Tárkányi Ákos demográfus a népesedési válságról
Családok – valahol Európában
Szerző: Szalontai Anikó
Fotó: Szalontai Anikó
Körülbelül az utolsó két évtizedben az európai országokban már átlagosan stagnál – esetleg mérsékelten csökken vagy nő – a termékenység, illetve a házasodás aránya. Ám a jelenlegi előrejelzések szerint a legtöbb országban így is 15-35%-kal a reprodukcióhoz szükséges érték alatta marad a termékenység.
A statisztikai adatokat vizsgálva megfigyelhető egy tendencia: először a termékenység csökkent jelentősen az 1965-75-ös időszakban. Kis időbeli eltolódással ezt a házasságkötések számának csökkenése követte. A házasságon kívüli szülések aránya főként ezt követően, az 1980-1995-ös időszakban nőtt magasra. Végül a válások arányának növekedése következett be. Kisebb-nagyobb különbségekkel ugyanez figyelhető meg minden fejlett országban – mondta az előadó.
A labilis párkapcsolatok következményei
Nemcsak az alacsony termékenységnek, hanem a párkapcsolatok labilisabbá válásának is vannak negatív következményei. A válás olyan maradandó pszichés károsodást okoz a gyermekeknek, amelynek a negatív hatása még felnőttkorban is kimutatható. A szülők ezt megelőző rossz kapcsolata is negatív hatással lehet a gyermekekre, a gyermekeit egyedül nevelő szülő pedig a válás és az ezt megelőző párkapcsolati konfliktusok következtében fellépő lelki sérülései, torzulásai miatt esetleg nem tudja megfelelően nevelni gyermekeit.
Egy vizsgálat kimutatta, hogy a két szülő által, ép családban nevelt tizenévesek között jóval ritkább az alkohol- és drogfogyasztás, valamint a dohányzás, mint a csonka családban neveltek között. Az egy szülő által nevelt fiúk nagyobb eséllyel követnek el törvénybe ütköző tettet. Mindemellett a csonka családok jelensége a gyermekek szegénységét növelő egyik legfontosabb tényező.
Magyarország az európai országok között is igen rossz helyen áll mind a termékenység, mind a házasságkötések aránya tekintetében, annak ellenére, hogy a magyar családpolitikai rendszer jónak mondható – tette hozzá Tárkányi Ákos.
A „keleti aranyláz”
Az 1980-as évek végétől az 1990-es évek végéig azonban csökkent a foglalkoztatottság is, miközben 69%-ára csökkent a lakosság egy főre jutó nettó jövedelmének reálértéke. Ez a két jelenség külön-külön is erősen negatívan hatott az emberek biztonságérzetére és ezen keresztül a termékenységre, együttes hatásuk pedig igen súlyos következménnyel járt.
Az emberek anyagi helyzetének változása mellett azonban más tényezők is befolyásolják a családalapítási kedvet. Ezek között Tárkányi Ákos az általánosan jellemző individualizálódás elterjedését látja a legrombolóbbnak, illetve ennek egy speciális részeként azt a jelenséget, amit „utolérési szindrómának” vagy „keleti aranyláznak” lehetne nevezni. A társadalom mindenben – anyagi javak, fogyasztás, életmód, kultúra – igyekszik utolérni és utánozni a legfejlettebb államokat. A rendszerváltás óta ténylegesen nőtt a megvásárolható áruk és szolgáltatások piaca, ezzel együtt pedig szélesebbre nyílt a kulturális kapu is az individualizálódott nyugati demográfiai eszmények – gyermektelenség, élettársi kapcsolatban élés – előtt. A gyermek- és családellenes értékrend pedig leggyorsabban a fiatalok között terjed főként a média által közvetített populáris kultúrán keresztül.
A nyugdíjkorhatár emelése a végtelenségig?
Az elöregedés problémájával minden országnak számolnia kell a jövőben, és ennek kezelésére mindenképpen szükség lesz a jóléti állam eszközeire, technikáira. A termékenység a harmadik világban is általánosan csökken, mivel a világ azon része is a modernizálódás, az individualizálódás és a velük járó demográfiai következmények útját járja, amelyen a fejlett világ haladt és halad. Jelenleg az emberiségnek már közel fele olyan országban él, ahol a termékenység nem elegendő a népesség egyszerű újratermeléséhez, és ez egyre több országban így lesz – mutatott rá az előadó.
Az idősek arányának növekedése miatt nőnek az egészségügyi és nyugdíjkiadások. Ezekkel kapcsolatban a nyugdíjkorhatár emelése volt eddig a megoldás, ám ez nem folytatható a végtelenségig, még akkor sem, ha nő a várható élettartam. A helyzet fokozatos enyhülését a gyermekszám újbóli, tartós és jelentős megnövekedése, illetve az idős korban is egészségesek és munkaképesek arányának növekedése segítheti elő.
Gyermek- és családpárti szemlélet kellene a médiában is
A magas szintű családtámogatások termékenységet és gyermekvállalási hajlandóságot növelő hatása pontosan kimutatható. Egyelőre azonban nem ismeretes olyan példa vagy kutatási eredmény, amely szerint valamely családpolitikai intézkedéssel komolyan és tartósan pozitív irányban sikerült volna befolyásolni a házasodás csökkenő és alacsony, illetve a válás növekvő és magas arányszámát.
A gyermekvállalási kedvet fokozni lehetne az anyagi juttatások növelése mellett a bölcsőderendszer jobb kiépítésével – tudva azt, hogy a legtöbb esetben valószínűleg jobb a gyermekek számára otthon az anyával. Fontos lenne a munkaadók hozzáállását is javítani, hogy így kevesebb édesanya kényszerüljön bölcsődébe adni a gyermekét. Ugyanakkor szükség lenne a női alkalmazottakkal és gyermekvállalásával szembeni negatív megkülönböztetés felszámolására. Emellett egy felvilágosító kampányra is szükség lenne a magyar családpolitikai juttatásokkal kapcsolatban. Egy néhány évvel ezelőtti szociológiai felmérés tanulsága szerint ugyanis sokan nem is tudják, milyen juttatásokra jogosultak gyermekvállalás esetén. Nem utolsó sorban pedig gyermek- és családpárti szemléletet kellene kialakítani a médiában és a populáris kultúrában.
Látnunk kell: a problémák megoldásához az egyének szemléletének megváltoztatására is szükség van a szociális és családpolitikai juttatások, illetve a jóléti állam működése mellett – emelte ki Tárkányi Ákos. – A megfelelő párválasztás, a párkapcsolatok építése, gazdagítása, a hűség, az elkötelezettség fontosságának tudatosításáért az állam főként az oktatási rendszeren keresztül, civil szervezetek támogatásával, valamint a mentálhigiénés rendszer erősítésével tehet valamit.
Az egyének családi élettel kapcsolatos készségeinek javításában és szemléletük megváltoztatásában a kisközösségeknek, egyházaknak is fontos szerepe van. A farkastörvények uralta individualista filozófiával szemben olyan kulturális közeg tarthatja meg az egyént, amelyben az önzetlen szeretet és az ennek megfelelő erkölcsi szabályok összessége a norma. A kutatási eredmények is bizonyítják: a vallásos, keresztény házasságok ritkábban bomlanak föl, és e családokban több gyermek születik, mint a nem vallásosak körében. Igaz, a reprodukcióhoz szükséges átlagos gyermekszámot a magát vallásosnak mondó réteg sem éri el Magyarországon, de legalább megközelíti.
Addig is, amíg a tendenciák nem változnak, legalább arra vigyázzunk, hogy minket magunkat és családjainkat el ne sodorjon a család intézményének bomlási folyamata – hangsúlyozta Tárkányi Ákos. – Neveljük gyermekeinket, családjainkat pedig tegyük élő, valódi, szeretettel teli, összetartó közösségekké.
