Szent Pál Éve – a népek Apostolának ünneplése (Kr. u. 8-2008)
„Ígéretes ajtó nyílt ki előttünk”
Szerző: Kránitz Mihály
Mivel születésének pontos dátumát nem ismerjük, ezt a rendelkezésünkre álló információk szerint megközelítőleg Kr. u. 8-ban vagy 9-ben állapíthatjuk meg. A kétezer évvel ezelőtt született apostolról az Egyház méltóképpen szeretne megemlékezni, ezért XVI. Benedek pápa 2008. június 28-tól egy különleges Szent Pál-évet hirdetett, melynek során az apostol személye, levelezése, az Egyház kezdetei, de a mai misszió és evangelizáció szempontjai is a középpontba kerülnek.
A farizeus szülők a héber Saul nevet adták gyermeküknek, és második névként kapta a római Pált. Már fiatalon, mintegy tizennégy-tizenötévesen visszatér ősei földjére, és Jeruzsálemben Gamaliel rabbi „lábainál” tanulja meg a zsidó törvény, a Tóra feltétlen tiszteletét. Korábban, még Tarzuszban szülei támogatásával sajátította el a görög műveltséget és a sátorkészítés mesterségét. Mindkettőnek nagy hasznát vette a későbbi missziós utak során, mert ezzel mintegy a biztos szellemi és társadalmi egzisztencia alapját szerezte meg.
Jeruzsálemi tartózkodása kezdetétől fogva kiemelkedett társai közül olyannyira, hogy a főpapok a törvény szigorú és rendíthetetlen követőjét látták benne, akire majd rábízzák a keresztények elleni fellépést.
A pünkösd utáni Egyház életének legmeghatározóbb eseménye volt Saul megtérése, aki a damaszkuszi úton látomásban találkozott a feltámadt Jézussal. A keresztények új mozgalma ugyanis, úgy tűnt, alapjaiban fenyegeti a zsidóságot, mert új tanításával szükségtelenné teszi a törvény előírásait. Mint lelkes és ifjú farizeus sokakat elfogott a keresztények közül, akiket börtönbe vetett, megkínzott és káromlásra kényszerítette őket. István diakónus megkövezésénél is segédkezett, sőt azt helyeselte. A keresztények üldözésére, Jeruzsálemen kívüli leszámolásra is felhatalmazást kapott, ám Damaszkusz közelében, Kr. u. 34-ben egy egész életét átalakító élmény során találkozhatott Jézus Krisztussal, a Feltámadottal. A törvény után most már Krisztus lett egész életének központja, akiért mindent elhagyott, amihez addig ragaszkodott. Az üldözőből ekkor lett Krisztus és az Egyház apostola. Eddigi radikalizmusát az Úr Jézus és az ő evangéliumának szolgálatába állította, és végső soron az életét is odaadta Mesteréért.
„Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él bennem” – írta le a galatáknak. A fényjelenség, mely a földre döntötte, a lázadóból engedelmes tanítványt formált: „Ki vagy te, Uram?” – kérdezi. „Jézus vagyok, akit te üldözöl” – felelt a titokzatos hang. Damaszkuszban megkeresztelkedik, de a megtérés élménye még évekig foglalkoztatja. Ettől kezdve Szent Pál élete végéig hűségesen követi Jézust, és keresi a Szentlélek sugallatait.
