Cikkek listázása

A keresztény húsvét kozmikus vonatkozásai

Tavasz – húsvét – éjszaka

Szerző: Hirka Antal OSB

Fotó: Vida József

Már a korai keresztény írásokban, beszédekben összekapcsolódott a tavasz a húsvét ünneplésével. Ma gyakran messze távolodunk az évszakoktól világszemléletünkben és vallásos magatartásunkban, ezért nehezen találunk kapcsolatot az ünnep és ennek kozmikus elemei között. Az ősi vallásokban, de még a kora-keresztény korban is az ünnepeknek kozmikus dimenziója van, a korabeli szövegekben a természet és a tavasz ideje hozza magával az ünnepet, az ünnep pedig a megváltást testesíti meg számunkra.
Az új esztendő kezdetekor a teremtés első napjára emlékeznek, és az ünneplés során átélik az első teremtést, ami megadja az újrakezdés lehetőségét. A zsidó nép húsvétkor hálát ad a világ teremtéséért, de számukra az idő nem végtelen ciklusban folyik, az ünneplés során a teremtés és megszabadulás múltbeli eseményének felidézése a jelenlévők számára átélt valósággá válik.

Az újév évszaka eltérő a különböző ókori népeknél, a tavaszi évkezdés volt elterjedtebb. A zsidó nép a húsvéti lakomát tavasszal ünnepli – éjszaka, amikor telihold van. Az ősi keresztény hagyományban a tavasz a teremtés évszaka: Isten minden évben emlékeztet bennünket a világ teremtésére azáltal, hogy szemünk elé tárja a tavaszt, amikor minden rügyezik és virágzik.

A tavaszi napéjegyenlőség ideje jelzi a harmonikus rendet a fény és sötétség között. A húsvétot tavasszal ünneplik, mert ez az évszak ébreszti fel az elmében mind a teremtés, mind az újjáteremtés, az új élet gondolatát. Ilyenkor mutatja meg a teljes univerzum minden szépségét, kifejezve azt, hogy mindannyiunk számára új élet virrad fel. A tavasz és a húsvét, a teremtés és a megváltás összekapcsolása hatotta át a keresztény ünnepet. Allegorikus magyarázattal: mivel télen a természet melankolikus, nyáron napégette, ősszel pedig kimerített (megfosztva gyümölcseitől), egyedül a tavasz tud megfelelő helyet adni az ünnepnek, ilyenkor megrövidülnek az éjszaka hosszú órái, a telihold fényes nappallá alakítja az éjszakát. A húsvét ünneplése magába foglalja a világmindenség születését. Krisztus húsvétján ugyanis a világ újrateremtődött, és egy új tavaszt tapasztalt meg. Fényesebb ez, mint az első tavasz, mert a feltámadó Megváltó beragyogja az emberiséget a hit fé­nyével. A Krisztusban való újjáteremtéskor a világ Isten áldásának állapotában van. „Isten a világot az első hónapban teremtette, ez a hónap a hónapok kezdete számodra. Tavasznak nevezik ezt, de amióta a tavasz az év kezdete, ez a természet folyamatos újjászületése is” – írja Szent Ambrus. A tavasz tehát az egész teremtésnek éppúgy a képe, mint az újjáteremtésnek, a megváltásnak. Krisztus húsvéti misztériuma által a teremtést idézi vissza. Isten fia, akin keresztül minden létrejött, feltámadása által fölemelte az elesett földet, „ugyanazon a napon és ugyanabban az időben, amikor megteremtette a semmiből, hogy minden dolog az égen és a földön újjáformálódhasson Krisztusban”. Az elképzelés szerint a teremtés pillanatában történő feltámadásával Krisztus újrakezdi az időt, újra teremti a kozmoszt – jelezve, hogy a világ Teremtője egyben Megváltója is.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>