Cikkek listázása

A megjelenés ünnepe

Szép csillag, szép napunk támad

Szerző: Szalontai Anikó

Az Epiphania Domini, azaz az Úr megjelenésének napja az egyik legrégibb dátumhoz kötött keresztény ünnepünk. Csak a 4. században különült el karácsonytól, amikor a Római Biro­dalom területén Jézus születésének emléknapját a téli napfordulóhoz közel eső, hajdani szaturnália, illetve Mithrász-ünnep idejére tették át. Január 6-a ezután új jelentést kapott – a karácsonyi ünnepkört lezáró napon három eseményen keresztül Jézus megjelenésének különböző állomásait elevenítették fel.

A Római Katolikus Egyház ma már csak a napkeleti bölcsek hódolatára emlékezik ezen az ünnepen, míg Krisztus Jordánban való megkeresztelkedésére a rá következő vasárnapon. Ehhez az ünnephez kapcsolódott régen – a vízkeresztet követő második vasárnapon – a kánai menyegző emléknapja, amely valójában szintén epifánia, hiszen az első csoda által ekkor mutatkozott meg először Jézus istensége. A II. Vatikáni Zsinat óta erre azonban már csak minden harmadik liturgikus évben emlékezünk.

Keleti mintára a középkorban terjedt el a nyugati egyházban is az ünnepi víz- és tömjénszentelés hagyománya. A templomból minden család vitt haza a szenteltvízből, vagy ahogyan a katolikusok néhol emlegették, a háromkirályok vizéből. Számos hiedelem fűződött hozzá, amelyeket az Egyház is erősített. Egy 15. századi szertartáskönyv szerint például használ dögvész és méreg, sőt a kártevők ellen is. Az emberek ezért magukra hintették, megitatták vele az állatokat, néhol a ház földjét is meglocsolták, az év során pedig adtak a szenteltvízből a haldoklóknak, a betegeknek, az újszülötteknek és a gyermekágyas asszonyoknak, valamint az ifjú házasoknak is.

Külföldi utazók már a 15. században jellegzetes magyar hagyományként jegyezték fel a papok vízkereszti alamizsnagyűjtését. Ennek kiteljesedése volt a koleda, azaz a házszentelés és köszöntés szokása. A plébános, a kántor, az egyházfik, valamint néhány ministráns végigjárta a katolikus otthonokat. Énekeltek, a pap megszentelte a házat, a kántor pedig felírta a szemöldökfára a napkeleti bölcsek neveinek kezdőbetűit az évszámmal. Más értelmezés szerint a három betű egy latin áldás rövidítése: Christus Mansionem Benedicat (Krisztus áldja meg e házat). A családok ezután megvendégelték a papot és kíséretét, illetve adományokat is adtak az Egyház szolgálatában állóknak.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>