A föld az emberiség közös java
A környezetvédelem tízparancsolata
Szerző: MK
1. A Szentírás rögzíti a környezeti kérdésekkel kapcsolatos erkölcsi alapelveket. Az Isten képmására teremtett emberi személy minden földi teremtmény fölött áll, ám ezekkel felelősen kell bánnia. Krisztus megtestesülése és tanítása bizonyítja, hogy a természet értéket képvisel: a világon semmi sem esik kívül a teremtés és a megváltás isteni tervén.
2. Az Egyház társadalmi tanítása két fontos szempontra figyelmeztet. Nem tekinthetjük a természetet pusztán manipulálható kísérleti objektumnak vagy kiaknázandó erőforrásnak; de nem is abszolutizálhatjuk, nem helyezhetjük az emberi személy méltósága fölé.
3. A környezet kérdése globális ügy, hiszen a föld az emberiség közös java. A környezet iránti felelősségünk a jövendő nemzedékekre is kiterjed.
4. Az emberi méltóság szempontjából fontos megerősíteni az erkölcs és az emberi jogok elsőbbségét a technológiával szemben. A tudományos és technológiai eljárások legfőbb viszonyítási pontjának az emberi személy tiszteletének kell lennie.
5. A természetet önmagában nem tekinthetjük isteni valóságnak, ezért nincs elzárva az emberi tevékenységtől; a Teremtő ajándékozta az emberi közösségnek, és rábízta az emberi értelemre és felelősségérzetre. Következésképpen nem tilos beavatkoznunk az ökoszisztémába, de csakis úgy, hogy tiszteletben tartjuk annak rendjét és szépségét, valamint minden teremtmény hasznosságát.
6. A környezeti kérdés rávilágít arra, hogy jobban össze kell hangolni a gazdasági növekedés biztosítására és a környezet megóvására tett intézkedéseket, valamint az egyes országokon belüli és a nemzetközi stratégiákat. A gazdasági fejlődésnek számolnia kell a természet ritmusával és épségével, hiszen a természeti erőforrások korlátozottak. Minden, természetes erőforrásokat felhasználó gazdasági tevékenységnek bele kell kalkulálnia költségvetésébe a környezet megóvásának költségeit.
7. A környezet iránti aggódás azt jelenti, hogy tennünk kell a legszegényebb országok fejlődéséért. Isten azért adta a világ javait, hogy mindenki bölcsen használja őket. E javakat igazságosan és szeretettel meg kell osztanunk egymással. A javak egyetemes felhasználásának alapelve iránymutató a környezeti kérdés és a szegénység bonyolult kapcsolatrendszerének kezelésében.
8. A környezet megóvásához nélkülözhetetlen az együttműködés, amelyet nemzetközi törvények alapján kötött globális megállapodások garantálnak. A környezetért való felelősséget a közjó követelményeit szem előtt tartó törvényekkel kell szabályozni.
9. Az életmódot mind egyéni, mind társadalmi szinten a józan önmérsékletnek és az önfegyelemnek kell meghatároznia. Az emberiségnek fel kell hagynia a fogyasztói magatartással, és olyan termelési módszereket kell előnyben részesítenie, amelyek tiszteletben tartják a teremtett világ rendjét, ugyanakkor minden ember szükségleteit kielégítik. Ezt az életmódváltást segítené, ha jobban tudatosítanánk magunkban, hogy a föld minden lakójával összetartozunk, és egymásra vagyunk utalva.
10. A környezeti kérdésekre lelki természetű választ kell adnunk, amely abból a meggyőződésből fakad, hogy a teremtett világ Isten ajándéka, amelyet az emberre bízott, hogy felelősséggel és szerető gondossággal használja. Az embernek alapvetően hálával kell tekintenie a teremtett világra. A világ annak az Istennek a titkához vezeti vissza az embert, aki megalkotta és fenntartja a mindenséget. Ha Istenről megfeledkezünk, a természet elveszti legmélyebb értelmét. Ha viszont újra felfedezzük, hogy a természet teremtett valóság, akkor olyan kapcsolatot létesíthetünk vele, amelyből a természet jelképes és misztikus dimenziói sem hiányoznak. Ez utat nyitna az emberiség számára Isten, az ég és a föld Teremtője felé.
