Cikkek listázása

Nagyszülőnek lenni „majdnem” tizenkét unokával

Köszönet az életért, a gondoskodásért

Szerző: Toldi Éva

„Köszönöm az életet, amit tőletek kaptam, a hitet, amire neveltetek, hogy megtanítottátok, hogy a szeretet a legnagyobb kincs. Az elfogadást, a sok türelmet, a jó példát a mások iránti megbocsátásra, a gyönyörűen kivasalt néptáncos ruhákat, a közös kirándulásokat…”

„Sosem felejtem el, mikor bocsánatot kértél, édesapám, mert nem tudtál több pénzt adni nekünk. Azt mondtad: a becsületes, tiszta élet nagyobb érték, mintha sok pénzt adtál volna – esetleg becstelenül…”

„Köszönjük a balatoni nyaralásokat, a sok finom sütit, a mosolyotokat… Hálából rajzolok ötven kis virágot, ez jelképezi a sok boldogságot, mit ezen ünnepen nektek most kívánok!…”

A fenti, szinte könnyeztetően tiszta, szeretettel átitatott, lélekből jövő mondatokat egy kis emlékkönyvben olvastam pár éve. Egy idős házaspár aranylakodalmára kapta azt gyermekeitől, unokáitól. Saját készítésű, maguk írta-rajzolta-festette, fényképekkel gazdagon díszített emléket adtak ajándékba az öregeknek, hálából az életért, amelyet kaptak, hálából a felnevelésért és gondoskodásért, s a szeretetért, amellyel gyermekeik, unokáik mellett álltak és állnak ma is.

Rendkívüli családról van szó, ahol ugyan a gyermekek száma „csak” kettő (két leány), de az unokák száma már 11, és hamarosan 12 lesz…

A boldog nagyszülők, Szőnyeg János és felesége, Pannika Balatonfűzfőn élnek. A történelmi múltú Balaton-felvidéki településről, Vászolyról költöztek öt évtizede a tóparti településre, hogy életüket örökre összekötve betöltsék azt a szerepet-sorsot, amelyet a Mindenható ajándékozott nekik.

– Azt, hogy mit jelent nagyszülőnek lenni, milyen érzés és micsoda boldogság, mikor egy csöpp ajkon megszületik, megformálódik a szó – „Mama”, „Nagymama”, „Papa”, „Nagypapa” – sohasem értettem, egészen addig, míg meg nem született az unokám, s míg el nem hangzott a szájából először e szeretetteljes megszólítás. Egyszer anyák napján egy templomi szertartáson fogalmazta meg a pap szentbeszédében, amit magam is éreztem, átéltem gyermekeim születésénél, hogy tulajdonképpen minden születés szakrális pillanat, hiszen Isten teremtménye jön világra a földi anya vajúdása révén, s kicsit minden születés ezért karácsonyi pillanat is, s az anya-apa-gyermek közössége a Szent Családra emlékeztet. És bár a Biblia nem ír a kis Jézus és a nagyszülők, Anna és Joachim találkozásáról, kapcsolatáról, a nagyszülőiség állapotáról (sőt egyes apokrif szerzők szerint Joachim Szűz Mária születése után nem sokkal meghalt), mégis bizton gondolhatjuk úgy, már ők is kegyelemként élhették meg az unoka születésének felemelő eseményét. Szakrális pillanatként.

– Csodálatos állapot nagyszülőnek lenni, mert számunkra az unoka már „csak” a boldogság és öröm forrása – mondja János bácsi, mikor az unokákról faggatom. Természetesen a „csak” mögött azért felelősség is van – teszi hozzá –, mert ha szüleik ránk bízzák őket, arra az időre a felelősség mégiscsak a mienk. Azonban mi ez a szülői felelősséghez képest, és mi ez ahhoz a boldogsághoz viszonyítva, amit a velük való együttlét jelent?

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>