Imatábor, 2008
Csillagtúra zsoltárral
Szerző: Horváth István Sándor
Fotó: Horváth István Sándor
Mutathatok. Nem egyet, hanem akár százharmincat. És ne légy zavarban, hogy elcsodálkoztál. Egy rosszcsont fiú a táborból hazatérve a következőt mondta szüleinek: „Az imatáborba jövőre is megyek!” Nem azt mondta, hogy túlélte valahogy, hanem, hogy jövőre is el akar menni. Interjúnkban Perényi Judit hitoktatót, az imatábor szervezőjét kérdeztük.
– 10 évvel ezelőtt elhatároztam, hogy az imatábort megnézem magamnak! Nagykanizsán ekkor már pár éve szerveztek imatábort, ahová néhány zalaegerszegi keresztény család is elküldte a gyerekeit. A kapcsolatfelvétel nem okozott gondot, részben azért, mert kiderült, hogy ismerősek a szervezők, részben, mert nagy szeretettel fogadták az érdeklődésemet. A következő nyáron tehát én is ott voltam mint megfigyelő, és elvittem az éppen kilenc éves kislányomat is résztvevőnek. Begyűjtöttem minden dokumentumot, leírtam a szervezési feladatokat, heti rendet, napirendet, házirendet. A vágyat, hogy Zalaegerszegen is legyen imatábor, az Úr írta a szívembe. Így hát lett is. 2001-ben a pákai egyházközség fogadta ötven fős táborunkat, melyet Kálinger Roland akkori zalaegerszegi káplán atyával szerveztünk. Azóta évről évre egy Zalaegerszeghez közeli falusi iskola és a helyi templom ad helyet a tábornak. Illetve kettő, merthogy idén már két helyszínt kellett találni az idők során százharminc fősre duzzadt táborozó seregnek. A harmadik évtől kezdve Várhelyi Tamás atyával dolgoztunk együtt, aki zalaegerszegi káplánból időközben gellénházi, majd szentpéterfai plébános lett, de a változások ellenére a táborhoz hű maradt. S most Horváth István Sándor zalalövői plébános atya is társult a csapathoz, vállalva a másik helyszín lelki vezetését.
– Mi az, ami megérint az imatáborok során?
– Elsőként talán a Mennyei Atya bőséges áldását említhetem, aki látja mindnyájunk törekvését, hogy az egész tábor alatt ővele, őbenne éljünk, őt minél jobban megismerjük és szeressük. A tábor előtt és alatt imaháttér kíséri munkánkat. S mi magunk is, a szervezők, a táborban minden reggel közösen imádkozunk az ébresztő előtt, hogy az Úr el tudja végezni bennünk, amit arra a napra tervez.
Egy csoportvezető a bűnbánati napon, amikor is több atya segítségével minden táborlakó szentgyónást végez, hosszas beszélgetésbe kezdett a rábízott gyerekekkel. Ki se fogytak a kérdésekből a kiskamaszok, és komoly mélységeket érintettek a lelkiismeret-vizsgálat során. Az egyik 10 éves kisfiú, aki elsők között gyónt, a beszélgetés végén csendben visszament a gyóntató atyához. Letett még valamit, amire a Mennyei Atya rávilágított az ő nyitott szívében.
Isten kegyelme mindig egészen egyszerűen dolgozik a gyerekekben.
– Mitől különleges még a tábor?
– A tábor felépítettsége, szervezettsége inkább a lelkigyakorlatokéhoz hasonlítható. Az előre eltervezett napi igerészek egymásra épülnek, s így mutatják be a gyerekeknek a tanító, gyógyító, szenvedő, megváltó és dicsőséges Jézust.
Délelőttönként lelki programon vettek részt a gyerekek. Minden kiscsoportnak fiatal vezetői vannak, akik maguk is keresztény, közösségbe járó fiatalok. Az ő példájuk maradandó élmény a gyerekeknek, követhető és értékes.
Délután sport, játék, kézműves foglalkozás, kirándulás és fürdőzés segített a kikapcsolódásban. Esténként pedig vagy valamilyen imaélmény (szentségimádás, képmeditáció, csillagtúra), vagy vidám műsor (közös éneklés, búcsúest) zárta a napot.
A táborban fontos a rend, a szervezettség. Nincs holtidő, mindenki tudja, mikor mi a dolga. Az idei táborban 100 gyerek mellett 30 segítő vett részt. A táborvezető és az atyák mellett konyhai segítők, zenei szolgálatosok és sok-sok csoportvezető dolgozott együtt.
– Mi a forrás? Mi ad valójában sokat a táborban gyermeknek, segítőnek egyaránt?
– A szentírási részek feldolgozása a helyes bibliaolvasást segíti kialakítani a gyerekekben. Fontos, hogy keressék, mit üzen Jézus számukra az olvasott igerészben. A délelőttök során a napi evangéliumról közösen beszélgetnek a 6-8 fős kiscsoportok. Minden kiscsoportot ketten vezetnek, egy-egy 18-25 év körüli fiú és lány. Az evangéliumhoz hozzáfűzött kérdések segítségével próbálják elindítani a beszélgetést, és az önálló gondolatokat.
Van 10 perces csendes ima, amikor a gyerekeknek magukban kell elmélkedniük az igéről a különböző megadott szempontok szerint. A gondolataikat leírják, majd megosztják a kiscsoportban. A csoportvezető választja ki, mely gondolatok hangozzanak el az aznapi szentmisén a szokásos prédikáció helyett. Tamás atya így vall erről:
– Könnyű dolga van itt a papnak! A prédikációt a gyerekek írják. De félre a tréfával! A gyerekek egymás írásait figyelmesen hallgatják. Sokszor csak megdicsérem őket, s van, amikor hozzáteszek egy-egy gondolatot. Vagy éppen vitát indítok el, hogy helyesen lássanak. A szentírási részt sok szemszögből dolgozzák fel, akár a saját életükre vonatkoztatva. Csodálatos tanúságtételek ezek a gyerekektől.
– Miért imatábor és miért nem hittantábor?
– A tábor fontos része, hogy imaélményt nyújtson, amely a gyerekek érzelmeire hat. Megérinti őket a szentségimádás, amikor kis csoportokban egy-egy fél órára az Úr színe előtt imádkozhatnak. Megnyílik szívük a képmeditáció alatt, mikor az este csöndjében, a templomban halk zene mellett csodálatos vetített képek hirdetik az Isten teremtette világ szépségét. Másképp hat egy zsoltár a csillagtúrán, egy hegyi kápolna tövében, amikor csak a csillagok és néhány fáklya világít.
A tábor végén öröm volt hallgatni a záróima során elhangzó sok élményt, köszönetet. A tábor elérte célját, a gyerekek lelkükben feltöltődve, hitükben megerősödve folytatják életüket.
A záró szentmisén, amelyen már a szülők is részt vehettek, hangzott el K. Vivien szép gondolata is:
„A test és a lélek együtt van, mégis mások. A földi életünkben külsőnk a test, viszont a belsőnk a fontos. Nem érdemes oly sokat foglalkozni a testünkkel (persze valamennyit kell), hiszen amikor véget ér földi életünk, levetjük testünket, és itt hagyjuk. De a lelkünk tovább él.
Megtanulni foglalkozni a lelki javakkal nem könnyű, de ebben sokat segít az imatábor, ahonnan magunkkal vihetünk rengeteg szép élményt, barátságok kötődnek és jól szórakozunk, miközben Istent közelebbről megismerjük. Megjavulhatunk, és jobb emberként élhetjük le életünket. Jobban szerethetjük Istent, Jézust és a családunkat.
Az imádság mellett én is rengeteget szórakoztam itt, nagyon jó szoba- és csoporttársaim voltak és remek csoportvezetők. Megismertem sok mindenkit, és örülök, hogy itt lehettem.”
