Mert hallgattam

A legenda szerint Jánost, a prágai érsek helynökét az egész város tisztelte. IV. Vencel király azonban, aki szeszélyes uralkodó volt, nem tűrte, hogy János megtagadta parancsát, miszerint árulja el, mit gyónt a királyné. Ezért megkínoztatta, majd a Moldvába dobatta a papot. A történelmi kutatások szerint nem bizonyított, hogy Nepomuki János valóban a királyné gyóntatója lett volna. A hiteles dokumentumok csak annyit árulnak el, hogy János mint érseki helynök konfliktusba keveredett az uralkodóval az Egyház jogai miatt, s emiatt a király végül kivégeztette. Bárhogyan történt is, már a kortársai Krisztus vértanújaként tisztelték Nepomuki Jánost.

Talán az egyik legnehezebb dolog, amit Isten kér tőlünk: bűneink őszinte megvallása, így érthető, hogy az Egyház „segítséget ad” a híveknek, egy szentet, aki megerősíti az embert: nincs mitől tartani.

A bűnbocsánat szentségét második keresztségnek is szokták nevezni, hiszen a gyónás a keresztségi kegyelem megújítása. Ahogyan Szent Ambrus írta, az Egyházban mindig jelen van a víz: a keresztség vize és a bűnbánat könnye. Ugyanakkor hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy a gyónás szentség, s nem valamiféle szükséges kellemetlenség. „Gyerekként leginkább feszengést okozott a szentgyónás, és felnőttként sem könnyű bevallani egy ember előtt, ki vagyok valójában – mondja Tóth Dóra, aki vallásos családba születve, már kiskorától rendszeresen járult a bűnbocsánat szentségéhez. – El kell jutni, ahogyan a belsővé vált hitre is, a gyónás igazi lényegéhez. Akkor megtapasztaljuk: a bűnbocsánatban Isten irgalma nyilvánul meg.”

Mai világunkban szívesebben beszélünk problémákról, hibákról, mint bűnről. Kifogásokat keresünk, pedig senki nem tud jobb mentséget bűneinkre, mint maga Jézus. „Nem szabad elfeledkezni arról, a gyónás valójában nem szomorú dolog, hanem ünnep, nem kényszer, hanem éppen a szabadságunkat nyerjük benne vissza – mutat rá Zsámboki Krisztián, aki gyerekeknek tanít hittant. – Persze nehéz, hiszen ez az a szentség, amelyben a szentségi jelet a pap és a gyónó együtt hozza létre, aktív közreműködést igényel, miközben pont arról kell beszélni, amit inkább titkolnánk. De meg kell látnunk, a szentgyónás találkozás Istennel, s így nem más, mint szeretet.”

Az egyházi parancs szerint évente egyszer feltétlenül szükséges gyónni. A bűnbocsánat szentségének azonban van egy különleges formája is, amelyet ritkábban végez az ember: az életgyónás. Turzsa Katalin egy lelkigyakorlat során végzett életgyónást. „Felnőtt megtérőként különösen nehéz volt számomra a bűnök megvallása. Az életgyónástól pedig kifejezetten féltem, ma már mégis fordulópontként emlékszem vissza rá. Akkor hagytam végleg hátra a régi énemet. Valóban megtapasztaltam benne azt, ami végül is minden szentgyónásban jelen van: az elölről kezdés ajándékát.”