Az egri Főiskolai Lelkészség tanévzárása
Keresztény válaszok a kor kérdéseire
Szerző: Szarvas István
Fotó: Szarvas István
Ezekben a hetekben a különböző vizsgák letételével zárul a főiskolák, egyetemek tanéve. Ebből az alkalomból kereste fel lapunk munkatársa Varga József atyát, az egri Eszterházy Károly Főiskola Lelkészségének vezetőjét, kérve, hogy beszéljen céljaikról, programjaikról, illetve az Egerben megtartott
XV. Országos Lelkészségi Konferenciáról.
– A főiskolai lelkészségi élet egészen a rendszerváltásig nyúlik vissza, amikor itt Egerben, a fiatal papok körében felvetődött az igény arra, hogy főiskolás fiatalokkal foglalkozzanak. Olyan fiatalokról van szó, akik néhány éven belül gyerekeket fognak tanítani, szembetalálják magukat olyan kérdésekkel, amelyekre a keresztény értékrend szerint kellene válaszolniuk. Másrészt vannak itt olyan fiatalok is, akik otthonról, ifjúsági közösségből elkerültek el vagy egy jól megszervezett plébániai közösségből, és most is igénylik, hogy tartozzanak valamilyen közösséghez. Ezeket a közösségi és más igényeket szeretnénk a lelkészségen belül kielégíteni.
A lelkészség 2007 októberétől működik hivatalos keretek között. Ternyák Csaba érsek úr bízott meg a fiatalok közösségbe szervezésével. Célunk: megalapozni a jövendő értelmiség keresztény értékrendjét. Mi arra segítjük a fiatalokat, hogy a kor kérdéseire keresztény módon tudjanak válaszolni.
– Milyen jellegű programokkal tudják ezt a célt elérni?
– Vannak állandó és mozgó programjaink. Állandó programként a Segítő Szűz Mária Főiskolai Leánykollégiumban minden kedden és szerdán este szentmisét tartunk. A keddi szentmise után van egy bibliaóra, a szerdai után kötetlenebb beszélgetésre, gyónási lehetőségre nyílik alkalom. Ezen alkalmak során azt tapasztalom, hogy a fiatalok sokszor nincsenek tisztában a bibliás lelkiséggel, vagy szeretnének ugyan az Istennel bensőségesebb kapcsolatot kialakítani, de ennek hogyanját nem ismerik. Ebben próbálunk segíteni nekik.
Mozgó programjaink során havonta egyszer nagyobb szabású teaházat szervezünk. Ezzel fórumot szeretnénk teremteni, ahol olyan emberekkel találkozhatnak, akik hitelesen tesznek tanúságot hitükről. Ilyen volt legutóbb az Olgyay Hangok szereplése, az Olgyay család tanúságtétele.
– A programok iránt, a lelkészség működése iránt milyen az érdeklődés?
– A lelkészség felépítése a következő: alapja egy 10-12 főből álló önkéntes csoport, akik a programok szervezésében, lebonyolításában segítenek. A következő szintet azok a fiatalok képezik, akiket az önkéntesek mozgatnak, és aztán tovább tágul a kör. Ha mindenki jelen van egy-egy foglalkozáson, akkor 20-25-en vagyunk, Teaházak alkalmával pedig főleg a kollégisták jelennek meg nagyobb számban.
– Milyen a kapcsolatuk a főiskolával?
– A főiskola jóvoltából a lelkészségnek van egy irodája a Lyceum épületében, ami hétfőn, kedden és szerdán délelőttönként van nyitva. Itt található egy kis teológiai könyvtár, illetve lehet beszélgetni önkéntessel, lelkésszel. A főiskola rektorával is jó kapcsolatban vagyunk. Több programunkra meghívtuk már, illetve olyan is volt, amikor főiskolai tanárokat hívtunk meg egy-egy előadásra.
– A XV. Országos Lelkészségi Konferenciára Egerben került sor április 23-25. között. Hogyan lettek Önök a házigazdái ennek a programnak?
– Az előző konferenciákat Tihanyban rendezték meg, ahol azt tapasztaltam, hogy egy olyan lelkészközösség van Magyarországon, akik azért vannak együtt, mert tapasztalatot szeretnének cserélni, együtt akarnak imádkozni. Ez bátorított arra, hogy Egerben rendezzük meg a következő konferenciát, amire egy évig készültünk. A találkozó témájául ezt választottuk: A lelki betegségek gondozása egyetemisták, főiskolások körében. Erről beszélni azért fontos, mert egyre többen vannak olyanok, akik csonka családból érkeznek, akiknek valamilyen komolyabb lelki betegség volt vagy van.
Ez már egy kicsit túlmutat a hagyományos lelkipásztorkodáson és a lelki gondozáson, de úgy gondolom, hogy egy főiskolai lelkész számára az is fontos, hogy ilyen formán is betekintsen a főiskolások életébe.
A főiskolai lelkészek általában fiatal papokból kerülnek ki, aki korban közelebb állnak a fiatalokhoz.
Eléggé lendületes volt ez a néhány nap is. Az első nap estéjén közösségformáló programot szerveztünk, mindenki bemutatta saját lelkészsége életét, programjaikat, közösségi életüket.
A második nap Joób Máté evangélikus lelkész beszélt arról, hogy a szentgyónásban, lelki beszélgetésben hogyan kezeljük azt, hogyha valaki komolyabb lelki betegséggel találja magát szemben, majd dr. Héjja Anna Margit domonkos nővér, neurológus, pszichiáter, a Budapesti Egyetemi Lelkészség munkatársa saját tapasztalatairól beszélt: hogyan látja, hogyan érzékeli az egyetemisták körében ezeket a problémákat, illetve hogyan orvosolhatók ezek. Az előadások témáit kiscsoportokban beszéltük meg. Este pedig kulturális programmal zártuk a napot.
A konferencián túl is rendszeres kapcsolatban vagyunk egymással. Közös levelező listánk révén meg tudjuk beszélni egymással programjainkat vagy a felvetődött gondokat.
