Cikkek listázása

Egységre törekedve Csengerben

„Ut omnes unum sint”

Szerző: Kovács Ágnes

Fotó: Kovács Ágnes

Jelentős állomásához érkezett Csenger és Pátyod római katolikus közössége a kö­zelmúltban. Csenger plébániaépületének, a Szentháromság-templom belső és a pátyodi templom teljes körű felújításának, valamint a képviselő-testületek megújulásának is örvendezhettek a hívek. Lengyel József plébános szerint ékszerdobozzá varázsolták a két templomot. Beszélgetésünk során kiderült, a csengeri katolikus élet alakulását nagymértékben befolyásolták a múlt történelmi viharai, de nem meghátrálást, hanem inkább töretlen hitet, a hívő lélek élni akarását eredményezték.
A Váradi Regestrumban már 1212-ben említik a települést Senguer formában, nevét ősi magyar személynévből származtatják. Az 5234 lakosú város már a középkortól egyik legjelentősebb települése volt a Szent István által alapított történelmi Szatmár vármegyének. 1388-ban Zsigmond király Visegrádon kelt oklevelében jogot adott a környező települések központjának minden 4. vasárnapon országos vásárok tartására, ami évente 13 nagyvásárt jelentett még a 19. században is. Szatmár vármegye gyakran tartotta itt a közgyűléseit a 14-15. században. 1429-től már mezővárosként említik, birtokosainak, földesurainak építményei: kastélyok, kúriák is hozzájárultak a városiasodáshoz. A reformáció igen hamar elérkezett Csengerbe is, ahol a mai református kora-gótikus templom számos zsinat színhelyévé vált. Csengerben tartották a Debrecenben és Óvárban megrendezett zsinatok után az 1576. évi református zsinatot, itt Méliusz Juhász Péter összeállította a „csengeri hitvallás” néven ismertté vált téziseket, ezzel kialakult a magyar református egyház teológiai arculata. A szatmári területeken szinte egyedülálló, hogy Csengerben az egész lakosság áttért a református hitre. A reformáció gyors elterjedése után 1629-ben Szatmár vármegyében csak egyetlen plébánián, Ecseden szolgált római katolikus pap.

Az Egri Egyházmegyéből a Szatmári Egyházmegyébe

1799-ig, gróf Eszterházy Károlynak, az Egri Egyházmegye püspökének haláláig a tizenkét vármegyében, több mint kétezer községben 356 plébániája volt az egyházmegyének. A terület ekkor rendezés alá került, és 1804-ben ebből a részből alakult ki a Kassai-, valamint a Szatmári Egyházmegye, ez utóbbi Szatmárnémeti székhellyel, 58 plébániával. Az új egyházmegye bizonyítani akart, ennek eredményeként a százéves jubileumon már 95 plébániáján 174 pap szolgált, a katolikus hívek száma pedig 39 091-ről 142 094-re emelkedett, de ugyanez a fejlődés volt tapasztalható a szeretetotthonok, kórházak, iskolák, szerzetesrendek létszámának növekedésénél is.

Hám János szatmári püspök nevét minden szatmári ember ismeri. 30 éves (1827–1857) működését nemcsak a Szatmárnémeti piacára épített székesegyház fémjelzi, hanem 40 falu temploma is. Az ő idejében a papok létszáma 23 főről 39-re emelkedett. Szegények intézetét, kórházat, fiúnevelő konviktust alapított, de fontos volt számára az irgalmas szeretet és a nőnevelés problémája is. A Szatmári Irgalmas Nővérek rendet ő álmodta és alapította meg. Napjainkban a világon közel 1500 irgalmas nővér működik.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>