2008. március 14-én elhunyt Chiara Lubich

Eszköz a Művész kezében

Szerző: Bodnár Zita

„Életem és hitem tanúsága megegyezik a Fokoláre Mozgalom alapításával és fejlődésével. Talán egy kicsit egyedülálló tapasztalat. Amikor Isten kézen ragad egy teremtményt, hogy egy új mű születhessen az Egyházban, az illető nem tudja, mit kell majd tennie. Eszköz. Azt hiszem, talán ez történt velem. (…) Isten eszközeit pedig általában a kicsiség és a gyengeség jellemzi. Pál azt mondja: „Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, (…) s azt választotta ki, ami a világ előtt gyönge, (…) így senki sem dicsekedhet Isten előtt” (1Kor 1,27-29). És miközben az eszköz megszületik Isten kezében, ő ezerféle fájdalmas és örömteli módon formálja és teszi mindinkább alkalmassá a munkára, amelyet be kell teljesítenie. Végül eléri a mély önismertet és bizonyos istentudást, és mindvégig biztosan állíthatja: semmi vagyok, Isten a minden. Trentóban, amikor minden elkezdődött, semmiféle programom nem volt, semmit sem tudtam. A Műről szóló elgondolás Istenben volt, a terv pedig a mennyben. Ez így volt a kezdetekben és a Fokoláre Mozgalom fejlődésének hatvan évében mindvégig” – így vallott Chiara Lubich, a Fokoláre Mozgalom alapítója hivatásáról.

Chiara 1920-ban született Trentóban, ahol később tanítónőként dolgozott, majd az igazságkeresés vágyától vezérelve a velencei egyetemen filozófiát tanult. A II. világháború Trentó városát sem kímélte. Minden összeomlott, és egyértelművé lett: minden hiábavalóság, egyedül Isten maradt meg. Chiara Lubich életébe elemi erővel robbant be a felfedezés: Isten a Szeretet. 1943 decemberében Isten hívására válaszolva, egész életét örökre neki ajándékozta. Joggal vetődött fel benne a kérdés: hogyan lehet válaszolni erre a szeretetre? A feleletet keresvén társaival együtt újra felfedezték az Evangéliumot, mely egyéni és közösségi életüket egyaránt forradalmasította. A legsúlyosabb trentói bombatámadások után is a városban maradt, hogy a születőben lévő mozgalmat támogassa. Szívében érezte a hívást, hogy átölelje az emberiség minden fájdalmát. Néhány társnőjével a város szegényeit látogatták, így kezdődött az „isteni kaland”. Tapasztalatuk azt bizonyítja, hogy a szó szerint megélt evangélium a leghatékonyabb szociális forradalom. Megoldást találtak benne minden megosztottságra, konfliktusra és társadalmi egyenlőtlenségre. A „Legyenek mindnyájan egy” evangéliumi szakasz mögött Chiara megsejtette az egyetemes egység tervét, és erre tette fel az életét. Ebből egy lelki és társadalmi megújulási mozgalom született: a Fokoláre.

Chiara Lubich karizmájából egy új, közösségre épülő lelkiség, az egység lelkisége rajzolódik ki, mely „új embereket” formál az evangéliumi kölcsönös szeretet alapján. Ahová a lelkiség eljutott, a viszálykodás, a nacionalizmus kérdésére is választ talált. A lelkiség egyesítő ereje a különbözőségeket a kölcsönös gazdagodás forrásává teszi, és hozzájárul ahhoz, hogy kicsírázhassanak az igazság és a szeretet magjai, melyek a különböző kultúrájú, vallású és hitű emberek szívében rejtőznek. Chiara Lubich nem egy emberi intézményt alapított, hanem arra szentelte életét, hogy lángra lobbantsa Isten szeretetét a szívekben. Felébresztette az emberekben a vágyat, hogy maguk is szeretetté legyenek, éljék az egység karizmáját és az Istennel és a felebaráttal való közösséget, hogy „fokolárrá”, azaz tűzzé váljanak, amely mindent lángra gyújt maga körül. Ez a küldetés valamennyiünknek szól.

A Fokoláre egyetlen mozgalom, melynek tagjai közt családok, fiatalok, gyerekek, papok, különböző rendekhez tartozó szerzetesek, szerzetesnők és püspökök is találhatók. Körülöttük öt széleskörű mozgalom működik különböző területeken: Az Új Család Mozgalom a családok egységéért, az Új Emberiség a társadalom megújulásáért, a Plébániai Mozgalom egyházi környezetben, a Fiatalok az Egyesült Világért és a Gyerekek az Egységért pedig a fiatalok körében tevékenykedik. A mozgalom szívében a férfi és női fokolárok állnak, melyet közösségben élő, valamint házas világiak alkotnak, akik állapotuk szerint Istennek szentelt életet élnek.

Az egység lelkisége nemcsak más keresztény felekezetek között terjedt el, hanem párbeszédet folytat a nagy vallások híveivel: zsidókkal, muzulmánokkal, buddhistákkal, sintoistákkal, szikekkel stb. Sok nem vallásos ember is részt vesz a Fokoláre céljainak megvalósításában, és együttműködik olyan egyetemes értékek érvényesítésében, mint a béke, a törvényesség, az emberi jogok, a szolidaritás.

Az ökumenizmus, a nagy vallások közötti párbeszéd, az emberi jogok előmozdítása területén kifejtett munkájáért számos nemzetközi elismeréssel tüntették ki Chiara Lubichot. Tizenöt díszdoktori címet adományoztak neki a világ legkülönbözőbb országaiban a társadalomtudományok, a kommunikáció, a filozófia, a teológia, a pszichológia, a pedagógia és a közgazdaságtan területén. Tizenkilenc város avatta díszpolgárává, mások pedig kulturális vagy egyéb tevékenységéért tüntették ki.

> Cikk nyomtatása > Küldje el e-mailben

2010. június
Tartalom >>>