Cikkek listázása

Beszélgetés Kovalcsik Zoltán Cirill OFM szerzetes atyával

Egyértelmű üzenet

Szerző: Jakubecz Márta

Az érsekújvári ferences közösség novemberben kitüntetést kapott a várostól – polgármesteri díjban részesült mindazért az elhivatott tevékenységért, amit az ifjúság erkölcsi nevelése terén tesz. A ferencesek 400 éve vannak jelen a város életében, és meghatározó szerepet játszanak a település lelki életének fejlesztésében. Kovalcsik Zoltán Cirill atyával lapunk munkatársa beszélgetett.

– Hogyan fogadták a kitüntetést?

– Ezzel az evangéliumi igével: „Ki mondja közületek szolgájának, mikor az szántás vagy legeltetés után hazatér a mezőről: Gyere gyorsan, ülj az asztalhoz? Nem azt mondja-e neki inkább: Készíts vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, azután ehetsz és ihatsz majd magad is? Csak nem köszöni meg a szolgának, hogy megtette mindazt, amit parancsolt? Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!” (Lk 17,7–10) A közösség vezetője, Gábriel testvér az ünnepségen arról szólt, hogy az elismerés a négyszáz éves ittlétünk alatt itt szolgált minden ferences testvérnek szól, valamint azoknak, akik jóban-rosszban kitartottak a barátok mellett és segítették őket.

– 1950-ben, a vallásüldözés idején el kellett hagyniuk a várost, és csak 1990-ben térhettek vissza. Az azóta eltelt csaknem két évtized alatt milyen nehézségekkel és sikerekkel kellett szembenéznie a ferences közösségnek?

– Ezeket az éveket Magyarországon éltem át a ferences életbe éppen csak belekóstolt fiatal szerzetesként. Odahaza látszatra könnyebb volt a megnyílt lehetőségekre választ adni, hiszen a két ferences gimnázium tanárai három kolostori közösségben élhettek, azonban a szétszóratáskor élt többszáz ferences közül még százan sem lakhattak a kolostor falai között… Mégis, ha komoly állami korlátozásokkal is, a rend tagjai közé fiatalok is érkezhettek, akiknek az iskolában kellett szolgálatot vállalniuk.

Így 1990-ben idősebb testvéreink mellé a fiatalabbak is beállhattak a negyven évvel azelőtt szétrombolt közösségek újraépítésében. Értem ezen a szűkebb szerzetesi közösséget, valamint a templomainkhoz kötődő közösségeket is. Mindemellett ügyelnünk kellett az iskolai vállalásainkból fakadó feladatainkra és a kihívásokra is.

(Cseh-) Szlovákiában más volt a helyzet. A ferences testvérek jobb esetben egyházmegyei szolgálatot vállalhattak, máskülönben polgári állás után kellett nézniük. Az állami hatóságok semmilyen lehetőséget nem adtak a közös szerzetesi életre, az egyéni találkozásokat sem nézték jó szemmel. Mégis, az államszocialista rendszer vége felé titkos ferences közösségek alakultak – a világ felé polgári foglalkozásuk volt, ahonnan imádságos közösségeikbe tértek vissza. Titokban szentelték papokká őket, külföldi turistaútnak álcázva odautazásukat. Így az újrainduláskor nemcsak az akkorra idős és megfáradt testvérek álltak szolgálatba, hanem az illegalitásból kilépők is.

Öröm volt az újrakezdés, mindkét oldalról nagy várakozás előzte meg. A nép részéről is voltak elvárások. A ferences közösség részéről pedig a lelkipásztori szolgálat és a szerzetesi élet harmonikus megélése volt fontos feladat. A ferences lelkiség különös karizmája a legelesettebbek, a szegények felé fordulás. Ennek útját újra kitaposni a mai napig nagy feladat. Nagy öröm, hogy a kolostor épületében otthont adhattunk a mentálisan sérült gyerekeknek napközi foglalkoztatás idejére, illetve az, hogy a hajléktalanoknak naponta enni tudunk adni.

– Az itt működő ferences közösség mindkét nyelven végzi tevékenységét. A magyar nyelvű pasztorációhoz Budapestről érkezett a segítség, többek között az Ön személyében. Hogyan sikerül összehangolni a két nyelven végzett munkát a szolgálat során?

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>