2009 a kiengesztelődés éve
Béke, bocsánat és kiengesztelôdés
Szerző: Bókay László
Ezt ismerte fel, s a kiengesztelődés évének meghirdetésével erre kívánta az ENSZ felhívni a világ figyelmét. Döntését a világ válságos állapotára való reakcióként határozta meg. A többi közt így fogalmaztak: „számtalan háború, konfliktus nehezíti az emberek együttélését; megerőszakolt nők, szolgasorba taszított férfiak, bántalmazott és éhező gyermekek százezrei kiáltanak az igazságosságért, az igazságért és a békéért. Ezért van szükség a kiengesztelődési folyamatok érvényesítésére”.
Egy nyilatkozatában Celestino Migliore érsek, a Szentszék állandó ENSZ-megfigyelője a következőket mondta: A döntéseket minden esetben az egészséges emberi értelemre kell alapozni. Ez érvényes azokra, akik hatalmi felelősséggel bírnak, és azokra is, akik hozzájárulnak az emberi gondolkodás és tudás formálásához. Hiányzik az a politikai akarat, mely mindenekelőtt az általános közjót szolgálja, s ugyanígy hiányzik a nemzetközi együttműködésre való készség. A megfelelő cselekvéshez az ENSZ-en belül is reformokra van szükség. Meg kell oldani a kialakult szükséghelyzetet, melyre az elmúlt évben XVI. Benedek pápa is felhívta a figyelmet.
A béke s a megbékélés vágya ott él mindnyájunkban, történnek is kísérletek a megteremtésére. A nagypolitikában a konfliktusokat tárgyalások útján próbálják rendezni, ám az így létrejött kompromisszumok többnyire csak kényszermegoldások. A feszültségek, lappangva bár, de fennmaradnak. Nem sokban különbözik a magánélet szférája sem. Családtagok, barátok, munkatársak között is újra meg újra adódnak nézeteltérések, érdek- vagy nézetkülönbségek: mintha az emberléttel együtt járna ez. Az összhang mégis mindig újra megteremthető – a folytonos kiengesztelődés légkörében. Igazi békesség csak akkor remélhető, ha belülről, a szívünkből fakad annak vágya. Ez pedig nem történhet másként, csak úgy, hogy elfogadjuk különbözőségünket: belátjuk – és megvalljuk – esetleges hibáinkat, tévedéseinket, tudomásul vesszük mások másféle szempontjait, érdekeit.
Amikor január elején a Szentatya fogadta a Szentszékhez akkreditált diplomatákat, beszédében kiemelte az afrikai kontinens eseményeit, mellyel kapcsolatban most elsősorban a szomáliai, a darfuri, a kongói menekült gyermekek helyzetére figyelmeztetett. Latin-Amerika kivándorlói számára olyan törvényhozási lépéseket szorgalmazott, amelyek ugyan figyelembe veszik „a biztonság legitim követelményeit”, de egyben a személyek jogait is, elősegítve így a családegyesítést. A kaukázusi térségben lévő konfliktusokra utalva emlékeztetett: fegyverrel nem lehet megoldani azokat. XVI. Benedek Európai konfliktusokat is megemlített. Szerbia és Koszovó népeinek kiengesztelődését sürgette.
