Cikkek listázása

A Biblia nagykövetei Nyíregyházán

Mire elég…?

Szerző: Kondás Sándor

„Most már tudom őt mindenképpen, /
Minden dolgában tetten értem.”
Sokat tűnődtem már József Attila „Isten” című versének jól ismert sorai fölött, idéztem is gyakran, de tartalma csak most vált számomra valódi felismeréssé, egyértelmű tapasztalattá. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a szemem előtt történnek meg azok a rácsodálkozások, amelyek valahogy így fogalmazhatók meg: „Itt és most Isten cselekszik rajtam keresztül”. A dologban az a nagyszerű, hogy ezekhez az élményekhez – történeteimben – gyerekek jutnak el.
A felnőtteket is a gyerekek vezetik be azokba a „játékokba”, melyek alkalmasak arra, hogy Isten jelenlétét közvetítsék számunkra. Mi felnőttek, sajnos elveszítettük ezt az érzékünket, vagy legalábbis erősen megkopott bennünk. A gyerekek azonban még fogékonyak arra, hogy a titkot, a csodát belelássák dolgokba, történésekbe, „véletlen” találkozásokba. Tőlük tudom: bárki hozzáférhet ezekhez a felfedezésekhez, aki nyitott figyelemmel fürkészi a valóságot, „csupa szem és csupa fül”, s kész arra, hogy átengedje magát Isten váratlan kezdeményezéseinek. Ezekben a helyzetekben az az izgalmas, hogy a csodára csak a végén döbben rá az ember.

„Helyzetbe hozzák magukat” a gyerekek

Van egy gyerekcsapat Nyíregyházán, akik elhatározták, hogy ebben az évben Isten üzenetének hírnökei, a Biblia nagykövetei lesznek: ahol megfordulnak, ahová bekopognak, oda kosárra való jó hírrel érkeznek.

A történetek azzal kezdődnek, hogy a gyerekek „helyzetbe hozzák magukat”. Próbálják kitalálni, környezetükben kik azok az emberek, akiknek a jó hírre most a legnagyobb szükségük van. Akciójukat karácsonykor kezdték. Színes papírokra olyan mondatokat írtak ki a Bibliából, amelyek változásra késztetik az embert, és életalakító erőt jelenthetnek. Első útjuk a megyei börtönbe, azaz Büntetésvégrehajtási Intézetbe vezetett. Arra kérték a börtönparancsnokot, hogy az elítéltek választhassanak egy jó hírt a kosarukból. S ha véletlenül nem jutna mindenkinek, adják tovább egymásnak. Ezt meg is tették. Eltelt egy hónap – a gyerekek már az újabb kihíváson dolgoztak –, amikor a börtönlelkész leveleket hozott nekik. Össze­sen hetet. Hét elítélt fontosnak tartotta, hogy a számukra ismeretlen gyerekeknek megírják: mit ér egy szabadító mondat annak, akit fogva tartanak; mit ér egy szó, melynek ereje és hatalma is van arra, hogy újjá teremtse az embert. Osztályfőnöki órán olvasták fel a leveleket. Döbbenetes hatással volt rájuk, hiszen a rabok mind arról számoltak be, hogyan értek célba a Biblia mondatai… A történetről filmet is készítettünk. Január elsején mutatta be a Magyar Televízió az „Engedjétek hozzám…” című ifjúsági vallási programban. Azóta minden hónap első keddjén – ebben a műsorban – másoknak is felkínáljuk az efféle tapasztalatokat.

Akik ebben részt veszünk – gyerekek és felnőttek egyaránt –, érezzük, hogy olyan területen járunk, ahol csak „levetett saruval” lehet közlekedni. Ezek azok a helyzetek, melyekben meg akarja mutatni, fel akarja magát fedni az Isten…

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>