Cikkek listázása

Márai Somogyban fogadott örök hűséget Lolának

Segesd és Kassa „kézfogója”

Szerző: Lőrincz Sándor

A segesdi Várhegy éke a ferences templom s a kolostor, amelynek egyik szárnyában a Gondviselés Szociális Otthon lakói élnek. A 2800 lelkes belső-somogyi település büszke Isten hajlékára, hiszen a környék egyik legjelentősebb látványossága a műemléképület. A megye első ferences kolostorát a tizenharmadik században alapították, de később a törökök elfoglalták és lerombolták. A visszatérő ferencesek barokk stílusban új kolostort építettek, s itt működött Somogy első patikája is, melyet egy tudós szerzetes vezetett. IV. Béla király idejében az ország fővárosa volt Segesd, Árpád-házi Szent Margit eszmélésének színhelye. A ma is álló templomot Bajzáth József veszprémi püspök szentelte fel 1778. május 26-án.

Borza Miklós, somogyszobi esperes-plébános pasztorálja a segesdi híveket. Olykor-olykor egy-egy lelkigyakorlatot is rendeznek a kolostorban, és az ország legkülönbözőbb helyeiről turistacsoportok látogatnak ide. A falak közé leginkább ifjúsági találkozókon, engesztelő imanapokon vagy a búcsúkon költözik élet, pedig – s ezzel tisztában van a fiatal pap is – jó lenne, ha még gyakrabban vonzaná e hely az Isten igéje után vágyakozókat. A kolostorbejárat mellett tábla hirdeti, hogy Somogy Megye Közgyűlése Örökségünk-Somogyország Kincse kitüntető címmel ismerte el a Várhegyet és a templomot a ferences kolostorral, amelynek kerengőjén Udvardi Erzsébet, Kossuth-díjas festőművész rózsafüzértitkokról készült sorozatát is láthattuk. Jó beszívni a freskókkal gazdagon díszített, ódon templom levegőjét, s elidőzni Dorfmeister István Szent Katalin képe előtt, vagy megcsodálni a barokk díszítményeket. Gondolatban még hallom Dévai Nagy Kamilla és Labant Csaba énekét, amikor a Magyarország megújulásáért rendezett imanapon gitárral kezükben Pál Lajos felvidéki költővel kérdezték: „Kié ez az ország és kié ez a Tisztelt Ház, ha csak Júdások és Jágók nyelvén magyaráz?”

Érdemes tehát betérni e szép templomba, hogy találkozzunk az Úrral, hogy megköszönjük életünket, s fohászkodjunk azért, hogy megtart bennünket a föld és boldogabbak lesznek az álmaink. Vagy azért, hogy örök hűséget fogadjunk egymásnak. Úgy, mint ahogy Grosschmid Sándor és Matzner Ilona tette 1936. november 24-én. No de ki volt Grosschmid Sándor? A világpolgár Márai, aki Isten előtt Segesden mondta ki az igent Lolának, az egyik legtehetősebb kassai család leányának, akivel ugyan már jóval korábban, 1923. április 17-én polgári házasságot kötött Budapesten. S hogy miért kellett templomi esküvő? Márai katolikus, Lola zsidó volt, s hogy a férj meg tudja védeni feleségét, arra kérte Lolát, térjen át a római katolikus hitre.

Lola tehát a felsősegesdi Szent László Plébánián vette fel a keresztséget – keresztanyja Márai nagynénje, Hrabovszky Júlia volt – és itt köttetett meg az égi frigy is, amely Lola haláláig tartott. A házasság utolsó, szomorú-szép éveiről, közös életük nosztalgikus emlékeiről Márai naplója alapján Az emigráns címmel készült játékfilm Bács Ferenc és Gyöngyössy Katalin főszereplésével.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>