Fiat 500
Az év autója
Szerző: Somogyi Kristóf
A régi Fiat 500-as egy fogalom volt, és még ma is az. Akkoriban (1957) egyfajta válasz lehetett a VW Bogárra. Aztán megjelent a VW Beetle, a korszerűsített Bogár, és ezt értelemszerűen követte az 500-as. A célközönség változott, a középréteg helyett most a fiatalokat, az „aranyos autókra” vágyókat kívánják megnyerni.
A kocsi áramvonalasabb, szélesebb, magasabb, kicsit hosszabb lett – egyszóval megnőtt. Sok mindenben változott, talán csak az első lámpák és a fém berakású lökhárítók hasonlítanak a régihez. Nem is nagyon értem, miért nem hagytak meg több régi elemet, ha már a nevét megörökölte ősének.
A retro hatás a belsőben jobban érződik. A műanyag gombok jól adják vissza a régi idők autójának kezelőszerveit. A kilincs ugyanolyan fém, mint elődjében, ahogy a gömbfejű váltókar is. A kilométeróra számozása is a régi időket idézi, míg a kialakítása modern jellegű. Sajnálom viszont, hogy egyik felújított retroautóban sem tartották meg a farmotort. Bár a farmotornak nagyon sok hátránya van, mégis talán az egyik legfontosabb jellemzője az elődnek. Így viszont nyertünk egy nagyobb, mintegy165 literes csomagtartót.
Három motortípussal rendelkezik a paletta. 1,2-69 LE; 1,3-75 LE (Mulitijet); 1,4-100 LE hat sebességes váltóval. Átlagos használat mellett nem sok gond lesz velük, de 30000 km után valószínűleg megjelennek az első komolyabb problémák.
Alacsony vételára mellett pluszpont még, hogy szinte minden alkatrészét magunk választhatjuk ki egy elég széles skálájú választékból.
