Pályi Gyula professzor az „ötödik evangéliumról”
Látta és hitt
Szerző: Kovács Ágnes
amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt.” (Jn 20,3-8).
– Az eddigi feltételezések szerint Edesszában találtak rá a lepelre, ahol Euszebiosz püspök (325 körüli) írásos feljegyzései utalnak a lepel létezésére, miszerint V. Abgár edesszai király Jézus képmásától (tetradiplon – négyszer hajtott) gyógyult meg.
– A föltámadás után a tanítványok feltehetően eltették a leplet, majd Jeruzsálemben többet nem hallunk róla. Edesszában (a mai Törökország Urfa nevű városa) a legenda szerint V. Abgár, Edessza uralkodója számos alattvalójával együtt leprában megbetegedett. A király levelet írt a már feltámadt Jézusnak, aki Júdás Tádé apostolt küldte el maga helyett, és vele együtt a leplet is. A király és Edessza lakossága meggyógyult a képmás hatására. Ennek annyi igazságmagva lehet, hogy Edessza már az 1. században megtért, Júdás Tádé apostol lehetett a térítőjük, és jó okunk van azt hinni, hogy magával vitte a leplet is. V. Abgár fia nagy keresztényüldöző volt, ekkor a keresztények valószínűleg elrejtették a leplet, ami 525-ben került elő egy szárazon maradt odúból, amikor a várfalat tatarozták.
– Hosszú utat járt be a torinói lepel Edesszától Torinóig. Ezt ma már tudományos vizsgálatok is igazolják.
– A pollinológia tudománya a lepel anyagához ragadt spórákból és pollenekből következtetéseket von le a lepel történetére, identitására vonatkozóan. A lepel állomásaira (Jeruzsálemre, Edesszára, Bizáncra, Franciaországra, Torinóra) jellemző növényflóra-pollenek, gombaspórák találhatóak a lepel felületén. A növénytan 77 fajtát azonosított (29 közel-keletit, 20 törökországit, 4 bizáncit, 17 európait stb.). Így ez az útvonal teljes pontossággal alátámasztható. Jóllehet a pollinológia az út irányát nem mondja meg, csak egyes állomásait azonosítja.
A lepel 944-ben került Bizáncba, 1453-ban pedig a Savoyai hercegség tulajdonába. 1572 óta őrzik a Szent János-székesegyház királyi kápolnájában, Torinóban. 1983-ban, amikor II. Umberto Savoyban meghalt, a lepel a Szentszék tulajdonába került.
– A torinói lepel 1898 óta foglalkoztatja a tudományos közvéleményt, amikor ugyanis a torinói Secondo Pia ügyvéd, amatőr fotós elkészítette az első fényképfelvételt.
– A fotón a lepel pozitív képe, vagyis a fényképe jelent meg. Ez azért olyan különös, mert a negatívon keresztül történő fényképezési technikákat csak az 1800-as évek elején találták fel. A képmás a szálak felületi elszíneződéséből adódik, tehát nem festett a kép. Mintha megpörkölődött volna a szálak felülete. Jézus feltámadását fényjelenség kísérhette, és ez a hőhatás okozhatta a szálak elszíneződését. Ennél tudományosabb magyarázat jelenleg nem létezik erre a jelenségre.
E felfedezés óta a modern tudomány minden erre alkalmas szakágazatának felhasználásával megvizsgálták a lepel anyagát, a hozzátapadt szemcséket, foltokat és a képmást. E szakterületek – antropológia, törvényszéki orvostan, patológia, hematológia, botanika, pollinológia, numizmatika, textiltechnológia-történet, különféle mikroszkópos és fotográfiai technikák komputeres képtisztító eljárásokkal kombinálva, radiokarbon-vizsgálat, pirolízises analízis tömeg-spektrometriával kombinálva, kémiai analízis és optikai spektroszkópia – mintegy 150 ezer munkaórát fordítottak a kegytárgy vizsgálatára.
– Az önmagát önálló tudományként definiáló szindonológia (lepelkutatás) számos bizonyítékot tárt fel. Jézus ereklyéjét „ötödik evangéliumnak” is nevezik. Miben támasztja alá az evangéliumokat, szolgál-e más információkkal?