I. Magyarországi Katimavik – Piliscsaba
Ilyet még nem láttunk soha
Szerző: Burits Eszter
Fotó: Balázs Anita, Sajgó Csanád
A hétvége színes programja egyaránt szólt sérülteknek, segítőknek, szülőknek és érdeklődőknek. Pénteken taizé-i imaóra és virrasztás zárta a napot. Szombaton kiscsoportokban oszthattuk meg gondolatainkat, érzéseinket Jean előadásával kapcsolatban. A délutáni műhelyek közül különlegességnek számított a táncterápia, a masszázs és a bibliodráma. Lehetett választani kirándulást, játékot, zenélést, kézművességet, meditációs imát és még sok egyebet. Este egy különleges, a bárkások és hit és fényesek számára ismert és gyakorolt szertartáson vettünk részt: a lábmosás szertartásán. Jean erről is mondott pár szót, s felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire fontos szimbolikus jelentése van. Ez a szertartás arra tanít minket, hogy a másik ember szolgálatával tudjuk követni Jézust, aki épp a tanítványai lábának megmosásával mutatta meg azt, hogy ő nem egy emberi elképzelés szerinti uralkodó.
Szombat este táncházas ünnepléssel fejeztük be a napot. Vasárnap pedig ökumenikus liturgiával zártuk a katimavikot. Ezt megelőzően hallhattuk Jean utolsó beszédét, amiben hangsúlyozta, hogy mennyire fontos közösségeket teremtenünk, megélni a közösséget, s ezt megmutatni az Egyház és a társadalom számára is. Annál is inkább, mert Jézus világképe nem egyezik a mai ember hierarchikus világképével, ami egy piramishoz hasonlít, tetején a sikeresekkel, gazdagokkal, alján pedig a szegény elesettekkel. Jézus víziója egy testhez hasonlatos, ahol minden embernek megvan a feladata, s mindenki egyaránt értékes és csodálatos.
A mai embert a bizonyítási kényszer, a versenyszellem vezérli, és a félelmei béklyózzák. Féltjük például a szabadságunkat. De mi az, ami képes ezt megváltoztatni? Egyedül Jézus. Jézus azért jött, hogy felszabadítson bennünket, hogy ne a félelmeink irányítsanak. Fontos, hogy felismerjük félelmeinket, mert ez a feltétele annak, hogy megtapasztalhassuk Jézus szeretetét.
