Krisztus mindenkit pályára szeretne állítani
„Szeretem a focit – Szeretem az Egyházat”
Szerző: Kondás Sándor
A helyszín: a Hajdúdorogi Egyházmegyei Sajtóközpont „FOCI-TERASZ”-a.
A beszélgetés résztvevői görög katolikus papok, teológiai tanárok.
Történik egy nappal a Labdarúgó Európa-Bajnokság nyitó mérkőzése és bő három héttel az új görög katolikus főpásztor, Kocsis Péter Fülöp szerzetes püspökké szentelése előtt.
Dr. Papp Miklós: – Ezen a ponton feszíti szét a valóság a képet. Hol van az edző? Biztos vagyok benne, hogy nem a pálya szélén, hanem a játékosok fejében. Nagyon is a pályán van, de láthatatlan. Tudni illik a csapat úgy lép a pályára, hogy mindig van egy stratégiája. Ezt adja meg az edző. Bármilyen stratégiával nem lehet győzni. Nagyon fontos ez a hierarchikus rend. Az edző hozza meg a döntést, hogy milyen stratégiával játszunk. Nekem az a dolgom, hogy ebbe alázatosan beleadjam a magam szolgálatát.
Dr. Seszták István: – Ki is az edző? Én azt hiszem, hogy egyháztanilag mindenképpen Krisztus. De Krisztus mellett mindig ott van a Lélek, és mindig ő küldi a megfelelő embereket a pályára, hogy a legjobb csapat álljon össze. A felelősség is leginkább az edzőé. Nekünk meg kell érezni a fejünkben, a szívünkben ezt az edzőt. Meg kell valahogy jelenítenünk az edző taktikáját, ami tényleg profi vállalkozás.
Dr. Janka Ferenc: – A milánói érseknek volt egy gyönyörű gondolata. A szeretet aszimmetriájáról beszélt. Azt mondta, hogy a szülők szeretetét a gyermekek nem a szülőknek adják vissza, hanem majd saját gyerekeiknek. Az életben nem az a fontos, hogy ugyanannyit kapjak, mint amennyit adok. Az Egyházban is a szeretet aszimmetriája működik. Alapvetően azért, mert Isten szeretete aszimmetrikus, azaz sokkal-sokkal gazdagabb, mint amennyire mi emberek szeretni képesek vagyunk. Ez ad nekünk olyan önfeledtséget, olyan kedvet, hogy ennek a szeretetnek a játékába bele tudunk bocsátkozni és bátran merünk szeretni püspököt, papot, házastársat, gyermeket, idegeneket, távolállókat is.
Szabó Tamás: – Szeretem a focit, szeretem az Egyházat. Látom a pályán a legjobbakat, a profikat, ahogy játszanak, és látom az Egyházban a szenteket. Jó nézni, de azzal a vággyal, hogy szeretnék bekerülni ebbe a csapatba, jó lenne egy kicsit részesedni belőle. Be akarok kerülni az Egyházba, be akarok kerülni a szentek közé. Úgy kellene ezt a játékot játszani, hogy mások is lássák: ez jó dolog. Amellett, hogy vannak hibák, tévedések – vannak szentek, vannak igazi sztárok. Vannak, akiket jó nézni és azt mondani: én akarok lenni a következő. Aki jól akar játszani, aki profi, az szent akar lenni.
Dr. Kruppa Tamás: – Benedek pápa mondta, hogy az Egyháznak leginkább nem menedzselésre van szüksége, hanem szentségre. Az életszentséget magunkon kell számon kérni. Senki máson nincs jogunk igazán, magunkon viszont kötelező. Szerintem mindenkinek elsősorban saját magán kell dolgoznia, hogy egy jó csapatnak erőssége lehessen. Ez a személyes felelősség, aminek szeretetben, bizalomban való megélése tehet csodákat az Egyházban.
Dr. Seszták Istán: – Erre az Eb-re nagyon sokan mint közönség várakoznak. Én azt hiszem, nagyon egészségesen várakozik és vágyakozik ez a közönség. Éppen ezért nem kerülhetem meg a kérdést: Mit tegyünk mi, hogy ez a közönség egy jó Eb-t lásson a következő időszakban?
Dr. Papp Miklós: – A közönségről tényleg nem szabad elfeledkezni. Amikor először voltam NB I.-es meccsen, szó szerint libabőrös lettem. Több ezer ember éljenez, ordít és veri lábával a tamtamot. Nagyon felemelő, az ember a stadiont is kiforgatná a sarkából. Óriási energiákat és indulatokat tud mindez felszabadítani. Ilyenkor az egyik szemem örül. De jó, hogy ezt kiéljük a pályán, elvileg békésen, és nem randalírozunk, nem háborúzunk, hanem itt adunk kulturált szelepet az indulatainknak. A másik szemem sír. Ha az én misémen ennyien lelkesednének, ha az Egyházban, a híveinkben ennyi erő, ennyi energia, ennyi szenvedélyesség gyakrabban fölszabadulna, micsoda tanúságtételre lennénk képesek!
Dr. Seszták István: – Azt hiszem, hogy innen indultunk el: tudunk-e „fanatikusok” lenni Istenért és a hitünkért? Megkerülhetetlen ez a kérdés. Pláne egy ilyen „idők jele” pillanatban. Vágyok-e ennyire elkötelezetten, ennyire vágyódóan arra, hogy szeressem az Anyaszentegyházat? Legalábbis próbáljak erre törekedni. Tényleg nincs messze a futball Isten ügyétől!
Dr. Kruppa Tamás: – Az apostolokat Krisztus hozza játékba. De főszereplőként sem játssza le őket. Szerintem egy jó csapatkapitány is ilyen. Nem ő próbál meg minden gólt begyűjteni és egyedül megnyerni a meccset, hanem tudja a labdát megfelelően passzolni, játékba hozni a társakat, kihozni a tehetséget másokból. Ez óriási karizma. De az is éppoly fontos az Egyházban, mint a fociban, hogy vedd észre: te következel és rajtad múlhat a csapat győzelme. Krisztus mindenkit pályára szeretne állítani.
Dr. Janka Ferenc: – Pilinszkynek van egy gyönyörű verse (Itt és most), amely talán kapcsolódik beszélgetésünkhöz:
A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű, szél vagy zápor talán
vagy egyszerűen az, hogy létezel,
mozdítja meg itt és most a világot.”
Itt és most. A nagy játékok, a nagy események, a nagy pillanatok a létezés csodájára irányítják rá az ember figyelmét. Milyen jó lenne, ha az Európa-bajnokság, a jó meccsek, a jó beszélgetések vagy egyházi életünk kapcsán gyakran tudatosítanánk, hogy ez az itt és most egész életünk során megadatik nekünk.
Minden óránk lehet nagy pillanat, amikor szeretjük a másikat és el tudjuk fogadni Isten szeretetét. Ezért ne törődjünk bele abba, hogy újabb éveket kell majd várni az Eb-re, vb-re vagy olimpiára! Legyünk tudatában annak, hogy az élet nagy bajnoksága itt zajlik közöttünk! Ez pedig a szeretet bajnoksága, ahol kiváló edzőnk van, kiváló a terv, azaz Isten törvénye, aminek a fölfedezése öröm, és az eszerint való élet – játék, önfeledt ünnep és boldogság lehet mindenki számára.
