Kérdéseinkre válaszol az egri segédpüspök: Katona István
A reménység hirdetôje
Szerző: Körössy László
– Mi jelent az Ön számára igazi örömet?
– Ha tudok segíteni másokon. Ez lehet anyagi segítség, illetve meghallgatás, együttérzés a szenvedővel, és természetesen lelki segítség.
Néhány évvel ezelőtt Egyházunk óriásplakátokon hirdette: „Jót tenni jó!” Ezt én fokozni szoktam ilyenformán: Jót tenni jó! Jót tenni öröm! Jót tenni boldogság! Annak is, aki teszi a jót, annak is, akivel teszik a jót.
Aranymisém alkalmával azt kértem a hívektől, ne vegyenek nekem ajándékot. Ötven év alatt nagyon sokat kaptam, azokat köszönöm, de most inkább a missziók támogatására gondoljanak. Így jött össze másfél millió forint, amit elküldtem a Pápai Missziós Műveknek az elrabolt ugandai gyermekek, katonáknak kiképzett gyermekek, rabszolgák kiváltására. Az illetékes verbita atya később levélben ezt írta: „Ha látta volna azoknak a gyermekeknek arcát, szemét, akiket kiváltottunk… Hogy sugárzott arcukról, szemükből az öröm és a boldogság.” Ez valóban nagy örömet jelentett nekem is.
Gyóntatás után nemegyszer gondoltam magamban: ezért az egyetlen gyóntatásért érdemes volt pappá lennem. Ugyanakkor különösen nagy örömöt jelent számomra, ha tudok időzni az Oltáriszentség előtt...
– Ön szerint mi az igazi irgalmasság lényege?
– Örülök, hogy erről is szólhatok. Az Isteni Irgalmasság lényeges eleme Jézus tanítása szerint kétirányú.
Az egyik: bizalom Isten irgalmas szeretetében. Isten irgalmas: a megtérő bűnösnek szívesen megbocsát. A Szentírásban több mint hatszázszor olvashatunk az irgalmasságról. Erről írta II. János Pál pápa – amint ő maga is megjegyzi – „nagyon sietve” II. enciklikáját (Dives in misericordia – Az irgalomban gazdag Isten). Krakkóban az Isteni Irgalmasság-bazilikájának felszentelése alkalmával homíliáját Szent Fausztina szavaival kezdte a Szentatya. „Ó, felfoghatatlan, kimeríthetetlen Isteni irgalom! / Ki tud Téged méltón tisztelni, dicsérni? / Te vagy a mindenható Isten legfőbb tulajdonsága, / A bűnös ember édes reménysége.” Majd így folytatta: „Szent Fausztina egyszerű és őszinte szavait idézem, hogy vele és mindnyájatokkal együtt imádjuk Isten irgalmasságának felfoghatatlan és kifürkészhetetlen misztériumát. Fausztina nővérrel együtt akarjuk megvallani, hogy az ember számára nincs reményforrás Isten irgalmasságán kívül. Hittel szeretnénk újra mondani: »Jézusom, bízom benned!«”
A másik lényeges eleme az igazi irgalmasságnak az, hogy embertársaink felé irányul.
„Boldogok az irgalmasok”, mondja Jézus a hegyi beszédben. És fel is szólít: „Legyetek irgalmasok, amint a ti Mennyei Atyátok is irgalmas.”
Ami az életemet illeti, nyolcvanévesen XXIII. János pápa szavaival mondom: „Az örökkévalóság küszöbén érzem magamat, végzem munkámat, törekszem a tökéletességre (bárcsak így lenne…), de még inkább gondolok Isten irgalmasságára.”
– Melyik az az erény, amelynek a jelenlétét a legszükségesebbnek tartja mai társadalmunkban?
– Mai társadalmunkban legnagyobb tragédiákhoz vezethet a reménytelenség. Éppen ezért nagyon nagy szükség van a reményre, az Isten jóságába és hűségébe vetett reményre. Isten végtelenül jó és hűséges, aki a rosszból is tud jót kihozni. Istennek ez a szeretete, jósága erősebb minden gonoszságnál. Rendületlenül bízzunk benne! Ő a mi reményünk: egyéni életünkben, családunk, nemzetünk és az egész emberiség életében.
– Mi az, amit a leginkább nagyra becsül a nőkben?
– Az anyaság, a gyermek, sőt gyermekek szeretete. Gianna Beretta Molla olasz orvosnő, akit II. János Pál pápa szentté avatott, életét áldozta negyedik gyermekéért. Mint orvos, tudta a gyermek születése előtt, de meg is mondták neki: „Csak egyikük maradhat életben.” És akkor Gianna kimondta saját élete felett az ítéletet: „A gyermek életét mindenképpen meg kell menteni.” Férje csodálta felesége hősiességét. Gianna halála előtt mondta apáca testvérének: „Nem is gondolod, milyen nehéz itt hagyni kicsi gyermekeimet…” Emmanuela, a negyedik gyermek ott volt édesanyja szentté avatásán. A Sugárzó emberek című könyvben Ipacs Katalin írta meg a hős édesanya történetét. Ennek végén megszólítja a szentet: „Drága Gianna! Ugye nem haragszol, hogy ezzel a baráti megszólítással fordulok Hozzád?… az anyaság a világ legnagyobb csodája. Életeddel bizonyítod, hogy az anyaság valóban csoda… A védtelen magzat élete szent. Köszönjük Neked, Gianna, hogy életed feláldozásával megvédted az anyaság méltóságát.” Sokszor gondoltam arra, hány gyermek született meg úgy, hogy az édesanya az orvosok véleménye ellenére is vállalta gyermekének megszületését… Én is ezért élek. Szüntelenül kell imádkozni azért, hogy a magyar lányok, asszonyok, a Teremtő Isten csodálatos munkatársai így gondolkodjanak, így éljenek. De más lenne akkor a magyar jelen és a magyar jövő…
– Ha önmagát jellemezné, mely tulajdonságait tartaná a legfontosabbnak?
– A szelídséget, alázatot, türelmet. Jézus ezeket kötötte lelkünkre. Ezeket kell eltanulnunk tőle. Ő, az Istenember a legtökéletesebb példakép. Az emberek között pedig Istennek legtisztább, legszentebb, legkedvesebb teremtménye, Jézus Édesanyja: Mária. Nem mindig könnyű szelídnek, alázatosnak, türelmesnek lenni (sokszor nem is sikerül…), de ezek nélkül az erények nélkül nagyon nyomorult lenne a világ.
– Mit tart a legnagyobb hibájának?
– Legnagyobb hibám? Van egy pár! Mások jobban meg tudnák mondani. Egyik biztosan az indulatosság, a felháborodás a sok-sok embertelenség, igazságtalanság láttán. Mi történik most is keresztény testvéreinkkel Indiában, a nagyvilágban… És hogy ezek történnek, annak előzményei is a hatalom, a milliárdosok elgondolásai miatt történhettek. Gondoljunk a világon tapasztalható éhség drámájára!
De nem kell messzire mennünk. Hazánkban is megtapasztaljuk az embertelenséget, az igazságtalanságot számtalanszor a szegényekkel, a betegekkel szemben, a családok jogainak semmibe vételénél, a munkavállalókkal szemben, s a nemzeti öntudatnak, hazaszeretetnek a mellőzését. A fiatalok félrevezetését erkölcsi téren és az egészség terén. Még sok mindent lehetne sorolni. Ezek nagyon felháborítanak. Az Egyház hármas feladatát XVI. Benedek pápa így említi: az örömhír hirdetése, a szentségek ünneplése és a szegényekkel való törődés. Az emberi szív szeretetét, jóságát nem pótolhatják a különböző intézmények. Ezekre mindenkor szükség lesz, melyeket legfőképpen a vallásos emberek tudják biztosítani.
Jézus jajt kiáltott azokra, akik nem az Isten törvényei szerint éltek. Ostort is fogott, hogy kiűzze a templomból a kufárokat. Szerencsémre Isten kegyelme lecsendesíti bennem az indulatosságot, és ilyenkor imádkozom azokért, akik embertelenséget, igazságtalanságot követnek el, kérve számukra a megtérés kegyelmét.
– Mi a legnagyobb kincs az Ön életében?
