Beszélgetés Mons. Orosch János nagyszombati püspökkel
„Hidakat építhetek…”
Szerző: Jakubecz Márta
Fotó: Parák László
A püspök atyával hivatásáról és a szlovákiai magyar katolikusok helyzetéről beszélgetett lapunk munkatársa.
– Nagyapám nagyon vallásos ember volt. Ő volt községünkben az előimádkozó. Imádkozott azért, hogy családjából az Úristen valakit a papi pályára hívjon meg. Gyerekkoromban ministráns voltam. A buzgó lelkiatyák példáját látva lassan megérlelődött bennem, hogy Isten szolgálatába lépek.
– Az útja a püspöki székhez vezetett. Mit tekint e rangjában legfontosabb céljának az Egyházban?
– Latinul a püspök „pontifex”, hídverő. Tehát olyan valaki, aki összeköti a folyó két partját. Fiatal pap koromban tanultam meg magyarul, egész papi életemben olyan területen működtem, ahol kétnyelvű volt a hívek közössége. Most is olyan egyházmegyében szolgálok, ahol „hidakat építhetek” az emberek és Isten, a magyar és szlovák ajkú hívek között. Mivel mindig nehéz plébániám volt, meg tudom érteni a lelkiatyák sokszor nehéz helyzetét. Meghallgatom, buzdítom, támogatom őket. Akarom, hogy érezzék: az Egyház nem csupán munkát vár tőlük, hanem szeretettel kíséri őket lelkipásztori életükben.
– Mi a legnagyobb nehézség és mi a legnagyobb öröm egy püspök életében?
– Egy püspöknek sok öröme van: egyházmegyéjének híveihez szólhat, buzdíthatja a fiatalokat, lelkesítheti az atyákat. Ami hiányzik: plébánosként szívesen beszélgettem egyszerű emberekkel, sokat foglalkoztam a gyerekekkel, a fiatalokkal, együtt jártunk kirándulni, színdarabokat, pásztorjátékokat tanultunk… Viszont örülök, amikor olyan lelkiatyákat látok, akik ezt folytatják.
– Hogyan látja a szlovák-magyar együttélést Szlovákiában, és miként tekint a két nemzet kapcsolatában kialakult feszültségekre?