Késő éjjel érek ide Perugiából és tél van, esős, sáros idő, és olyan hideg, hogy habitusom széléről jégcsapok lógnak, a lábamat verdesik és ezekből a sebekből vér folyik. Nyakig sárosan, átfázva, jéggel borítva a kapuhoz jövök, és miután hosszasan kopogtam és kiáltoztam, egy testvér jön és megkérdezi: Ki vagy? Válaszolok: Ferenc testvér. És ő azt mondja: menj innét és ne gyere közénk többé, nincs rád szükségünk. – Ha akkor megmarad a belső békéd, akkor vagy tökéletesen boldog – idézi Assisi Szent Ferencet Dobszay Benedek ferences tartományi titkár. Benedek testvérrel a közelgő évforduló – 2009-ben 800 éves a Kisebb Testvérek Rendje – alkalmából beszélgettünk.
– Az Istennel való kapcsolat mellett az ilyen „piszlicsáré” dolgok, mint hogy fázol és elzavarnak a kolostorodból, már nem is számítanak. Ezen a ponton függ össze a három alapvető „ferences dolog”: a szegénység, a boldogság és a szabadság. Jó lenne otthon lenni, jó lenne megpihenni, jó lenne felmelegedni, de ha nem jött össze, nem baj. Nemrég szó volt róla: mi lesz, ha nem leszünk elegen, nem lesz elég anyagi forrásunk, hogy kolostort tartsunk fenn. Szinte mindannyian azt mondtuk: és? Akkor lesz időnk másra… Nem attól függ a boldogságom, hogy mit kapok, mim van, vagy min dolgozom… Ferencnél a szegénység fogalmába az is beletartozik, hogy nem neheztelek a testvéreimre. A harag és a gyűlölet a birtoklás egy formája. Szegénynek lenni azt jelenti: nem ragaszkodom semmiféle, se anyagi, se szellemi, se lelki tulajdonhoz, se más ember birtoklásához, sőt még ahhoz sem, hogy én szabjam meg Istennek, mit kezdjen velem.
– Aki ilyen radikálisan vállalja a szegénységet, nem utálja meg a gazdagokat?
– A rendet kezdettől fogva az jellemezte, hogy mindenkivel szót értett. A kitaszítottakkal éppúgy, mint a legmagasabb rangúakkal vagy a leggazdagabbakkal. De mi kifogásunk is lehetne? Tőlük kaptuk mindazt, amink van…
– Mi az önök közé betoppanó idegen első élménye? Mi az a csalhatatlan jel, amiről felismeri: ferencesek közé került?
– Olyan csapat vagyunk, ahol jó lenni. Testvéri közösség, amely még a remeteségben élők között is „kötelező”. Imádságos légkör, sajátos liturgikus gyakorlat és a minoritás, a kicsinység. Ennek egyik része a szegénység, de ide tartozik a hatalomról való lemondás is. A szabadság és a derű. Nincs szomorúbb látvány egy szomorú ferencesnél.
– Egyszer egy remetétől azt kérdezték, nem unatkozik-e magányában? Azt felelte: nem unatkozom, mert szenvedek… A boldogságot nem árnyékolja be a szenvedés?
A teljes cikk >>>
