Az élet védelme minden egyház közös ügye
Aki Jézus mellé áll, az élet mellé áll
Szerző: Szalontai Anikó
Fotó: Szalontai Anikó
Együtt az úton – ez a címe a Pázmány Páter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán belül működő Ut Unum Sint Ökumenikus Intézet immár harmadik éve folyó előadássorozatának. A Kránitz Mihály professzor szervezte programsorozaton az előadásokat különböző egyházak képviseletében vendégelőadók tartják, ugyanakkor lehetőség nyílik kötetlen beszélgetésre, barátságok kialakítására. Február 12-én egy minden keresztény felekezet számára fontos témáról esett szó: Komáromi János festőművész, hitoktató és felesége, Komáromi Jánosné, Mária, hitoktató, a Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola egyik alapítója beszélt az életvédelem spirituális és gyakorlati szempontjairól.
János és Mária nemcsak népes családjuk által, de a december 28-án, aprószentek ünnepén minden évben megrendezett, az abortusz áldozataiért tartott engesztelő ima szervezőiként is az élet mellett állnak. A Szent Ambrus Közösség támogatásával és a pálos rend, illetve a belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia közreműködésével már a rendszerváltás évében elindították e decemberi rendezvényt, amely az életvédelem fontosságára mutat rá.
– 1988-89-ben csaknem ötmillió áldozata volt már az abortusznak Magyarországon. Ma ez a szám kilenc millió, ami önmagában is nagy tragédia, de egy alig tízmilliós ország életében különösen is az – mondta Komáromi János.
Az életvédelem egy olyan ügy, amelyben minden keresztény egyház teljesen egyetért, ugyanakkor amiben egyre nagyobb szükség van az összefogásra, a közös fellépésre.
– A most decemberi engesztelő imanap igazi ökumenikus esemény volt. Minden egyház képviselője hozzátette a maga felekezetének sajátos szempontjait az alapgondolathoz, és ettől vált az igazán teljessé – tette hozzá Mária.
Mária és János ma már többszörös nagyszülők, mindketten nagy családban nőttek fel, s mikor összeházasodtak, nem is latolgatták, hány gyermeket szeretnének.
– Maga az élet szorosan összefügg az életvédelemmel – mutatott rá János. – S bár már a rendszerváltás előtt is minden lehetséges életvédő fórumban részt vettünk, a leginkább beavató közeg számomra mégis az volt, hogy tizenegy gyermekes családban nőttem fel. Így már gyerekkoromban az élet minden szeletére rálátásom volt, s annak védelme is magától értetődő volt.
Ahogyan a hitünkről való tanúságtételben, úgy az életvédelem terén is az egyik legalapvetőbb eszköz az, ahogyan élünk.
– Fontos, hogy úgy jelenjünk meg a társadalomban, hogy megmutassuk: nem az a természetes, hogy kilencmillió áldozata van már hazánkban az abortusznak – mondta Komáromi János. – Az én életemben is többször előfordult, csak azzal, hogy beszélgettem valakivel a családomról, arról például, hogy megszületett az ötödik fiam, máris felmutattam, van más út. Ugyanakkor látom, az életvédelem elválaszthatatlan a kereszténységtől. A problémára nincs más megoldás, mert csak a kereszténység tud pontos választ adni. Hiszen az élet elsődleges alapja az a szeretet, amiben Isten megjelenhet. Jézus, aki az út, az igazság és az élet, megmutatta: aki az élet mellé áll, őmellette áll.
Szülőként saját gyermekeinknek is megmutathatjuk az életvédelem fontosságát.
– Fontos, hogy mindezt úgy éljünk, hogy gyerekeinknek is kedve legyen az élethez, a családhoz – mondta Mária. – Ha azt tapasztalják, hogy a szüleik szerelmesek, az mint egy égbolt, föléjük borul. A gyerekek is boldogok lesznek ezáltal, s ebben a mikrokozmoszban tapasztalhatják meg elsőként Istent. Ugyanakkor az is fontos, hogy a gyerekek lássák a szülőkön az igazi hitet, ami az Istenbe vetett bizalmon alapul, és amiért sokszor meg kell küzdeni. Számomra az egyik legkedvesebb szentírási rész a csodálatos kenyérszaporítás története. A házasoknak is azzal a bizalommal kell nevelni gyermekeiket, amivel az apostolok elindultak, mikor Jézus azt mondta: ti adjatok nekik enni. A hit megélése mellett azonban kell, hogy életünknek normális ritmusa és természetes életfelfogása legyen. Hiszen a kegyelem a természetesre épít.
Ma sok fiatal az anyagi helyzet miatt nem mer gyermeket vállalni, vagy azt gondolja, csak egynek tud megadni mindent.
– Hogyha materiális szempontból közelítjük meg a kérdést, már az is tévedés, ha azt hisszük, akár egyetlen gyermeknek meg tudunk adni valóban mindent. A gyermekvállalásnak más szempontból kell tudatosnak lennie – emelte ki János. – Amikor megkérdeznek téged, adj számot reményedről, olvassuk a Szentírásban. Számot kell tehát adnom minden gyermekemről, nem mondhatom azt, hogy „csak úgy jött”.
– Valójában maga az élet a legtöbb, amit adhatunk a gyermekeinknek – mutatott rá Mária. – S nemcsak az ő saját életére gondolok, hanem a testvérei életére. A szülő soha nem lehet úgy társa a gyermekének, mint egy testvér, hiszen ők egyenrangúak.
Sokszor elhangzik, modern társadalmunkban: a család támadásoknak van kitéve.
– Hogyha a család fogalmának lényegét el tudja venni a gonosz, akkor annak az Egyház és az egész társadalom is kárát szenvedi, hiszen a család mindkettőnek alapsejtje – hangsúlyozta Komáromi János. – A családban, mint ecclesiolában fogalmazódik meg az Egyház, illetve a szentségi házasság által létrehozott eucharisztikus térben növekednek a gyerekek, a társadalom következő nemzedéke.
