Küngösön összefogtak Árpád-házi Szent Kinga szellemében
Kicsi falu kicsiny templomot épít
Szerző: Budai Éva
A temető mellett épül a templom
Az ezredforduló környékén fogant meg a gondolat a falu lakosaiban, hogy mivel katolikus temploma sosem volt a községnek (a szentmiséket az utóbbi évtizedben a református templomban tartották a helyi egyházközség jóindulatából), építeni kellene egy aprócska kápolnát a névadó Szent Kinga tiszteletére. (A faluban a katolikus hívek száma háromszáz fő.) Végül 2003 karácsonyán született meg a hivatalos szándéknyilatkozat a helyi egyházközségben a templom építéséről – tájékoztat Beke Zsolt helyi plébános atya, s a jó hírt a szent alkalomhoz illő módon az éjféli misén jelentették be. Később az építkezés fővédnökévé sikerült megnyerniük Habsburg Mária Kinga főhercegnőt.
A kezdeményezés pénzügyi hátterét egy küngösi származású veszprémi idős asszony, valamint egy nyugdíjas plébános atya (akinek rokonai élnek Küngösön) támogatása alapozta meg. Az adományokból hamarosan sikerült megvenni a telket. Pont a temető mellett rendelte el az Úristen, hogy építkezzenek, az ősök hagyományos szokása szerint. Megáldott a föld, teszi hozzá az atya, benne pár éve elhelyezték az alapkövet és az alapító okiratokat. A szertartást Gyűrű Géza érseki helynök atya végezte.
Bár az építkezés összköltsége eléri majd a 20-25 millió forintot is, mondja az atya, ami meghaladja egy kistelepülés anyagi lehetőségeit, a Gondviselésbe vetett hittel fogtak hozzá mégis, bízva a jóakaratú emberek áldozataiban és összefogásában.
Első körben máris annyi adomány gyűlt össze, hogy tavaly késő ősszel elkezdhették az alsó szint megépítését, mellyel az út magasságába emelték a lejtős telket. Bár eredetileg ez a szint a tervek alapján közösségi célokat szolgál majd, a szakrális tér elkészültéig helyet biztosít szertartásaiknak is tavaly karácsony óta, amikor is ünnepélyesen átadták és felszentelték ezt az épületrészt. Szép, megható pillanata volt az első szentmiseáldozatnak, hogy ekkor keresztelte meg a plébános úr a falu polgármesterének, Szabó Gergely Attilának harmadik gyermekét, aki a keresztségben – a genius loci jegyében – az Emma Kinga nevet kapta.
Zarándokhellyé válhatna
A templomépítés ügyéért megmozdult az egész falu, Szent Kinga tisztelete és a szentély létrehozásának szándéka összefogásra sarkallja most a katolikusokat és a reformátusokat egyaránt. Támogatást kaptak a főherecgnőtől, a helyi önkormányzattól, a veszprémi érsekségtől és névtelenül adományozóktól is. A Gondviselés kézzel fogható megnyilvánulásaként idén június elején megvásárolhatták az építőanyagot a második szint falainak a felhúzásához, s ismét megkezdődhetett a kőművesmunka. Ha júliusban ezt sikerül befejezni, már elmondhatják, 75 százalékban elkészült a kicsinyke templom.
Ha elkészül a hajlék, kicsiny volta ellenére is egyedülálló lesz Magyarországon, ugyanis hazánkban jelenleg nincs Szent Kinga tiszteletére benedikált templom. De még a határon túli magyarlakta területeken is csak egyről tudunk. Ez Erdélyben, Csíkszeredában állott: egy deszkatemplom, amelyet a nehéz időkben emeltek az állagában megrendült, életveszélyessé vált, öreg kőtemplom mellé, miután a román állam nem engedélyezte a szentély felújítását, de új templom építését sem. Ezért e deszkatemplom csűr formájú építmény lett, hogy ne szúrja az állami vezetés szemét. Mikor pedig a millennium évében felépült Makovecz Imre tervezte kőtemplomuk, a régit Hargita lábához költöztették, s ma a csíki főváros határában őrzi az Árpád-házi királylány, Lengyelország királynéja emlékét.
Van azonban a küngösi Szent Kinga-templomnak távolabbi reménysége is. Ha felépül, szeretnék, ha búcsújáróhellyé válhatna, amolyan összekötő kapoccsá, zarándokhellyé Lengyelország és Magyarország között. Az Árpád-házi szentjeink búcsújáróhelyei közötti zarándokútvonal egyik állomásává akár válhat is. Hiszen Veszprém mint Szent Imre városa őrzi azt a legősibb magyar templomot, ahol az ifjú herceg tisztasági fogadalmát tette közel ezer évvel ezelőtt (Szent György-kápolna), Balatonalmádiban pedig a plébániatemplom mellett, a fővárosból egykor a Balaton-parti városba telepített ősi Szent Jobb-kápolnában őrzik pár éve Szent István, Szent Imre és Boldog Gizella ereklyéit. Csatlakozhatna ehhez az útvonalhoz Szent Kinga temploma a helyi, Árpád-kori hagyományait feleleveníteni akaró közösségben.
Beke Zsolt plébános úr és a hívek álmaikat, vágyaikat a Jóisten kezébe tették le, tudván: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők…” (127. Zsolt 1.).
Erzsébet és Szalome nyomdokain
Árpád-házi Szent Kinga (1224–1292.) IV. Béla király és felesége, Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő lánya, Szent Margit, Boldog Jolán és Boldog Konstancia nővére. Szülei és atyai nagynénje, a Türingiába szakadt Erzsébet, valamint nagybátyja, Kálmán herceg és felesége, Szalome példás hitéletének hatására maga is mélyen vallásos volt gyermekkorától fogva. De megérinthette fogékony lelkét a 13. században a kolduló rendek (ferencesek, domonkosok…) jelenléte is. Tizenöt évesen lett lengyel királyné Boleszláv király oldalán, akivel ő is józsefházasságban élt (mint Kálmán herceg Szaloméval), Istennek felajánlott szüzességi fogadalmát megtartva.
Nagy mértékben hozzájárult Lengyelország gyarapításához, hozományát a tatárok elleni védelemre szánta. 1249-ben hazalátogatott, hogy atyja segítségét kérje Lengyelország számára. Körútja során a máramarosi sóbányában arra kérte őt, hogy adjon sótömböket a lengyelek számára. Atyja ezt a kérését teljesítette, s Kinga a birtokbavétel jeléül az aknába dobta a gyűrűjét, amelyet két évvel később találtak meg a lengyelországi Wielickában, amikor megnyitották az ottani aknát. (A gyűrű ezért szerepel Kinga korabeli ábrázolásain, s lett attribútuma a koponya mellett, amely vezeklő, imádságos életére utal.)
Kinga sok templomot, kolostort építtetett, valamint gondoskodott felszerelésükről is, melyek közül a legjelentősebb az Ószandecban alapított ferences kolostor. Férje halála után itt lett apáca, s később apátnője a közösségnek. Mint nagynénje, Erzsébet, ő is szorgalmasan, érző szívvel gyakorolta az irgalmasságot, vagyonát szétosztotta a szegények között, alamizsnálkodott, betegeket ápolt. 1292. július 24-én halt meg, 1690-ben boldoggá, majd 1999-ben szentté avatta az Egyház.
