Cikkek listázása

Beszélgetés Hoffmann Rózsa országgyűlési képviselővel

Ki szereti a családokat?

Szerző: Bókay László

Fotó: Lambert Attila

Évek óta kongatják a szakemberek a vészharangokat az ország demográfiai helyzetével kapcsolatban. Számtalan cikk, tanulmány látott napvilágot arról, hogy miért csökken Magyarország népessége, mi az oka az elöregedésnek, s konferenciákon elemzik a helyzet megoldásának lehetséges módjait. Az Olvasó maga is bizonyára kialakította saját véleményét arról, könnyű‑e ma gyermeket vállalni, lehet-e nyugodtan – a társadalom viszonylagos anyagi és erkölcsi támogatásával – több gyereket felnevelni. Ha ezt a véleményét kialakította, Hoffmann Rózsa egyetemi docens és a Kereszténydemokrata Néppárt álláspontját megismerve megerősítést, esetleg néhány újabb adalékot kaphat véleményéhez.
– Képviselő Asszony! A népesség hazánkban csökken. Beszélhetünk-e ennek ellenére ma családbarát országról?

– Nem tudok erre egy szóval válaszolni. Egyfelől igen, család- és gyermekbarát a társadalom, hiszen felmérések szerint a magyar fiatalok jelentős része kettőnél több gyereket szeretne fölnevelni a családalapítás után. Ha viszont azt nézem, hogy a megszületett gyerekek száma családonként átlagosan 1,3 – akkor nemmel kell válaszolnom. Más a szándék és más a megvalósulás. A fiatalokat visszatartja valami attól, hogy a vágyott számú gyermeket hozzák világra. Ebből a szempontból rossz korszakban élünk, valóban fogy a nemzetünk. A reformkorban vizionált nemzethalál ismét fenyeget. Elérkeztünk az utolsó órához.

– Ön mint pedagógus szakember miként látja: az iskola tehet valamit a demográfiai helyzet javulásáért? Arra gondolok, hogy a számtalan sérült család helyett az iskola vajon felmutathat követendő példát?

– A népességfogyást csak áttételesen lehet kapcsolatba hozni az iskolával. Már két olyan nemzedék nőtt fel, amelynek tagjai úgy töltötték el ifjúságukat, hogy mindkét szülőjük dolgozott, rohant, kevés időt töltött családjával. A mai fiatalok előtt nincs tehát olyan családmodell, amelyet követhetnének, számukra a család nem jelent olyan értéket, mint azoknak, akik ép, gondoskodó, szerető családban nőttek fel. Az iskolának itt van némi tennivalója. Irracionális persze sokat elvárni tőle ez ügyben, hiszen a lehetőségei erősen korlátozottak, és az ép, szerető család mint olyan pótolhatatlan. Ám ha a nevelési programokban, a tanítási órákon és a szabadidős foglalkozásokon több olyan mozzanat jelenne meg, amely azt sugározná, hogy teljes és szerető családokban lehet az ember élete igazán harmonikus – sokat javulhatna a helyzet. Vagyis az iskola sokat tehet a szemléletformálás terén.

Van azonban egy másik szál is, amely összeköti a családpolitikával. Arról van szó, hogy milyen minőségű az iskola. Sőt, hogy egyáltalán van-e. Ahol az iskolának rossz a híre a gyenge felszerelés vagy a nem jó minőségű pedagógiai munka miatt, vagy azokon a kistelepüléseken, ahol bezárják az iskolákat, a fiatal házaspárok nem fognak újabb gyerekre vállalkozni. Talán az elsőre sem. Mert nem akarják a gyermeküket kitenni a rossz élményeknek, vagy mert nem vállalják az iskoláztatással járó gondokat, például a naponkénti utaztatást. Az a szülő, aki rossz tapasztalatokat szerzett az elsőszülött iskoláztatásával kapcsolatban, nehezebben vállalja a következőt. Ha túl messze van az iskola, vagy ha nem megfelelő a színvonala – visszatartó erő lehet a további gyermekvállalásban.

– Az oktatás fizetőssé tétele is visszatarthatja a fiatalokat a gyermekvállalástól?

– A felsőoktatási tandíj bevezetése önmagában talán még csekély mértékben hat a gyermekvállalásra, hiszen a fogantatás pillanatától időben még igen messze esik az egyetem megkezdése. Az viszont már súlyosan esik a latba, hogy nagyon sok ember küszködik megélhetési gondokkal. Az elfogadhatatlanul magas villany- és gázár, a közlekedés költségei, az infláció, az alacsony bérek a szegénységi küszöb alá taszítják már sokszor az egygyerekes családokat is. A szeptember elején iskolakezdésre kifizetendő egyre nagyobb összeg, a romló költségvetési helyzet és az elhibázott, mindannyiunkat tönkretevő gazdaságpolitika, a munkanélküliség közvetlenül befolyásolja az ország népesedési mutatóit. Valamint az adópolitika, amely igazságtalan, mert nem veszi figyelembe, hogy egy szülőpár hány gyereket tart el. Ma Magyarországon az, aki két-három vagy több gyerek felnevelésére vállalkozik, a szegénységet is vállalja szinte élete végéig. Ennek elviselésére nem minden ember képes. A biztos szegénység tudata sokakat visszatart a gyermekvállalás örömétől. Ezért szeretnénk a választható családi adózást bevezetni, amely csökkentené az egész életre szóló szegénység valószínűségét.

– Sokan azt hangsúlyozzák, hogy a nők a megélhetési gondok mellett a túlzott karriervágy miatt is kevesebb gyereket szülnek, és azt is viszonylag idős korukban.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>