Cikkek listázása

Szűz Mária karján

Szerző: Papp Tamás

Ahogyan az első örökmécses, a betlehemi csillag fényétől vezetve a pásztorok odatérdeltek a barlangistálló egyszerű jászlához, úgy szenteste mi is valamennyien felkerekedünk, követjük a templomokból kiszűrődő fényt, az éjféli harangszó hívását, hogy a jászol előtt letérdeljünk és életünket, szeretteink, nemzetünk sorsát Jézus elé tárjuk.

Az evangéliumok nem jegyzik fel, hogy hány kilóval és hány centivel született a gyermek, azt azonban meghirdetik az angyalok, hogy abban a pólyába fektetett parányi lényben az Isten Fia, az emberiség egyedüli Megváltója érkezett közénk. „Jézus, ki tett téged ilyen kicsinnyé?” – kérdezi egyik elmélkedésében Lisieux-i Szent Teréz. És a választ is megadja: a Szeretet! Istennek mégis, még ebben a törékeny megjelenésben is milyen nehéz meggyőznie korunk emberét arról, hogy szabadságát, életét nem tőle kell féltenie.

Mária karján pihen a világ teremtője. „Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett”. Ő az emberiség jó pásztora, aki azért jött, hogy megmentse, ami veszni indult.

Boldog Meszlényi Zoltán egyik prédikációjában grönlandi misszionáriusokat idéz, akik sehogy sem tudták megmagyarázni a bennszülötteknek, mit is jelent az, hogy Megváltó. Míg végül a jégsziget halászainak szeme felcsillant, arca felderült: ugye, azt akarod mondani, hogy a Megváltó az, aki a vízbe esett, fuldokló ember után beugrik, és a partra vonszolja őt!

Háborúk, járványok, merényletek, szétszakadt családok, a mások önzése miatt tönkretett, utcára került ártatlanok csupán mérföldkövei korunk emberi nyomorúságának, mely oly erővel nehezedik sokakra, hogy megrettennek a jövőtől, és megbénítja őket a félelem. Karácsony örömhíre azonban nem torpan meg előttük. Nem fordítja el tőlük fejét sem a Gyermek, sem Édesanyja, aki egyébként az Egyház ősmintája. Megváltóért kiáltunk, aki határhelyzeteinkbe is elérkezik. Egyszerűen, kiszolgáltatottan, szinte alig észrevehetően, mégis tele reménységgel és jövővel. Ő az „Emmanuel”, a velünk élő Isten.

Mindig az adott történelmi helyzetbe akar beleszületni, amint Szent Lukács a megtestesülés időpontját történelmi korrajzzal támasztotta alá. Így volt ez kétezer éve, de így volt húsz esztendeje is, amikor sok évtizedes vallásüldözés és elnyomás után végre ismét szabadon énekelhettük a Mennyből az angyalt! Megszűnt a népeket elválasztó szögesdrót, ledőlt a berlini fal, megérkeztek az első magyar ferencesek Kárpátaljára és aggódva tekintettünk Románia felé, ahol végnapjait járta az örökösnek hitt elnyomás. Adományokkal teli kamionsorok indultak útnak és mondták el minden település bejáratánál, hogy összetartozunk.

Miközben ismét az Édesanyát és a karján pihenő Gyermeket szemlélem, Egyházunkra gondolok. Küldetése, miként Máriáé, már ott a betlehemi barlangnál kirajzolódott. Ez nemcsak az időről időre jelentkező visszautasítás, de sokkal inkább a Jézus alakjának egyszerű, hiteles bemutatására szóló küldetés, mely régi és új pogányságtól egyformán megóv, és közösséget teremt. Közösséget Istennel és emberrel.

Karácsony táján, az esztendő fordulóján templomainkban felcsendül a Te Deum. Megköszönjük Istennek az elmúlt esztendőt. Hogyha mi sokszor meg is feledkeztünk róla, de Ő az elmúlt év minden pillanatában közel volt hozzánk. Benne élünk, mozgunk és létezünk. Sorsunk a kezében van, de tőlünk is függ, hogy a következő esztendő az üdvösség éve lesz-e úgy, amint Mennyei Atyánk akarata szerint lennie kellene.

E gondolatokkal kívánok az Új Ember Lap- és Könyvkiadó valamennyi munkatársa nevében minden kedves Olvasónknak és Hozzátartozóinak szent Karácsonyt és a Jóistentől megáldott, boldog újesztendőt.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>