A jegyesek és fiatal házasok védőszentjének ünnepe
Lélekkel teli Bálint-napi ünneplés
Szerző: Katona Marianna
Szent Bálint nem erre tanít minket. Egyik sem! Ugyanis a ma Bálint néven tisztelt szent alakja két személyt takar, akik ugyanazt a nevet viselték. Mindketten a harmadik században lettek vértanúk. Egyikük a Róma melletti Terni város püspöke volt, aki különös figyelemmel és szeretettel fordult a jegyesek felé. Gyakran járta az utcákat és buzdította a férfiakat, hogy mutassák meg jobban szeretetüket feleségüknek és gyermekeiknek, ahelyett, hogy háborúba mennének. A jegyeseknek titokban segítségükre volt, hogy a házasság szentségében bontakoztathassák ki szerelmüket, hiszen II. Claudius római császár rendelete ellenére, melyben a császár kifejezetten megtiltotta a házasságot, összeadta a házasulandókat. Amikor mindez a császár tudomására jutott, börtönbe záratta Bálint püspököt, majd 269. február 14-én lefejeztette. Az Érdy-kódex tanúsága szerint: „Asterius, börtönének őre azt mondotta neki (a raboskodó püspöknek), hogy hisz, ha vak leányát meggyógyítja. Erre Bálint püspök imádságot tevén, megvilágosojtá ő vak leányát.” Ezt látva az őr és leánya is felvették a kereszténységet; később maguk is Krisztus vértanúivá válva tanúskodtak hitükről.
Szent Gelasius pápa 496-ban rendelte el, hogy február 14-én legyen Szent Bálint emléknapja, a jegyesek és fiatal házasok védőszentjének ünnepe. A másik szent, akinek életpéldája egybefonódott Szent Bálint alakjában, szintén püspök volt, az ő ereklyéi a passaui székesegyházba kerültek, és így a Passaui Egyházmegye társpatrónusa is lett. Dél-Tirolban élt, és a görcsökben szenvedőknek, epilepsziásoknak szentelve életét, ápolta és gyógyította őket. Ezért ábrázolják Szent Bálintot gyakran betegekkel a lábánál.
Ehhez a naphoz magyar népünk több kedves népszokást is kapcsol. Általánosan elterjedt hiedelem, hogy ezen a napon tartják a madarak a menyegzőjüket, s párt választanak maguknak. Ha csiripelésük messzire hangzik, mondják, jó idő lesz. Rábaközben a szőlőtermesztők napkelte előtt megkerülik a szőlőt, megmetszik négy sarkán a tőkéket, hogy a tolvajoktól és a madaraktól megvédjék. Máshol a gazda ugyanezzel a céllal körüljárja háza táját. Ez a nap a tavasz közeledtét is jelenti, ideje beszerezni a vetőmagot. Néhány időjósló megfigyelés is kapcsolódik e naphoz. A délvidéki Bácsfeketehegyen a hideg időnek a jele, ha Bálintkor megszólal a pacsirta; ha azt mondja: „csücsülj beö”, akkor még hidegre kell számítani. Topolyán a szeles időt nem szeretik a háziasszonyok, mert ez azt jelenti, nem lesz tojás egész évben. A férfiak meg az esőtől félnek Bálint napon, mert a hagyomány szerint akkor kukoricán kívül másból nem lesz jó termés (Penavin Olga gyűjtéséből). A gyümölcsöskertekben kezdetét veszi a fák metszése, és ezen a napon gyümölcsfát is ültettek, mert akkor, a néphit szerint, gyorsabban megkapaszkodott, hamarabb rügyezett, gazdag termést hozott. Ugyancsak eszerint Bálint napján jó tyúkot ültetni, mert akkor a háznak szerencséje lesz az aprójószágban egészen a következő esztendő Bálint-napjáig (Jung Károly: Régiek Kalendáriuma).
Három éve a Bécsi Főegyházmegye egy különleges Bálint-napi hagyomány gyökereit kezdte lerakni. Február 14. délelőttje folyamán több mint ötvenezer „Istentől jövő szerelmes levelet” osztottak szét a bécsi metrómegállóknál és forgalmi csomópontokban, juttattak el a kórházakba, nyugdíjasotthonokba. Virág helyett Isten írásos üzenetét, a Bibliának néhány részletét választották, hogy az emberek figyelmét felhívják Isten irántunk tanúsított határtalan szerelmére. Egy képeslapot is elhelyeztek a borítékban, amelyen a címzettet a város egyik templomába invitálják, ahol egyfajta lelki beszélgetésre nyílik alkalma, „válaszlevelet” írhat Istennek, imába merülhet az Oltáriszentség előtt. A bécsi dómban pedig az esti szentmise keretében megáldják a szerelmeseket. Bárcsak a felszínes külsőségek helyett meghonosodna, szokássá válna ez a szép és Lélekkel teli Bálint-napi ünneplés.
