Szent Erzsébet évében a női hivatásról
Nőként az Egyház szívében
Szerző: Katona Marianna
Fotó: Vida József
Egy férfi és egy nő alapvető természete lényeges adottságaiban különbözik. Csak egy példa: mi nők képesek vagyunk minden cél és ok nélkül, csak úgy együtt lenni barátnőinkkel. Kötetlen beszélgetésben, csevegésben, egymásra figyelve. A férfiak barátsága legtöbbször célorientált. Tehát nem az együttlét a fontos, hanem amit együtt csinálnak: a sport, a barkácsolás stb. A jelenlét és a cselekvés embere áll egymással szemben, de mégis teljes, egymást kiegészítő egységben. Ez a nőkre jellemző együttlét-elv és a férfiakra legtöbbször jellemző dominancia-elv ellentéte.
Vagy gondoljunk a családra. A nő az életet, a gyermeket alapvetően önmagáért szereti, olyannak amilyen, míg a férfi, az édesapa legtöbb esetben akkor boldog, ha azt az életet sikerül valamivé, valakivé tenni, formálni. Mindkettő istenképiségünkből adódik, és ne felejtsük el, hogy Istennek mindkettőre szüksége van, mikor egy párra rábíz egy gyermeket.
Isten elôtti egyenrangúságunk nem egyformaság
Sajnos nem tudunk valós teret adni különbözőségeinknek, amik pedig rendkívül gazdaggá tesznek mindnyájunkat. Az Isten előtti egyenrangúságot sajnálatosan egyformaságnak értelmezzük, ami megakadályoz bennünket abban, hogy igazak és ezáltal szentek legyünk. Pedig Isten mindannyiunkat erre hív: „Az az Isten akarata, hogy szentek legyetek” (1Tessz 4,3). Példaképeink a szentek. Gyakran tesszük fel a kérdést: Kiket nevezünk szentnek, miért tartunk valakit szentnek? Hogyan válik valaki szentté? Szent az, aki saját élethelyzetében teljes szívével, teljes lelkével, teljes erejével szereti Istent. Az, aki meri és akarja Istent állítani élete középpontjába. Aki dönt Krisztus, Isten mellett. És az ő szeretett jegyese, az Egyház mellett. Az engedelmes Krisztust követi azon az úton, melyet ő jelöl ki számunkra. Nem a saját önző kívánságaink és bölcselkedésünk által jónak tartott módon. Krisztus-követés, ahogyan a szentek tették, és akik között szép számban voltak nők is. Ha közelebbről megismerkedünk életük néhány fontos mozgatórugójával, talán jobban megértjük őket.
A lét többdimenziójú teljességében
A szeretet szentjére, Árpád-házi Szent Erzsébetre joggal lehetünk büszkék úgy is, mint magyarok, úgy is, mint nők. 2007-ben nemzetünk Szent Erzsébetre emlékezik, nem véletlenül, hiszen alig akad Egyházunk történetében még egy olyan szent, aki 24 év alatt az emberi élet többdimenziójú teljességét ilyen mélyen megélhette. Szívvel-lélekkel átéli a jegyesség édes örömét, a szerelmi házasságot, az anyaságot, a gyászt, az özvegyi sorsot és az önmagát elajándékozó szeretetet. Ő az, aki teljes mélységeiben megéli a Krisztus iránti szenvedélyes szeretetet, és ez az evangélium radikális követésére szólítja. Krisztussal való bensőséges imakapcsolata a szegények iránti szolgáló, irgalmas szeretetre indítja.
