Dr. Marosi Endre atya rubintmiséje
„Hiszek a szeretet végső győzelmében”
Szerző: Szeged-Csanádi Egyházmegyei Sajtószolgálat
Marosi atya erősen kötődik szülővárosához, Nagyváradhoz. Öt éves volt a trianoni békekötés idején, s a trauma az ő családját is nagyon érzékenyen érintette. Teológiai tanulmányait már Szegeden végezte. Egyike volt az újonnan alapított szeminárium első növendékeinek. Doktorátusát 1948-ban Schütz professzornál írta az Oltáriszentségről. Papi pályájára jellemző, hogy a pillanatnyi politikai irányzatoktól, ideológiáktól függetlenül mindig a Jézus iránti szeretet vezérelte és segítette, hogy mindvégig kitartson és hűséges maradjon hivatásához. Ennek következménye, hogy papi pályáján főleg kisebb plébániákon tölthetett be lelkipásztori vagy segédlelkészi feladatkört. 1971 óta egy Békés megyei kisváros, Mezőberény közösségét gazdagítja.
Május 1-jén, Munkás Szent József ünnepén Marosi atya lelkesítő homíliájában is az Eucharisztia jelentőségéről beszélt. Szent X. Piusz pápa élettörténetét idézte fel a rá jellemző, érdekfeszítő, kissé anekdotázó módon úgy, hogy a hallgatóságnak aligha lehetett olyan tagja, akit nem ragadott magával. Beszédében rámutatott arra, milyen fontos a minél gyakoribb szentáldozás. Méltatta a 20. század elején élt nagy pápát, amiért elsőként engedélyezte kisgyermekek elsőáldozását, valamint azt, hogy bárki szentáldozáshoz járulhasson, akinek nincs halálos bűne. Kiemelte, milyen téves felfogás azt mondani, hogy nem vagyok méltó bűnös emberként szentáldozáshoz járulni. Hiszen méltó csak a Szűz Anya lehet, ám nagy szükségünk van a Jézussal való közvetlen, bensőséges találkozásra. Erről, az Úr Jézus Krisztus iránti tiszteletéről, a hozzá való mély kötődéséről tanúskodik legkedvesebb imádsága is:
„Hiszek a Szent szívben és szeretetében,
hiszek a lelkeknek szent közösségében,
hiszek a szeretet végső győzelmében.”
