Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén
„Édesanya, bódog anya, Virágszülő Szűz Mária”
Szerző: Kele Pál
Százötven év múlva, amikor Bádeni Lajos őrgróf csapatai felszabadították a várost, Pécs valamennyi keresztény temploma romokban hevert. Csak a Mindenszentek kis temploma szolgálta az itt élő keresztényeket, részben a katolikusokat, részben a protestánsokat. A felszabadító csapatokkal jezsuita atyák is jöttek, akik jobb híján a magára maradt mecsetben mutatták be a hálaadó szentmisét, és ezzel templomi használatba vették az épületet. Ötven év múlva jutottak el oda, hogy eltüntessék a török jellegzetességeket, barokkosítva az építményt. Meglepő módon a jezsuita atyák nem Szent Bertalan, hanem a hajdani kegykápolnára való utalással Gyertyaszentelő Boldogasszony tiszteletére szentelték fel a templomot. A címváltozás ötlete nyilván az itt élő magyaroktól eredt, akiknek a lelkében százötven év múltán is elevenen élt a hajdani kegytemplom emléke. Az ifjú édesanyák pedig – karjukon újszülött gyermekeikkel – ismét járni kezdték zarándokútjaikat a gyermekágytól a legáldottabb édesanya oltáráig.
Magyar történelmünk tudósai nem tudnak arról, hogy eleink tömegesen behódoltak volna az iszlámnak. Százötven esztendő sem tudta elvenni keresztény hitüket. Papot csak ritkán láttak, lelkük mélyén mégis keresztények maradtak. A Szűzanya volt eszményképük, aki Isten alázatos szolgájának vallotta magát. Nemcsak példaképet láttak benne, hanem oltalmazó, védelmező pártfogót is. A Szűzanyától kaptak segítséget, bátorítást, erőt a mindenkori édesanyák áldozatos életútjához. Figyelemre méltó, hogy bár tudtak a Fájdalmas Anya életútjáról is, mégis úgy maradt meg a Szűzanya a szívükben, mint a hozzájuk közelálló „édesanya, bódog anya, virágszülő Szűz Mária…”
Gyertyaszentelő Boldogasszony ikonjában a kisfiát dédelgető, oltalmazó Szűzanya alakja áll előttünk ma is. Ma sincs kiválóbb eszményképünk és oltalmazónk, mint ő. A keresztény édesanyák még ma is áldottnak érzik magukat, amikor életet hordoznak a szívük alatt. De mi magunk is áldottnak látjuk őket, csakúgy, mint a hajdan volt édesanyákat még haló poraikban is. Az új pogányságban az anyaság tisztelete, méltósága, szentsége egyre jobban elhalványul. Sok asszony már nem áldottnak, hanem terhesnek érzi magát, amikor új élet indul meg benne. Még szomorúbb, hogy akik szabadulni akarnak ettől a „tehertől”, olyan eszközökhöz nyúlnak, amik méltatlanok az édesanyákhoz, és szemben állnak Isten törvényével.
Szeretnénk megmenteni az édesanyák szentségét, becsületét, egyedülálló jóságát, jövőt formáló alázatosságát. A gyerekek készek mindig szentnek és feddhetetlennek látni az édesanyjukat. Szörnyű trauma lesz számukra, ha egyszer rá kell döbbenniük, hogy az édesanyjuk nem az volt, mint aminek látni vélték. A szülőknek pedig tudniuk kell, hogy a gyermek ma is Isten ajándéka. Felnevelésük édesanyák-édesapák Istentől kapott legdrágább feladata. A boldog családi élet mindenütt megtapasztalható, ahol a megpróbáltatások között is bíznak az Isten gondviselő jóságában.
A pécsi Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom ebben az évben február 1-jén délután 3 órakor tartja búcsúját. Erre az alkalomra is hív minden kisgyermekes szülőt, hogy közösen adjanak hálát a gyermekekért, közösen kérjék Isten áldását a szülőkre, a gyerekekre és a családokra.
