Kérdéseinkre válaszol az egri segédpüspök: Katona István
A reménység hirdetôje
Szerző: Körössy László
– Mi jelent az Ön számára igazi örömet?
– Ha tudok segíteni másokon. Ez lehet anyagi segítség, illetve meghallgatás, együttérzés a szenvedővel, és természetesen lelki segítség.
Néhány évvel ezelőtt Egyházunk óriásplakátokon hirdette: „Jót tenni jó!” Ezt én fokozni szoktam ilyenformán: Jót tenni jó! Jót tenni öröm! Jót tenni boldogság! Annak is, aki teszi a jót, annak is, akivel teszik a jót.
Aranymisém alkalmával azt kértem a hívektől, ne vegyenek nekem ajándékot. Ötven év alatt nagyon sokat kaptam, azokat köszönöm, de most inkább a missziók támogatására gondoljanak. Így jött össze másfél millió forint, amit elküldtem a Pápai Missziós Műveknek az elrabolt ugandai gyermekek, katonáknak kiképzett gyermekek, rabszolgák kiváltására. Az illetékes verbita atya később levélben ezt írta: „Ha látta volna azoknak a gyermekeknek arcát, szemét, akiket kiváltottunk… Hogy sugárzott arcukról, szemükből az öröm és a boldogság.” Ez valóban nagy örömet jelentett nekem is.
Gyóntatás után nemegyszer gondoltam magamban: ezért az egyetlen gyóntatásért érdemes volt pappá lennem. Ugyanakkor különösen nagy örömöt jelent számomra, ha tudok időzni az Oltáriszentség előtt...
– Ön szerint mi az igazi irgalmasság lényege?
– Örülök, hogy erről is szólhatok. Az Isteni Irgalmasság lényeges eleme Jézus tanítása szerint kétirányú.
Az egyik: bizalom Isten irgalmas szeretetében. Isten irgalmas: a megtérő bűnösnek szívesen megbocsát. A Szentírásban több mint hatszázszor olvashatunk az irgalmasságról. Erről írta II. János Pál pápa – amint ő maga is megjegyzi – „nagyon sietve” II. enciklikáját (Dives in misericordia – Az irgalomban gazdag Isten). Krakkóban az Isteni Irgalmasság-bazilikájának felszentelése alkalmával homíliáját Szent Fausztina szavaival kezdte a Szentatya. „Ó, felfoghatatlan, kimeríthetetlen Isteni irgalom! / Ki tud Téged méltón tisztelni, dicsérni? / Te vagy a mindenható Isten legfőbb tulajdonsága, / A bűnös ember édes reménysége.” Majd így folytatta: „Szent Fausztina egyszerű és őszinte szavait idézem, hogy vele és mindnyájatokkal együtt imádjuk Isten irgalmasságának felfoghatatlan és kifürkészhetetlen misztériumát. Fausztina nővérrel együtt akarjuk megvallani, hogy az ember számára nincs reményforrás Isten irgalmasságán kívül. Hittel szeretnénk újra mondani: »Jézusom, bízom benned!«”
A másik lényeges eleme az igazi irgalmasságnak az, hogy embertársaink felé irányul.
„Boldogok az irgalmasok”, mondja Jézus a hegyi beszédben. És fel is szólít: „Legyetek irgalmasok, amint a ti Mennyei Atyátok is irgalmas.”
Ami az életemet illeti, nyolcvanévesen XXIII. János pápa szavaival mondom: „Az örökkévalóság küszöbén érzem magamat, végzem munkámat, törekszem a tökéletességre (bárcsak így lenne…), de még inkább gondolok Isten irgalmasságára.”
– Melyik az az erény, amelynek a jelenlétét a legszükségesebbnek tartja mai társadalmunkban?
– Mai társadalmunkban legnagyobb tragédiákhoz vezethet a reménytelenség. Éppen ezért nagyon nagy szükség van a reményre, az Isten jóságába és hűségébe vetett reményre. Isten végtelenül jó és hűséges, aki a rosszból is tud jót kihozni. Istennek ez a szeretete, jósága erősebb minden gonoszságnál. Rendületlenül bízzunk benne! Ő a mi reményünk: egyéni életünkben, családunk, nemzetünk és az egész emberiség életében.
– Mi az, amit a leginkább nagyra becsül a nőkben?
– Az anyaság, a gyermek, sőt gyermekek szeretete. Gianna Beretta Molla olasz orvosnő, akit II. János Pál pápa szentté avatott, életét áldozta negyedik gyermekéért. Mint orvos, tudta a gyermek születése előtt, de meg is mondták neki: „Csak egyikük maradhat életben.” És akkor Gianna kimondta saját élete felett az ítéletet: „A gyermek életét mindenképpen meg kell menteni.” Férje csodálta felesége hősiességét. Gianna halála előtt mondta apáca testvérének: „Nem is gondolod, milyen nehéz itt hagyni kicsi gyermekeimet…” Emmanuela, a negyedik gyermek ott volt édesanyja szentté avatásán. A Sugárzó emberek című könyvben Ipacs Katalin írta meg a hős édesanya történetét. Ennek végén megszólítja a szentet: „Drága Gianna! Ugye nem haragszol, hogy ezzel a baráti megszólítással fordulok Hozzád?… az anyaság a világ legnagyobb csodája. Életeddel bizonyítod, hogy az anyaság valóban csoda… A védtelen magzat élete szent. Köszönjük Neked, Gianna, hogy életed feláldozásával megvédted az anyaság méltóságát.” Sokszor gondoltam arra, hány gyermek született meg úgy, hogy az édesanya az orvosok véleménye ellenére is vállalta gyermekének megszületését… Én is ezért élek. Szüntelenül kell imádkozni azért, hogy a magyar lányok, asszonyok, a Teremtő Isten csodálatos munkatársai így gondolkodjanak, így éljenek. De más lenne akkor a magyar jelen és a magyar jövő…
– Ha önmagát jellemezné, mely tulajdonságait tartaná a legfontosabbnak?
– A szelídséget, alázatot, türelmet. Jézus ezeket kötötte lelkünkre. Ezeket kell eltanulnunk tőle. Ő, az Istenember a legtökéletesebb példakép. Az emberek között pedig Istennek legtisztább, legszentebb, legkedvesebb teremtménye, Jézus Édesanyja: Mária. Nem mindig könnyű szelídnek, alázatosnak, türelmesnek lenni (sokszor nem is sikerül…), de ezek nélkül az erények nélkül nagyon nyomorult lenne a világ.
– Mit tart a legnagyobb hibájának?
– Legnagyobb hibám? Van egy pár! Mások jobban meg tudnák mondani. Egyik biztosan az indulatosság, a felháborodás a sok-sok embertelenség, igazságtalanság láttán. Mi történik most is keresztény testvéreinkkel Indiában, a nagyvilágban… És hogy ezek történnek, annak előzményei is a hatalom, a milliárdosok elgondolásai miatt történhettek. Gondoljunk a világon tapasztalható éhség drámájára!
De nem kell messzire mennünk. Hazánkban is megtapasztaljuk az embertelenséget, az igazságtalanságot számtalanszor a szegényekkel, a betegekkel szemben, a családok jogainak semmibe vételénél, a munkavállalókkal szemben, s a nemzeti öntudatnak, hazaszeretetnek a mellőzését. A fiatalok félrevezetését erkölcsi téren és az egészség terén. Még sok mindent lehetne sorolni. Ezek nagyon felháborítanak. Az Egyház hármas feladatát XVI. Benedek pápa így említi: az örömhír hirdetése, a szentségek ünneplése és a szegényekkel való törődés. Az emberi szív szeretetét, jóságát nem pótolhatják a különböző intézmények. Ezekre mindenkor szükség lesz, melyeket legfőképpen a vallásos emberek tudják biztosítani.
Jézus jajt kiáltott azokra, akik nem az Isten törvényei szerint éltek. Ostort is fogott, hogy kiűzze a templomból a kufárokat. Szerencsémre Isten kegyelme lecsendesíti bennem az indulatosságot, és ilyenkor imádkozom azokért, akik embertelenséget, igazságtalanságot követnek el, kérve számukra a megtérés kegyelmét.
– Mi a legnagyobb kincs az Ön életében?
– Az Eucharisztia, a köztünk élő szentségi Jézus. Továbbá legnagyobb kincs életemben az, hogy papként szolgálhatom Isten dicsőségét és az Úr Jézus drága vére árán megváltott lelkek üdvösségét. Szent X. Pius pápa egyik imájának szavaival így imádkozunk: „Semmi másra ne törekedjünk, mint Jézus dicsőségének előmozdítására és a lelkek megmentésére.” Papi életünknek legfőbb célja és egyúttal legfőbb kincse ez a csodálatos szolgálat.
– Mi az, amit másképpen tenne, ha még egyszer elkezdhetné az életét?
– Másképpen tennék sok mindent, de különösen több jót tennék. Az elszalajtott lehetőségek nagyon tudnak bántani. Gondolok itt sok esetre, de egyet-kettőt megemlítek: A Szentföldön egy kis beduin leányka véletlenül elszakította a rábízott leporellót. Sírva futott el mellettem. Bambán bámultam utána, ahelyett, hogy utána szaladtam volna és kifizettem volna neki az elszakadt leporellót, hogy ne sírjon.
Egy másik eset: Kárpátalján fonott kosarakat árult egy szegény asszony. Most is előttem van várakozó, szomorú tekintete. Elmentünk mellette, pedig látszott rajta: reméli, hogy megvesszük portékáját. Meg is tehettem volna, de csak később jutott eszembe, amikor már nem láttam őt. Hány ilyen eset volt életemben, amikor elmulasztottam jót tenni, családon belül, embertársak között.
És egy harmadik: A szülők nem voltak hajlandók kérni gyermekeik megkeresztelését, és vállalni azt a felelősséget, hogy gyermekeiket vallásosan nevelik. Elmaradt a keresztelés. Később nagyon bántott, hogy nem jártam jobban utána és nem próbáltam a szülőket jobb belátásra bírni.
– Mit jelent az Ön számára a katolikussága?
– A teljes bizonyosságot hitemben, vallásos életemben, földi és örök életemet illetően. Jézus minden szükséges kegyelmet megszerzett, a Szentlélek szüntelenül osztogatja ezeket a kegyelmeket az Egyházban, ma is és a jövőben is. Az Egyház számunkra a legjobb édesanya… Nagy ajándéka Istennek, hogy a Katolikus Egyház hajóján utazhatok az örök cél felé.
– Ki a kedvenc női és férfi szentje?
– Nehéz válaszolni, de megpróbálom. Női szentek: Lisieux-i Szent Teréz ünnepén születtem. Akkor még – 1928-ban – október 3-án volt az ünnepe. Családunkban nagy tiszteletnek örvendett. Teréz ismerte, látta a papok gyengéit. A Kármelbe lépése alkalmával így nyilatkozott: „Azért jöttem, hogy lelkeket mentsek és különösen azért is, hogy a papokért imádkozzam.” Voltam abban a szobában – püspökként, engedéllyel –, ahol Teréz meghalt. Sok ügyemet reá bíztam, és sokszor megtapasztaltam nagy segítségét. Viszonzásul gyakran és szívesen beszélek róla. A Szent Teréz Papi Társulatnak is tagja vagyok. Természetesen lehetetlen, hogy ne szóljak kedves magyar szentjeinkről: Árpád-házi Szent Erzsébetről, Szent Margitról stb.
Kedvenc férfi szentem Szent X. Pius pápa: az Oltáriszentség pápája. Alázata, Jézus-szeretete, eucharisztikus rendelkezései. Az Ars-i plébános, Bosco Szent János és még sokan mások. Itt is sokat gondolok magyar férfi szentjeinkre, és sokszor kérem Istentől: „Hadd legyünk mink is tiszták, hősök, szentek, hazánkat így mentsd meg.”
– Ki a kedvenc történelmi alakja?
– Hunyadi János. Istenbe vetett hite, Isten iránti szeretete, Mária-tisztelete és csodálatos bátorsága, amellyel védte a magyar népet a törökök támadásával szemben.
– Melyik a kedvenc evangéliumi részlete, imája?
– Ha lehet, kettőt említek. Jézusnak a szőlőtőről és szőlővesszőről mondott példabeszéde. Urunk mondta: „Nálam nélkül semmit sem tehettek.” Semmit sem, ami üdvösségünket szolgálja. Egyik lelkigyakorlatunk alkalmával elmélkedtünk erről a szentírási szakaszról. Annak végén a következő imát mondta a lelkigyakorlat vezetője: „Jézusom, te vagy a szőlőtő, én a szőlővessző. Egyesülök veled, s általad az Atyával és a Szentlélekkel. Add, hogy szemeddel lássak, Szíveddel szeressek, s akiket szolgálnom kell, téged lássanak bennem, és én téged lássalak testvéreimben.” Azóta ezt a kis imát lehetőség szerint minden szentmise után elimádkozom.
A másik szentírási szakasz: az emmauszi tanítványok találkozása a feltámadt Jézussal. Püspöki jelmondatomat az ő szavaik felhasználásával választottam: „Maradj velünk, Jézusunk!” Ezután hozzáteszem: „Mert már esteledik”, hiszen betöltöttem nyolcvanadik életévemet. Bizalommal tekintek a jövő elé és ismételgetem Szent Pio atya rövid, tömör imáját: „Ó, Uram, Istenem! Múltamat irgalmadba, jelenemet szeretetedbe ajánlom, jövőmet gondviselésedre bízom.”
– Melyik az a könyv, amelyet a Szentírás mellett magával vinne, ha hosszú időre egy lakatlan szigetre kellene mennie?
– Olyan könyvet, amelyben nagyon sok szentről olvashatok. Tőlük nagyon sokat tanulhatunk. És ha lehetne, becsempésznék sok mesét tartalmazó könyvet is…
– Ki a kedvenc regényalakja és miért szereti?
– Gárdonyi Géza: Egri csillagok című könyvében szereplő Bornemissza Gergely. Leleményessége, bátorsága, családszeretete és hazaszeretete, Dobó István mellett nagyon vonzó egyéniség.
– Ki az az öt személy, akit szívesen meghívna egy vacsorára?
– Egy szerzetest, egy irodalmárt, egy humoristát és testvéreim közül kettőt.
– Melyik a kedvenc magyar étele, bora?
– Hála Istennek nem vagyok borivó. De azért megkóstolom a száraz vagy félszáraz borokat a koccintás kedvéért. Mégiscsak kiemelem a tokaji borok közül a tállyait és a tolcsvait.
Mindig szívesen fogyasztom a jó paprikáskrumplit, ahogyan édesanyám főzte…
– Melyik virágot szereti a legjobban?
– A rózsát a maga természetes színeiben. A kis hercegre gondolok ilyenkor: a virágot gondozni is kell.
– Mivel tölti a szabadidejét?
– Ez az, amiből a legkevesebb van. Nyolcvanéves korom után vissza kell fogni magamat. Erre testvéreim gyakran „intenek”, figyelmeztetnek.
Egyébként nagyon szeretnék többet olvasni, megnéznék szívesen néhány olyan videót, amit még nem láttam. Szentekről szóló videókat, történelmi tárgyú filmeket, olyat is, amiben sok a humor, a vidámság. Sokat lennék a természet csodálatos világában… csendben.
– Ki a kedvenc festője, muzsikusa?
– A festők közül Raffaello Santi. Főként az Oltáriszentség dicsőítéséről készült remekműve, amit tévesen Disputa néven emlegetnek. Nincs itt disputa, vitatkozás, hanem csodálat, ámulat. Ennek kapcsán ismertem meg más műveit is. Azért magyar festőt is említek: Takács Istvánt, az Egri Egyházmegye kiváló művészét.
Kodály Zoltán egyénisége, lelki gazdagsága, zeneművészete magával ragadó, minden művét szívesen hallgatom.
– Van-e kedvenc sportja, sportolója?
– Szerettem a labdarúgást, amíg az nem erőszakos játék volt, hanem finom, művészi játék. Csodálom Balczó Andrást, az öttusázót, aki nagy győzelmei után egyszer előadást tartott az egerszalóki ifjúsági találkozón, és arról beszélt, hogy nagyon szeretett küzdeni a győzelemért, örült a győzelmeknek, de az igazi boldogságot Istenben és családjában találta meg.
– Melyik szín fejezi ki leginkább az Ön egyéniségét?
– A tört fehér, ami a tisztaságot és a szépséget sugározza, és a sarjadó búza finom zöldje, a reménység hirdetője.
– Ha csodatévő hatalmat kapna, mire használná?
– Nagy felelősséget jelentene, ha valóban kaphatnék csodatévő hatalmat. Mindenekelőtt és elsősorban a szegényeken és az éhezőkön segítenék, hogy már földi életük is emberhez méltó, szép és boldog legyen, a földi élet után pedig bevezetném őket a mennyországba.
– Melyik várost vagy országot tartja a legszebbnek?
– Nem voltam világjáró ember. Nem is volt erre lehetőségem. Bár az utóbbi évtizedekben jártam a Szentföldön, Rómában, Lourdes-ban, Fatimában, Czestochowában, Krakkóban. Hálás vagyok a Gondviselésnek, hogy ezekre a helyekre eljutottam. Szent helyek, a kegyelem csodálatos helyei. De ezek után mindenképpen Magyarország számomra a legszebb. Szívemhez legközelebb Szeged, a napfény városa áll (főleg régebbi mivoltában). Szegeden és környékén egy év híján ötven évet töltöttem. Nagyon megszerettem.
– Hol érzi magát igazán otthon?
– Ahová a Gondviselés szólít. Azután a természetben, a szobámban és a kápolnában.
– Ha csak egy órája maradna az életéből, mit tenne a rendelkezésére álló időben?
– Első helyen Isten irgalmát kérném a magam, szeretteim, a hívek és embertársaim számára. Azután hálát adnék Istennek minden ajándékáért, ahogyan arról Sík Sándor Te Deum című versében ír. Végül elmondanám Aquinoi Szent Tamás Oltáriszentségről szóló himnuszát: „Rejtező Istenség, hittel áldalak, / Ki elrejteztél itt bor s kenyér alatt… / Jézus, most csak arcod leplét láthatom, / Add meg, Uram, amit úgy szomjúhozom, / Boldogan, lepletlen lássam színedet, / És dicsőségedben dicsérhesselek.” Csendben várnám az irgalmas Isten hívó szavát.
