Imatábor, 2008
Csillagtúra zsoltárral
Szerző: Horváth István Sándor
Fotó: Horváth István Sándor
Mutathatok. Nem egyet, hanem akár százharmincat. És ne légy zavarban, hogy elcsodálkoztál. Egy rosszcsont fiú a táborból hazatérve a következőt mondta szüleinek: „Az imatáborba jövőre is megyek!” Nem azt mondta, hogy túlélte valahogy, hanem, hogy jövőre is el akar menni. Interjúnkban Perényi Judit hitoktatót, az imatábor szervezőjét kérdeztük.
– 10 évvel ezelőtt elhatároztam, hogy az imatábort megnézem magamnak! Nagykanizsán ekkor már pár éve szerveztek imatábort, ahová néhány zalaegerszegi keresztény család is elküldte a gyerekeit. A kapcsolatfelvétel nem okozott gondot, részben azért, mert kiderült, hogy ismerősek a szervezők, részben, mert nagy szeretettel fogadták az érdeklődésemet. A következő nyáron tehát én is ott voltam mint megfigyelő, és elvittem az éppen kilenc éves kislányomat is résztvevőnek. Begyűjtöttem minden dokumentumot, leírtam a szervezési feladatokat, heti rendet, napirendet, házirendet. A vágyat, hogy Zalaegerszegen is legyen imatábor, az Úr írta a szívembe. Így hát lett is. 2001-ben a pákai egyházközség fogadta ötven fős táborunkat, melyet Kálinger Roland akkori zalaegerszegi káplán atyával szerveztünk. Azóta évről évre egy Zalaegerszeghez közeli falusi iskola és a helyi templom ad helyet a tábornak. Illetve kettő, merthogy idén már két helyszínt kellett találni az idők során százharminc fősre duzzadt táborozó seregnek. A harmadik évtől kezdve Várhelyi Tamás atyával dolgoztunk együtt, aki zalaegerszegi káplánból időközben gellénházi, majd szentpéterfai plébános lett, de a változások ellenére a táborhoz hű maradt. S most Horváth István Sándor zalalövői plébános atya is társult a csapathoz, vállalva a másik helyszín lelki vezetését.
– Mi az, ami megérint az imatáborok során?