Neumayer Katalin, a Magyar Kurir főszerkesztője
Mindennek tudok örülni…
Szerző: Körössy László
Fotó: Török Viktória
– Több mindennek tudok örülni, apró dolgoknak is: egy jól sikerült családi vagy társasági összejövetelnek, egy-egy jó beszélgetésnek, szép zenének, vagy éppen egy-egy virágba borult gyümölcsfának… Ha azt látom, hogy mindez másnak is örömet szerez, akkor még jobban érzem magam.
– Ön szerint mi az igazi irgalmasság lényege?
– Ha megpróbálunk odafigyelni arra, akivel jót akarunk tenni, és azt adjuk neki, amire valóban szüksége van akár lelki, akár fizikai értelemben. Tehát nem „rohanjuk le” szeretetünkkel, prédikációinkkal, „bezzeg-példálózásokkal”, vagy olyan dolgokkal, amelyekre igazából nincs is szüksége.
– Melyik az az erény, amelynek a jelenlétét a legszükségesebbnek tartja mai társadalmunkban?
– A tisztánlátás, a jó és a rossz megkülönböztetése, őszinteség és türelem – talán erre volna – legalábbis morális szempontból – a legnagyobb szükség társadalmunkban.
– Mi az, amit a leginkább nagyra becsül a férfiakban?
– A határozottságot, a kezdeményezőkészséget, a felelősségvállalást.
– Ha önmagát jellemezné, mely tulajdonságait tartaná a legfontosabbnak?
– Azt gondolom, és ezt mások visszajelzései is igazolják, hogy elég türelmes vagyok másokkal, képes vagyok arra, hogy beleéljem magam mások helyzetébe, hagyom, hogy érvényesüljenek a jó ötletek.
– Mit tart a legnagyobb hibájának?
– Talán az előbbiekből is következik, hogy igen nehezen tudok nemet mondani, az „asztalra csapni” akkor, amikor pedig szükséges lenne, és talán kevesebb bennem a kezdeményező- és szervezőkészség. Sokszor elfog a kishitűség is: képes leszek-e úrrá lenni a rám váró nehézségeken, feladatokon. Ez néha passzívvá, visszahúzódóvá tesz.
– Mi a legnagyobb kincs az Ön életében?
– A hit, a hitre való képesség, aminek ajándékát megkaptam Istentől, és ami sok-sok bizonytalanság és kétkedés mellett is átsegített már a nehézségeken.
– Mi az, amit másképpen tenne, ha még egyszer elkezdhetné az életét?
– Ezt nagyon nehéz megfogalmazni. Elsősorban azért, mert bár egyáltalán nem csináltam mindent jól, de végül mindenben volt valami, ami gazdagított, ami által több lettem, értékesebb – ezért így utólag is nagyon nehéz megmondani, hogy mit hagynék ki teljesen az eddigi életemből. Azt hiszem, mindennek meg kellett történnie ahhoz, hogy azzá legyek, aki most vagyok, és aki persze távol áll a tökéletességtől.
– Mit jelent az Ön számára a katolikussága?
– Azt a kötelezettséget, hogy ne legyek szűk látókörű, hanem tágabb, nagyobb összefüggésekben is lássam a világ dolgait.
– Ki a kedvenc női és férfi szentje és miért?
– A szentekkel való kapcsolat nehéz feladat számomra, hiszen mindnyájan olyanok, akikhez nehezen mérhetem magam, felettem állnak és mindig arra emlékeztetnek, aki nem vagyok… De ha mégis választani kell, akkor a védőszentemet, Alexandriai Szent Katalint választanám, aki – a róla szóló írások szerint – bölcsességével igyekezett megnyerni a környezetét. A férfi szentek közül talán Assisi Szent Ferenc, mert a radikális döntések mellett kedves és megértő tudott lenni.
– Ki a kedvenc történelmi alakja és miért?
– Inkább kedvenc történelmi korszakról beszélnék: ez pedig a magyar reformkor, a lendületével, a sok-sok jó kezdeményezésével, romantikus lelkületével és önfeláldozásával. Jó lenne ma is ebből valamit átélni.
– Melyik a kedvenc evangéliumi részlete, imája?
– Az emmauszi tanítványokról szóló részlet.
– Melyik az a könyv, amelyet a Szentírás mellett magával vinne, ha hosszú időre egy lakatlan szigetre kellene mennie?
– Victor Hugo Nyomorultak című regénye, valamint egy Vörösmarty- és egy Ady-kötet.
– Ki a kedvenc regényalakja?
– Jean Valjean a Nyomorultakból. Azért szeretem, mert alakjában az író bemutatja az emberi sors mélységeit. A rosszat, a jóra való képességet, a szeretet iránti szemérmes vágyakozást és a küzdő képességet.
– Melyik a kedvenc magyar bora, étele?
– A Villány környéki vörösborokat kedvelem és a balatoni süllőt vagy fogast.
– Melyik virágot szereti a legjobban?
– A tulipánt.
– Mivel tölti szabadidejét?
– Zenét hallgatok, olvasgatok vagy csak sétálgatok és nézelődöm, különösebb cél nélkül – de erre szinte soha nincs időm…
– Ki a kedvenc festője, muzsikusa?
– Erre is nehéz válaszolni: rám nagyon sokféle stílus hat, sok mindent szeretek. De ha már mindenképpen kell választani, akkor Monet, Rippl-Rónai, Bach, Mozart, Kodály.
– Melyik szín fejezi ki leginkább az Ön egyéniségét?
– Talán a kék…
– Ha csodatévő hatalmat kapna, mire használná?
– Nem szeretnék ilyen hatalmat.
– Melyik várost vagy országot tartja a legszebbnek?
– Kedvenc városaim: Prága, Velence és Párizs, a tájak közül a vízpartokat, a szelídebb dombosakat szeretem, a hegyes vidékek közül azokat, ahol még vannak növények is, nem csak sziklák…
– Hol érzi igazán otthon magát?
– Itthon, Magyarországon.
– Ha csak egy órája maradna az életéből, mit tenne a rendelkezésére álló időben?
– Elmondanék egy köszönő- és egy bánatimát, majd megpróbálnék elbúcsúzni azoktól, akiket szerettem.
