Cikkek listázása

A meseíró, a sebészprofesszor, a szobrászművész és a galériás karácsonya

Istennel járó somogyi „prímák”

Szerző: Lőrincz Sándor

Fotó: Kovács Tibor

Második éve rendezték meg Kaposváron a Prima Primissima területi díjátadó gálaműsorát, amelyen a tíz somogyi kiválóság közül Fésűs Éva meseíró, dr. Rozsos István nyugalmazott sebészprofesszor, Kling József szobrászművész és felesége,
K. Várnagy Márta galériatulajdonos vehette át a Somogyi Prima-díjat. A Dorottya Hotel tükörtermében tartott ünnepségen valamennyi kitüntetett vallott életéről, munkájáról, és hálát adott a Teremtőnek, hogy Isten országát építheti.
E meglehetősen bensőséges hangulatú esten – amelynek díszvendége Vizi E. Szilveszter professzor volt – különös jelentést kaptak a szavak. Az ember ritkán érez ilyen intimitást, s ilyen emelkedettséget. Daxner Gábor, a VOSZ megyei elnöke köszöntőjében rövid történetet mesélt el: egy ember új televíziót vásárolt, és néhány szomszédja segített felszerelni az antennát a tetőn. Hát bizony nem sokra mentek, amíg meg nem jelent az új szomszéd egy nagy, extra szerszámos ládával és egykettőre befejezte a munkát. Az emberek köréje gyűltek, gratuláltak neki, és megkérdezték tőle, tulajdonképpen mire használja bonyolult szerszámait.

,,Barátokat szerzek velük!” – mondta nevetve. Daxner Gábor továbbszőve-továbbgondolva a történetet, arra is utalt: itt élnek közöttünk közéletünk neves szereplői, művészek, sportolók, tudósok, és mindegyiküknek van egy szerszámos ládája – tele tehetséggel, szorgalommal, alázattal, szeretettel. S míg alkotnak, dolgoznak, szolgálnak, közben barátokat szereznek. Olyanokat, akikért élnek-halnak. Közülünk valók ők is, csak Isten különleges talentummal áldotta meg őket, és ezáltal nagyobb a felelősségük is. Kutatják, mutatják az utat, előttünk járnak, s mi jól tesszük, ha elfogadjuk ezt a vezetést. Megszelídített, megszerzett barátaik vagyunk azoknak, akiket ünnepelünk…

Fésűs Éva, Kaposvár meseíró díszpolgárának könny szökött a szemébe, amikor kihirdették, hogy ő lett az egyik díjazott. A színpadi röpke interjúban elmondta sokunk egyik kedvenc versét, a Ragozás a világ legnehezebb nyelvén-t: „Te szeretsz engem – én is szeretlek / te nem szeretsz – én akkor is szeretlek / te megütöttél – én megsimogatlak / te elárulsz – én soha ki nem adlak / te gyűlölködsz – én elvisellek téged / te ártottál nekem – én imádkozom érted.”

A nyolcvanon túli, tizenkétszeres nagymama, számos rádiójáték, mese, meseregény és vers szerzője a második dédunokáját várja, s a hetedik karácsonyát tölti férje nélkül. Azt mondja, párját ugyan magához ölelte az Úr, de Lajos mindörökre vele marad. A meseírót „somogyi príma” társaival együtt az ünnepvárás misztériumáról, hitről, jövőről kérdeztük.

– Mindig másként éljük meg a karácsonyokat. A gyermekkoriakat még átszövi a betlehemi éjszaka csodája, a gyertyafényes, csillagszórós hangulat, a karácsonyfa alatt talált ajándékok és meglepetések öröme. Később egyre nagyobb hangsúlyt kap benne a szeretet, amikor már mi is ajándékozhatunk azoknak, akik közel állnak hozzánk. S hogy mit jelent az ünnep, azt leginkább az éjféli misén élhetjük át – vallja a Palacsintás király és számos mesehős „szülőanyja”.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>