Nem „elavult intézmény”

A MÉCS Napokon megvan a lehetősége a pároknak arra, hogy a gyógyulás útjára lépjenek, s ennek a legfontosabb eleme a megbocsátás. Megbocsátás azoknak a személyeknek, akiknek a rossz példája megterhelte, megsebezte a szívüket, de lehet, hogy meg kell bocsátaniuk önmaguknak is, például egy korábbi, rosszul megélt kapcsolat miatt, amiből hiányzott az elkötelezettség. Ezeken a MÉCS Napokon éppen az a legcsodálatosabb, hogy a résztvevők számára kiderül: a házasság mint szentség nem papír kérdése, nem egy külsőség vagy egy ünnepi alkalom csupán, ami a lakodalommal elmúlik. Az egymáshoz való tartozás minősége a fontos. Konkrétan az, hogy a Jóistennel mint a szeretet teljességével való találkozás olyan élményt jelent, ami újjászüli a párkapcsolatokat.

Vannak, akik azért nem kötnek házasságot, mert úgy érzik, ha szabad emberként együtt élnek valakivel, az nem kötelezi őket semmire. Tehát azért választják az élettársi kapcsolatot, mert úgy érzik, hogy így megmarad a szabadságuk.

Divatos megközelítés manapság az egymástól való függetlenség és az önmegvalósítás hangsúlyozása – mondja a szerzetes –, de ha például egy gyermek szemszögéből nézzük a házasságot, akkor merőben másfajta szabadsággal szembesülhetünk. Azt látjuk, hogy egy gyermek számára az ennivaló vagy ruha magától értetődő dolgok – ahogy egy puszi is.

Valahol mindenki vágyik a magától értetődő dolgokra, arra, hogy elfogadják és szeretetre méltónak tartsák, függetlenül attól, hogy megérdemli ezt, vagy sem, és minden ember szeretné biztonságban tudni a jövőjét. De ennek útjait, módjait soha nem fogja megtalálni az, aki elsősorban a függetlenségét és a másiktól való elkülönülését kívánja megvalósítani az életében.

A MÉCS programjain a párok felismerik, hogy az egymásnak odaajándékozott életben egy újfajta szabadság lép elő, a szeretetnek az a szabadsága, amit addig nem ismertek – összegzi az atya.

A lelkipásztorok egyre több élettársi kapcsolatban élő emberrel találkoznak. „Ez a helyzet a pasztoráció új formáját igényli. Valahogy úgy kell közelednünk az emberekhez, ahogy azt Jézus is tette, a konkrét embert, a konkrét párt nézve.

Hiszen ahány kapcsolat, annyiféle öröm, probléma, a gyógyulás más-más módja szükséges – folyatja Mészáros József Domonkos. – Nem a bűnök megítélése az elsődleges, hanem a válaszadás a „szívek keresésére”. Az élettársi kapcsolatban élők sok esetben öntudatlanul is elítélik magukat, és úgy gondolják, hogy nem férnek bele az egyházi keretekbe, és ezért nem is keresnek kapcsolatot az Egyházzal. Talán megtennék, ha mi, lelkipásztorok is törekednénk mélyebbre látni, felfedezni minden emberben a szeretet szomjúságát.

Az atya beszámolt arról az örvendetes tényről is, hogy a MÉCS programjai nyomán több, a gyermekáldásra sok éve váró párnak teljesült az öröme. A hét kicsi annak a jele, hogy egy gyermek születése nem pusztán biológiai kérdés – mondja a szerzetes.

A MÉCS közösségi alkalmain a lelkipásztor mellett a foglalkozásokat vezető házaspárok is jelen vannak, tanúságtételükkel, kapcsolatuk feltárása által mintegy bevonják a párokat a szeretet mélyebb köreibe. Erről beszélt lapunknak Hernáczki Henrik és Orsi is, akik, igaz, már házasként ismerték meg a MÉCS-et, de más párok tanúságtétele, segítsége által számos belső problémájukat meg tudták oldani, és kapcsolatuk megújult. Beilleszkedtek a közösségbe, sőt már házigazdái is lehettek MÉCS Napoknak.

„A lelkigyakorlatokon szembesültünk azzal, hogy másoknak is vannak a miénkhez hasonló kapcsolati problémáik, és azok orvosolhatók vagy megelőzhetők, és így elejét vehetjük akár súlyos konfliktusoknak is. Isten segítségével pedig hitünk és kapcsolatunk is fejlődik. Például mélyebben megértjük, mit jelent, hogy egymásnak szolgáltatjuk ki a házasság szentségét, amit Isten megáld. Nyitottabbá válunk arra, hogy megéljük Isten áldását” – mondja Henrik. Nagyon fontos az őszinteség – veszi át a szót Orsi –, ami elsősorban a találkozók témavezetőinek őszinteségét jelenti. Sokszor tapasztaltuk, hogy a kapcsolatról való őszinte beszéd falakat bont le a résztvevőkben; elindít egy folyamatot, amelynek során olyan sebekkel, gondokkal szembesülhetnek a párok, amelyeket talán sohasem fogalmaztak meg maguk számára. A MÉCS Napok jó alkalom arra, hogy a pár a világtól elvonulva végre beszélgethessen egymással, a kapcsolatukról, hogy őszintén megnyíljanak önmaguk és egymás felé. Az élettársi kapcsolatban élők esetében is fontos, hogy a bennük lévő félelmeket, szorongásokat meg tudják osztani egymással: elképzelhető, hogy csalódtak a házasságban, fájó sebeket hoztak az életből, a családból, valami miatt nem mernek lépni, dönteni, elköteleződni. Ketten együtt megbeszélve a dolgokat, túllépve a félelmeken, feloldódhatnak olyan problémáik is, amelyeket addig ki sem mondtak.