Szent Erzsébet-misszió
Angyalmisszió a Rába partján
Szerző: Gábor Krisztina
Budapest után Győrben is elindult 2009 tavaszán a „Pure fashion” divatmissziós program, melynek az Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont ad otthont. A két évig tartó munkában jelenleg tizenkét lány vesz részt, akik fontosnak érzik, hogy hitüket felvállalva missziót folytassanak társaik között, és hirdessék a test és a lélek tisztaságának fontosságát. A program egyik része a november eleji Szent Erzsébet-misszió volt. A győri lányok karitatív tevékenységként azt vállalták, hogy egy délutánra pártfogásukba veszik a győr- ménfőcsanaki családotthon öt kis lakóját.
Az angyalmisszió keretében minden lány „szárnyai” alá vett egy kisgyermeket. Közös uzsonnával, sok-sok játékkal és beszélgetéssel telt a délután. Búcsúzáskor a lányok ajándékokkal kedveskedtek az otthon kis lakóinak, akik könnyezve mondtak köszönetet „angyalaiknak”, hogy oly sok szeretettel és odafigyeléssel halmozták el őket a délután folyamán.
– Milyen nyomott hagyott bennetek a misszió? – kérdeztük a lányokat.
Pintér Dorina (17) – Hihetetlenül nagy élményt jelentett, hogy pár órára örömet tudtunk szerezni a gyerekeknek. Minden kis apróságért nagyon hálásak voltak kis vendégeink. Gyermeki őszinteséggel meséltek nekünk életükről, aminek nehézségét talán fel sem fogják. Sokszor éreztük magunkat kellemetlenül, mert volt, hogy csak hallgatni tudtunk egy-egy szívbe markoló történet után. Annyi szeretet, annyi jóság van egy ilyen hányattatott sorsú kis szívben! A könnyes szemmel búcsúzó gyerekek arca kitörölhetetlen emlékként mindannyiunkban örökre megmarad.
Vadas Evelin (17) – Nekem legjobban az óvodai tornafoglalkozás tetszett. Fantasztikus volt látni, ahogy Márti néni az Apor óvodából a gyerekekkel foglalkozott. Személyre szabottan, nagy odafigyeléssel szólított meg mindenkit. Így még a legkisebbek is követni tudták az utasításokat és bekapcsolódhattak a játékokba. A tornaórát egy meglepetésjátékkal zártuk: körülálltunk egy nagy, sokszögű ernyőt és megfogtuk a sarkait. Egyszerre, ritmusosan mozgattuk fel és le, majd teljesen egyszerre elengedtük, mire a hatalmas, színes ernyő felszállt a plafonra. Ezt a látványos végeredményt kitörő öröm és taps fogadta, bár a játékhoz nagy összhang kellett, mint ahogy az egész délutánhoz is. Úgy érzem, igazán csapatépítő volt ez a program is!
Négele Petra (17) – Nehéz egyet választanom a sok élmény közül, amelyek megragadtak a missziós délután alatt. Mégis, ha döntenem kellene, választásom a szeretetre esne. Lehet, hogy ez egy kicsit furcsán hangzik, de maga a szeretet számtalan gesztust takar. A kezdeti bátortalan mosolyokat, a későbbi ragaszkodó kézfogásokat, majd a búcsúzóul szánt hosszas öleléseket… Szeretetet adni jó – erre gyorsan ráéreztünk egy-egy nehéz sorsú kisgyerek mellett. Bármennyire is hányattatott az életük, a vidámság és a szeretetre való éhség ott él bennük. Mosolyukkal százszorosan adták vissza, amit értük tettünk.