Püspöki tanácskozás a Vatikánban
Isten szava az Egyház életében és küldetésében
Szerző: Rosdy Pál
De ha meggondoljuk, hogy mi is az Egyház tagjai vagyunk, az Egyház nem csak a püspökök és papok közössége, akkor könnyen elbizonytalanodhatunk. Vajon az én életemben és küldetésemben milyen szerepet tölt be Isten szava, a Szentírás? Tényleg olyan jelentős, központi ez a szerep? Milyen rendszerességgel veszem kezembe a Bibliát, hogy olvassam? Gondoskodtam-e olyan könyvről is, amely segít meg is érteni tanítását? Vagy inkább csak a könyvespolcom dísze a kötet?
Miért nem próbáljuk meg legalább vasárnaponként a Szentírás közös, családi olvasását és megbeszélését?
Csak néhány kérdés, és mindjárt érthetőbbé válik, hogy amikor a Püspöki Szinódus XII. rendes ülése október 5-én Rómában összeül, hogy október 26-ig a Biblia szerepéről tárgyaljon az Egyház életében és küldetésében, távolról sem csupán teológiai,tudományos kérdések kerülnek terítékre, hanem mindnyájunk életét érintő, gyakorlati lelkipásztori témák is.
Carlo Maria Martini bíboros, jezsuita szentírástudós azt mondja: „Véleményem szerint a Szentírásnak mint az imádság forrásának olvasását kell megerősíteni. Ezen keresztül megszerethetjük Isten szavát és felfedezhetjük kincseit. A Szentírás szövegét úgy kell megközelítenünk, mint amelyben Isten szól hozzánk, személy szerint hozzám, imára szólít engem, hogy válaszoljak neki. Ez nem iskolás, tananyagszerű, hanem életszerű megközelítés.”
A szinódusi atyák természetesen hittudományos kérdéseket is fognak tárgyalni a Szentírás értelmezéséről, annak félreértéseiről. Erre is érdemes lesz figyelnünk és a magunk módján tanulni belőle.
Mit jelent a szinódus?
Aki figyelemmel kíséri az egyházi híreket, gyakran találkozik a „szinódus” kifejezéssel. Ha felütjük az idegen szavak szótárát, megtudjuk, hogy ez a görög eredetű szó zsinatot jelent, püspökök tanácskozó testületét. Csakhogy a Katolikus Egyházban manapság a szinódust megkülönböztetjük a zsinattól. Szinódusnak negyven év óta a püspökök időnként sorra kerülő tanácskozását nevezzük.
A II. Vatikáni Zsinat (1962–1965) újra hangsúlyozta azt az ősi katolikus tanítást, hogy a püspökök nemcsak saját egyházmegyéjükért felelősek, hanem mint a püspöki kollégium (testület) tagjai, püspöktestvéreikkel együtt az egész Egyházért. Ezt nevezzük püspöki kollegialitásnak.
VI. Pál pápa a zsinati atyák kérésére állandó fórumot hozott létre 1967-ben, a Püspöki Szinódust. Főként ez teszi lehetővé, hogy a világ püspökei hozzászóljanak olyan problémákhoz, amelyek az egész Egyház életét érintik. Eleinte kétévenként, majd háromévenként ültek össze a pápa által kinevezett és a püspöki konferenciák által megválasztott küldöttek.
VI. Pál pápa 1978-ig öt, II. János Pál pápa tizenöt szinódusi ülést hívott össze a papi hivatásról, az evangelizálás mai problémáiról, a hitoktatásról, a keresztény család küldetéséről a mai világban, a világi hívek hivatásáról, a szerzetesi életformáról, a püspöki küldetésről és más fontos kérdésekről. 2005-ben az Eucharisztia témáját még II. János Pál választotta.
Hogy felfedezzük Isten szavát
A most október 5-től 26-ig tartó tanácskozás már a második XVI. Benedek pápasága idején, 2005 áprilisa óta. Ennek témáját már ő jelölte meg 2006 októberében. A két éve tartó előkészítés fontos állomása volt egy évvel ezelőtt az úgynevezett lineamenta megjelenése tíz nyelven (most már kínaiul és arabul is).
Ez a lineamenta (útmutató vázlat) megjelöli a tárgyalások tartalmát, irányát. Ettől eltérő gondolatokat is felvethetnek az atyák minden tárgyalási nap végén, de ez mégis megakadályozza a parttalan vitát.
A mostani munkadokumentumnak három része van. Az első Isten szavával foglalkozik, amely nemcsak az írott, hanem a Jézus Krisztus személyében kinyilatkoztatott szó is. A második rész azt dolgozza fel, hogy mit jelent Isten szava az Egyház életében azokon a területeken, amelyeken a hívek találkozhatnak vele, vagyis a szentbeszédben, a közös imában, a liturgiában. A harmadik rész az Egyház küldetésével foglalkozik. Az Egyház feladata, hogy másokkal is megismertesse ezt a nagy kincset: azokkal a katolikusokkal, akik eltávolodtak az Egyháztól, és mindenkivel, aki még nem ismeri Jézus Krisztust.
„Az Egyháznak szüntelenül fel kell fedeznie Isten szavát”– hangsúlyozta Nikola Eterović érsek, a Püspöki Szinódus főtitkára.
Út a szinódustól az apostoli buzdításig
Az ülés lebonyolítását pontos szabályok rögzítik. Enélkül egy 250 résztvevővel folyó tanácskozás nem is lehetne eredményes. Az első munkaszakaszban a szinódusi atyák megvilágítják, hogy az ülés témájával kapcsolatban milyen kérdések merülnek fel a helyi egyházakban. Ez a szakasz tulajdonképpen gazdag tapasztalatcsere, és egyben betekintés a helyi egyházak helyzetébe. Ezt tovább elemezhetik.
Ezeknek a beszámolóknak az alapján a „relator” (előadó) megállapítja azokat a pontokat, amelyekről a második szakaszban tovább tárgyalnak a püspökök. Ebben a második munkafázisban kisebb munkacsoportokban, nyelvterületek szerint folytatódik a megbeszélés. A kis csoportok összegzett megállapításait aztán felolvassák a teljes közgyűlés előtt. A felolvasottakhoz a szinódusi atyák kiegészítéseket fűzhetnek és kérdéseket tehetnek fel.
A harmadik munkaszakaszban a munkacsoportok elkészítik azt a végleges megfogalmazást, azokat a konkrét javaslatokat, amelyekről majd szavaznak az atyák. E munkafolyamat során összegyűjtik az előzőekben elkészített és a teljes ülés során kiegészített anyagokat, és újra megvitatják azokat a munkacsoportokban. A csoportban résztvevők minden ponthoz „igen” vagy „nem” megjegyzést fűzhetnek.
A kis csoportok munkájának eredményét azután ismét összegyűjtik, összefoglalják és felolvassák. Ezután ismét összeülnek a csoportok egy utolsó megbeszélésre. Itt még lehetőség van arra, hogy a szinódusi atyák érdemi változtatásokat tegyenek. Ezeket a közgyűlésen szavazásra bocsátják. Az elvetett, szavazásra nem bocsátott javaslatokat is összegyűjtik egy külön dokumentumban. Az elfogadott javaslatokat a Szentatyának átadják. 1974 óta a pápák ezek alapján egy-egy szinódus eredményét úgynevezett apostoli buzdításban foglalják össze (például VI. Pál pápa híres Evangelii nuntiandi apostoli buzdítása 1975-ben). Ezek a pápai enciklikákhoz hasonló jelentőségű tanító dokumentumok.
A Püspöki Szinódus XII. rendes ülésére XVI. Benedek pápa szinódusi atyává hívta meg többek között Erdő Péter bíboros-prímás, esztergom-budapesti érseket, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) elnökét. A Magyar Püspöki Konferencia Udvardy György esztergom-budapesti segédpüspököt választotta szinódusi atyává.
*
Támogassuk imádsággal a szinódus munkáját, amelynek célja, hogy „a szent könyvek olvasásával és tanulmányozásával »terjedjen és jusson dicsőségre az Úr tanítása«, az emberek szívét pedig töltse el egyre jobban a kinyilatkoztatásnak az Egyházra bízott kincse.”
