Cikkek listázása

Ternyák Csaba a bencés örökségről és az elköteleződésről

Európa fővédôszentje máig tanít

Szerző: Toldi Éva

Tihany vendége volt nemrég Ternyák Csaba egri érsek atya, aki Szent Benedek ünnepén szentmisét celebrált az ősi bencés apátság templomában. Meghitt pillanatoknak lehetett tanúja az egybegyűltek közössége, hiszen a vendég hálatelt szívvel köszönte meg Korzenszky Richárdnak, hajdani tanárának meghívását, s meghatottan emlékezett arra, hogy mit adott számára a benedeki szellemiség.
Szent Benedek egész életét a Krisztusba vetett hit, és a világ megújulásáért folytatott törekvés hatotta át, mondta. Regulája nemcsak a bencés rend, de az egész nyugati szerzetesség aranybullája mind a mai napig. Benne erkölcsi útmutatást ad valamennyi keresztény embernek a Krisztus-követő életre.
A főpásztorral a szertartás után beszélgetett lapunk munkatársa.

– Érsek úr Győrött volt bencés diák. Említette, hogy „együtt kezdtek” Richárd atyával. Ő ugyanis akkor volt kezdő tanár, Ön pedig kezdő diák. Mit jelentett, mit jelent ez az időszak az Ön számára?

– 1968-tól 72-ig voltam a bencés gimnázium növendéke. Számomra ott nyílt ki a világ, hiszen egy faluban nőttem fel, Fertőszentmiklóson, s a bencés gimnáziumba kerülve egyszerre a nagyváros lüktetése vett körül. Nagy hatással volt rám a bencés atyák komoly lelkisége, és az a gondolkodásmód, amelyet ott magamba szívtam. A személyes példa, a következetesség, amit tőlük tanultam, azóta is lelkesít és erőt ad a mindennapi munkámban.

Richárd atya akkor volt kezdő kollégiumi nevelőtanár. Neki köszönhetem többek között azt, hogy megtanultam tíz ujjal gépelni. Amikor meglátta, hogy egyik diáktársunk két ujjal pötyögtet egy írógépen, megmutatta, hogyan kell azt szakszerűen csinálni. Vásárolt a kollégiumnak egy régi írógépet és egy gépíráskönyvet. Beosztotta félóránként a szabadidőnket, hogy akinek kedve van hozzá, az megtanulhasson gépírni. Később az alattam lévő évfolyamnak lett az osztályfőnöke, akik nagyon szerencsések voltak, mert ő egészen különleges módon fogta össze a közösséget. Kellőképpen szigorú volt, de hagyott szabadságot is a diákoknak, és nagy empátiával figyelt rájuk. Izgalmas volt megnézni mindig a kirándulásaikról készült diavetítéseket. Szeretettel emlékszem többek között Ruttmayer Ince atyára is, aki viszont nagyon szigorú volt, mégis szerettük, mert a szigorúsága mögött mindig volt egy csöpp cinkos mosoly is, ami akkor is ott bujkált a tekintetében, amikor megbüntetett bennünket.

– Manapság a világi sajtó szereti hangoztatni: a kereszténység válságban van. Többnyire azzal érvel, hogy az egyházak nem tudják megszólítani az embereket… Ön a Pápai Magyar Intézet rektoraként, majd a MKPK titkáraként is bepillanthatott Egyházunk gondjaiba. Mit tart a legfontosabb feladatnak a jövőt illetően a katolikus világegyházban?

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>