Hogyan neveljük nővé leányainkat?
Isten nőnek teremtett – Na de milyennek?
Szerző: Mácsai Kornélia
Ezt a ma nagyon is aktuális kérdést próbálta megválaszolni az a tábor, amelyet a Szív Lelkiségi Központ a Nőkért Alapítvány programjában olyan 13 és 15 év közötti lányoknak szervezett, akik hívő katolikusként szeretnék még jobban megélni női mivoltukat, önmagukat megismerve pedig beteljesíteni az ebből fakadó hivatást. A tábor 2009. július 20. és 27. között a tahi Szív Lelkigyakorlatos Házban volt, ahol számos érdekes program, valamint lelkes társak vártak mindenkit.
Persze ezek még korai kérdéseknek tűnhetnek, hiszen ki gondol arra 12-13 évesen, hogy mit fog majd csinálni, hogyan fog majd élni felnőtt nőként? A kérdés ugyan korai, a „terep” előkészítése viszont annál inkább sürgető: aki most megtanulja elfogadni önmagát, felismerni az Istentől kapott talentumokat és megélni azokat a mindennapokban, az később is jobban oda tud majd figyelni minderre, amikor édesanyaként, feleségként kell helytállnia, értékeket közvetítenie. A szervezők, Mézinger Gabriella és Tyukodi Beáta, a Jézus Szíve Társasága testvérei szerint a mai világban – különösen a média nyomása, valamint „a nemeket összemosó irányzatok, az egyre inkább terjedő torz világszemlélet miatt tartjuk fontosnak a mai világban a nő nőiségét. Egyre gyakrabban találkozunk azzal a jelenséggel, hogy sokan identitásválsággal küszködnek – férfiatlan a férfi, és nőietlen a nő”. Természetesen ez a jelenség nem egyik pillanatról a másikra alakult ki, hiszen „évszázadokon át a család, a közösség, a hagyományok, a vallásos gyökerek segítették a fiatalt abban, hogy önmaga legyen, nővé, illetve férfivá váljon, és betöltse feladatát, hivatását” – mondták. Ez az a természetes közeg, amely szerintük mára fellazult, és a „zavaros keretek” miatt „a hagyományok sokak számára érthetetlenné váltak”. Ebben a közegben – amely gyakran negatív kritikával él azokkal szemben, akik nem így gondolkodnak – különösen nehéz megélni a keresztény hitet. Ezért is jött ennek a tábornak a gondolata, hiszen rá kell ébreszteni a mai lányokat arra, hogy merjék vállalni a nőiségüket és az azzal járó felelősséget. Ahogy Gabriella és Beáta testvérek mondták: „aki belekóstolt abba, hogy Isten teremtette nőnek, illetve férfinak lenni ajándék és lehetőség, az ezt a tapasztalatot, kincset tovább szeretné adni, meg szeretné osztani másokkal.”
Az első tábort tavaly szervezték – akkor együtt voltak a kisebbek és a nagyobbak, később viszont a 16 és 19 éves korosztály egy-egy hétvégére, míg a kisebbek táborokban jöttek össze. Vannak visszajáró „táborozók” is, mint például a 14 éves Zsuzsi, aki Budapestről érkezett Tahiba, és idén a barátnőjét, Klárit is magával hozta. „Azért jöttünk, mert egy vidám hetet szerettünk volna együtt tölteni velünk egyidős lányokkal. Szeretnénk sok lányt megismerni, jól érezni magunkat és közelebb kerülni Istenhez” – mondták. Ők maguk azért örülnek annak, hogy Isten lánynak teremtette őket, mert „egyszer megélhetjük azt, hogy édesanyák leszünk”.
Az idei tábor témája: „A szeretet »arcai« és annak gyakorlati megvalósulásai életünkben.” Ahogy Beáta és Gabriella testvérek mondták, a tábor célja: „tudatosítani a lányokban, hogy egy szívvel szeretjük az Istent, önmagunkat, embertársainkat és az egész teremtett világot. A lányok figyelmét arra szeretnék felhívni, hogy a nővé válás »úton levést« jelent, amiben segítségre, valamint olyan közegre van szükségünk, ahol ebben megerősítést kaphatunk.” A tábor egyik fő feladata tehát, hogy a mai értékválságos időben a lányok felismerjék: „van egy biztos pont: az, hogy Isten teremtette nő vagyok” – mondták el a testvérek, majd így folytatták: „Hiteles választ a létemre csak Isten tud adni. Közös feladatunk, hivatásunk az, hogy szabad szívvel hordozzuk, továbbadjuk, kísérjük és szeretettel »elengedjük« az Istentől kapott életet, nyitottan legyünk jelen az Isten és az emberek számára”. Ez nyújt szabadságot minden keresztény ember számára, hiszen ez által fedezi fel Teremtője gondoskodó szeretetét, valamint saját teremtett mivoltának szabad átadását. Nincs és nem is lehet más célja a hívőnek, mint hogy megélje és beteljesítse Istentől kapott hivatását. Ebben pedig megakadályozza őt az, ha engedi, hogy az éppen aktuális „divatok” irányítsák az életét.
„Az imán és a közös gondolkodáson túl fontosnak tartjuk azokat a tevékenységeket, amelyek által nemzeti hovatartozásunk erősödik – mondták el a nővérek. – Ezért a programok között népdal, néptánc, valamint kézműves foglalkozások is szerepelnek. Kottmayer Tibor és Kottmayer Reisinger Mónika a népdal és a néptánc világába vezették be a lányokat, Bognár Ferenc és Veronika fazekasok segítségével alkottak és ismerkedtek a korongozás „rejtelmeivel” a résztvevők, akik különféle formákat hoztak létre, ezen kívül Örsy Erika mézeskalács-készítő irányítása mellett számos finomság is készült, Forgács Teréz SJC testvér pedig a képeslapvarrást tanította meg a lányokkal. A program fő szervezője Bozsó Juli SJC, segítőink között volt Balla Erika SJC és egy kedves erdélyi ismerősünk, Balogh Mónika, valamint a meghívottak között volt Roska Péter atya is.”
A környezet remek lehetőséget nyújtott a kirándulásra, a sétákra és természetesen az ilyenkor elmaradhatatlan tábortűzre is. Ezek a programok segítenek abban, hogy a lányok felismerjék és magukénak érezzék, valamint hasonlóan gondolkodó társaikkal együtt megéljék azokat az értékeket, amelyeket utána hordoznak magukban. Beáta és Gabriella testvérek szerint többek között ezek az értékek fontosak egy lány számára: „külső és belső rendezettség, ízléses természetesség, belső egyensúly, odaadás, áldozatkészség, érzékenység, találékonyság, kreativitás, tapintat, intuíció, figyelmesség, józanság, realitás, gondoskodás, szabad szív, nyitottság…” – a sort pedig nagyon sokáig lehetne még folytatni. Látszik, hogy ezek az értékek nincsenek meg egymás nélkül – nyitottság és az Istenben szabad szív nélkül például nehéz odaadónak és józannak lenni.
A kereszténység különösen nagyra értékeli a nőiséget. Már az evangéliumokban is hallhatunk arról, hogy Jézus milyen nagy figyelmet fordított a nőkre – és nem csupán a gyógyításokon keresztül. Édesanyja kérésére teszi meg első csodáját, a szamariai kút mellett olyan dolgokat mond egy asszonynak, melyek nem csupán neki, hanem egész faluja megtérésére válnak. Végül pedig egy nőnek, Mária Magdolnának adatott meg, hogy a feltámadt Krisztussal elsőként találkozzon. Isten értékeli és biztatja a nőket nőiségük megélésére. Ahogyan Gabriella és Beáta nővérek mondják: „mindketten nők vagyunk, keresztény gyökerekkel. Fontosnak tartjuk pedagógusként is a nevelést, az igazi értékekre való rámutatást. Közösségünknek, a Jézus Szíve Társaságának hagyományában is benne van, hogy a nőkben tudatosítani kell teremtettségük értékét, mert ez olyan ajándék, amit a társadalom és az Egyház gazdagítására kaptak.”
