Mécs László tisztelete a felvidéki Nagykaposon
Tüzeket gyújt még ma is
Szerző: Budai Éva
Fotó: Budai Éva
Hagyományápolás az Ung és a Latorca mentén
Pásztor Zoltán, a Kassai Egyházmegye püspöki helynöke méltatta ekként Mécs László szerepét a felvidéki magyarság életében a történelmi-irodalmi kincsekben, szellemi-lelki emlékekben, történelmi példaképekben gazdag hajdani Ung megye egyik aprócska városában, Nagykaposon nemrégiben. Mécs László, a premontrei szerzetes-költő 1920-tól 1930-ig e település plébánosa volt, s kezdettől nagy tisztelet övezte az itt élők közösségében. Születésének 110. évfordulója (2005) óta minden esztendőben megemlékeznek róla a nyári hónapokban, ugyanis 1930-ban ez idő tájt kellett a híveknek megválniuk kedves papjuktól, akit püspöke Nagykaposról Királyhelmecre helyezett. A magyar közösség a templomban emléktáblát állított Mécs László tiszteletére születésének 90. évfordulóján, a templom előtt pedig szobrot emeltek neki, a jól ismert Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld című verse nyomán egy rózsakert közepén.
Rákóczi, Zrínyi Ilona, Dobó történelmileg megszentelt földjén ez a kisváros Mécs László mellett Erdélyi János, a híres polihisztor emlékét is őrzi, aki itt született, s akinek nevét viseli a település magyar óvodája és iskolája. Nagykapost ma szlovákul Velké Kapusany néven jelzik a térképek (2001-ben 9760 lakosából 5561-en vallották itt magyarnak magukat). Szent Miklós patrociniumát viselő temploma a 14. században épült, s ez később a reformátusoké lett. Plébániatemplomát, mely ma is szép számú katolikusnak szakrális-spirituális és nyelvi otthona, a premontreiek alapították Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok tiszteletére 1816-ban.
Az idei emléknapoknak – melyeket augusztus 16-án és 17-én rendeztek meg – különös aktualitást adott, hogy a jeles hitszónok és költő harminc éve hunyt el. Isten házában szakrális sugárzású énekes-verses-zenés esti ünnepség kezdődött a helyi általános és középiskola növendékeinek és az épp akkor záródó felvidéki karnagyképző tábor alkalmi kórusának egyházzenei hangversenyével. Megható volt fiatalok lelkes tolmácsolásában hallgatni Mécs László szívdobogtató verseit (A kirándulás elmaradt, A lecke, A királyfi három bánata, Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld…), s megtapasztalni – már ki tudja, hányadszor –, hogy a hazaszeretet, a helytállás igazi apostolai a határokon túli nemzetrészeken, a végeken, a nemzet őrséghelyein élnek és küzdenek elszántan, áldozattal a magyarság nyelvi és nemzeti megmaradásáért.
A jó, a szép, az igaz és a szent
A szervezők, a helybéli plébános, Pásztor Lorenzo atya, valamint Gabri Rudolf, a kulturális élet szervezője ebben az évben dr. Cs. Varga István irodalomtörténészt hívták meg a jeles alkalomra, hogy az ünnepség szónoka legyen. Az Egerből érkezett vendég, az ELTE professzora, aki a szakrális irodalom értő kutatója, méltó közvetítője, ünnepi beszédében átfogó képet adott arról a kulturális örökségről, amely a Kárpát-medence elszakított területeit az anyaországgal összeköti történelmi, irodalmi, művészeti vonatkozásban is, amely szellemi-lelki aranyhídként öleli egybe nemzetünket ma is a határok fölött. Mécs László élete, munkássága, előadókörútjai, papi szolgálata átívelte a Kárpát-medencét, és a távolabbi Európát is Berlintől Párizsig, tudatosítva azt a történelmi-földrajzi kapcsolatot, amely Szent István regnumát összekötötte évszázadokon át – mutatott rá. Mécs László mint premontrei szerzetes a kereszténység egyetemességét vallotta, s a Kárpát-medencében élő sokféle nép egységét, függetlenségét és összetartozását, a Németh László-i „tejtestvérek”-gondolat szellemében. Verseiben is az evangéliumi értékek mellett érvelt, s költeményei valóságos versimádságok. A jó, a szép, az igaz és a szent ismerője volt, igazságot felismerő és kimondó ember. Apostola a Kárpát-medencei népek kiengesztelődésének.
Az ünnepség második napján, vasárnap délelőtt a templomban szentmiseáldozatot mutatott be Mécs László emlékére Pásztor Zoltán, a Kassai Egyházmegye püspöki helynöke, aki Alojz Tkáč kassai érsek köszöntését hozta Nagykaposra. Szentbeszédében az evangéliumi küldetésben járó, a magyarság szellemi-lelki értékeit szakrális költeményeivel megszentelő, magasba emelő papköltő helytállását méltatta, és elismeréssel szólt arról a kulturális szeretetlégkörről, amelyet széles társadalmi és egyházi, felekezetközi összefogást hozott létre Nagykaposon Mécs László emlékezete kapcsán.
Az evangélium nélkül egy igaz lépést sem lehet tenni
A Mécs László-napok minden évben a felvidéki magyarok hitvalló bizonyságtétele is, hiszen közel-távolból érkeznek ide ilyenkor zarándokok. S nem csupán a műélvezet, a papköltő iránti tisztelet jele az egybegyűltek sokasága, hanem a közösség- és felelősségvállalásnak is tanúbizonysága itt Felvidéken – hangsúlyozta Pásztor Lorenzo atya, mikor az ünnepség után egy kis beszélgetésre kértem őt.
– Mécs Lászlót sokszor egyoldalúan emlegetik ma – mondta. – Mi egyháziak leginkább papként tekintünk rá. Az irodalmárok költőként, mások elsősorban előadóművészként, hiszen verseit művészi erővel tolmácsolta költői estjein. Ezek az értékek azonban úgy ötvöződtek egymásba Mécs László személyiségében, hogy teljesen szétválaszthatatlanok. Abban az időben, amikor itt szolgálhatott, kevés lett volna az, ha pusztán jó szociális szervezőkészséggel rendelkezik, s az is kevésnek bizonyult volna, ha jól adja elő szépen megfogalmazott gondolatait, ha nem az evangéliumból táplálta volna mindazt, amiben hitt, amit elgondolt és amit tett.
– Mit jelent Önnek lélekben, hogy most itt Nagykaposon szolgálhat plébános-elődje közösségében? – kérdeztem az atyát.
– Én még csak egy hónapja érkeztem Nagykaposra, előtte Somodiban voltam plébános, de már második alkalommal vagyok utódja Mécs Lászlónak papi szolgálatom során. Korábban ugyanis Királyhelmecen is lelkipásztorkodtam. Mécs László utódjának lenni azokon a helyeken, ahol ő is szolgált, nagy kihívás számomra. Elsősorban arra int, hogy távlatokban kell gondolkodni, s azt tudatosítani, erősíteni magamban és a közösségben, hogy az evangélium nélkül az ember nem tud egy igaz lépést sem tenni.
– Hány katolikus él Nagykaposon, s mi jellemzi az egyházi közösség nyelvi összetételét?
– Tízezer lakosú városunkban közel ötezer római katolikus él. Ez a legnagyobb vallási közösség itt. Rajtunk kívül élnek görög katolikusok és reformátusok is, és kis számban ortodoxok. Római katolikus közösségünk szlovák és magyar nyelvű; 60:40 százalékos az arány a magyarok javára. Sajnos, a helyzet diktálta szakadozottságban élünk, mindkét közösség külön, önállóan működik, találkozási pontjaink ritkák. Külön szlovák nyelvű szentmisék vannak, ezeket a káplán vezeti, aki magyarul nem is tud. E szituáció következménye, hogy az együttműködés lehetősége problémás. Feladataim közé tartozik, hogy ez majd oldódjon, megváltozzon idővel.
