Krisztus mindenkit pályára szeretne állítani
„Szeretem a focit – Szeretem az Egyházat”
Szerző: Kondás Sándor
A helyszín: a Hajdúdorogi Egyházmegyei Sajtóközpont „FOCI-TERASZ”-a.
A beszélgetés résztvevői görög katolikus papok, teológiai tanárok.
Történik egy nappal a Labdarúgó Európa-Bajnokság nyitó mérkőzése és bő három héttel az új görög katolikus főpásztor, Kocsis Péter Fülöp szerzetes püspökké szentelése előtt.
Dr. Papp Miklós: – Ezen a ponton feszíti szét a valóság a képet. Hol van az edző? Biztos vagyok benne, hogy nem a pálya szélén, hanem a játékosok fejében. Nagyon is a pályán van, de láthatatlan. Tudni illik a csapat úgy lép a pályára, hogy mindig van egy stratégiája. Ezt adja meg az edző. Bármilyen stratégiával nem lehet győzni. Nagyon fontos ez a hierarchikus rend. Az edző hozza meg a döntést, hogy milyen stratégiával játszunk. Nekem az a dolgom, hogy ebbe alázatosan beleadjam a magam szolgálatát.
Dr. Seszták István: – Ki is az edző? Én azt hiszem, hogy egyháztanilag mindenképpen Krisztus. De Krisztus mellett mindig ott van a Lélek, és mindig ő küldi a megfelelő embereket a pályára, hogy a legjobb csapat álljon össze. A felelősség is leginkább az edzőé. Nekünk meg kell érezni a fejünkben, a szívünkben ezt az edzőt. Meg kell valahogy jelenítenünk az edző taktikáját, ami tényleg profi vállalkozás.
Dr. Janka Ferenc: – A milánói érseknek volt egy gyönyörű gondolata. A szeretet aszimmetriájáról beszélt. Azt mondta, hogy a szülők szeretetét a gyermekek nem a szülőknek adják vissza, hanem majd saját gyerekeiknek. Az életben nem az a fontos, hogy ugyanannyit kapjak, mint amennyit adok. Az Egyházban is a szeretet aszimmetriája működik. Alapvetően azért, mert Isten szeretete aszimmetrikus, azaz sokkal-sokkal gazdagabb, mint amennyire mi emberek szeretni képesek vagyunk. Ez ad nekünk olyan önfeledtséget, olyan kedvet, hogy ennek a szeretetnek a játékába bele tudunk bocsátkozni és bátran merünk szeretni püspököt, papot, házastársat, gyermeket, idegeneket, távolállókat is.
Szabó Tamás: – Szeretem a focit, szeretem az Egyházat. Látom a pályán a legjobbakat, a profikat, ahogy játszanak, és látom az Egyházban a szenteket. Jó nézni, de azzal a vággyal, hogy szeretnék bekerülni ebbe a csapatba, jó lenne egy kicsit részesedni belőle. Be akarok kerülni az Egyházba, be akarok kerülni a szentek közé. Úgy kellene ezt a játékot játszani, hogy mások is lássák: ez jó dolog. Amellett, hogy vannak hibák, tévedések – vannak szentek, vannak igazi sztárok. Vannak, akiket jó nézni és azt mondani: én akarok lenni a következő. Aki jól akar játszani, aki profi, az szent akar lenni.
Dr. Kruppa Tamás: – Benedek pápa mondta, hogy az Egyháznak leginkább nem menedzselésre van szüksége, hanem szentségre. Az életszentséget magunkon kell számon kérni. Senki máson nincs jogunk igazán, magunkon viszont kötelező. Szerintem mindenkinek elsősorban saját magán kell dolgoznia, hogy egy jó csapatnak erőssége lehessen. Ez a személyes felelősség, aminek szeretetben, bizalomban való megélése tehet csodákat az Egyházban.
