatlan sorát. Ebben a folyamatban tartóztatták le 1950. június 29-én Meszlényi Zoltán püspököt is. Ezt követően többé senki sem látta. Soha nem volt nyilvános bírósági tárgyalása. Rövid ideig a budapesti gyűjtőfogházban tartották fogva, majd a kistarcsai internáló táborba szállították. Ott halt meg névtelenül, elfeledve, betegen és kisemmizetten. Messze korok tanúinak üzenete jut eszembe, és a zsoltáros szava: Hűséges az Isten azokhoz, akik ragaszkodnak hozzá. Meszlényi Zoltán közelgő boldoggá avatása hirdeti, hogy a szabadság nagyszerű ajándékának idején vagy üldöztetések közepette az Istenbe vetett hit és az iránta való hűség biztos utat jelent a mennyei boldogságba.

ömbösség vagy a nagyfokú önzés ellenére ma is sokan vannak, akik aggódnak az itt élők jövőjéért, és még inkább ragaszkodnak az evangéliumi értékekhez. Törekvésüknek biztos irányt ad majd Meszlényi Zoltán boldoggá avatása. 1937. október 28-án szentelték püspökké. Jelmondata így szólt: Hittel és hűséggel. Tegyük hozzá: jó és rossz időkben egyaránt. Amikor Magyarország a szovjet megszállási övezetbe került, a kommunizmus előretörése hamar érezhetővé vált. Először az egyházi földeket kobozták el, később az iskolákat államosították, a hatalomnak ellenálló papokat, főpapokat bebörtönözték, a szerzetesrendeket feloszlatták, és folytathatnánk a hívőket ért megaláztatások megszámlálhatatlan sorát. Ebben a folyamatban tartóztatták le 1950. június 29-én Meszlényi Zoltán püspököt is. Ezt követően többé senki sem látta. Soha nem volt nyilvános bírósági tárgyalása. Rövid ideig a budapesti gyűjtőfogházban tartották fogva, majd a kistarcsai internáló táborba szállították. Ott halt meg névtelenül, elfeledve, betegen és kisemmizetten. Messze korok tanúinak üzenete jut eszembe, és a zsoltáros szava: Hűséges az Isten azokhoz, akik ragaszkodnak hozzá. Meszlényi Zoltán közelgő boldoggá avatása hirdeti, hogy a szabadság nagyszerű ajándékának idején vagy üldöztetések közepette az Istenbe vetett hit és az iránta való hűség biztos utat jelent a mennyei boldogságba.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>