Országos családtalálkozó Budapesten
Férfi és nő: az élet egymást kiegészítő valósága
Szerző: Szalontai Anikó
Fotó: Szalontai Anikó
A férj azzá válik, amivé a felesége változtatja
A lányok nevelésére létrejött rend, a Congregatio Jesu tartományfőnöknője, Gärtner M. Julianna tartott előadást a rendezvényen résztvevő nőknek és feleségeknek. Elmélkedése elején a nemi szerepekkel kapcsolatban kialakult problémákra világított rá:
– Ma mintha zavarban lennénk, mert nem tudjuk, mi a feladatunk a világban. Férfiuralom alakult ki a történelem során, de az nem Isten akarata volt – ezt jól tudjuk a teremtéstörténetből. A nő fellázadt az elnyomás ellen, hogy önmaga lehessen, ám e harcban elvesztek a hagyományos szerepek. Az 1960-as években a szexuális forradalom a testiségre terelte a hangsúlyt, ám közben szem elől tévesztették a nők az anyaság lelki, szellemi dimenzióit. Vannak olyan irányzatok is, amelyek azt mondják, nincs valóságos különbség férfi és nő között. Pedig eltérőek vagyunk biológiai és pszichikai értelemben is, és ezek meghatározóak az életünkben. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy nem mi vagyunk sorsunk irányítói, de hogy boldogok lehessünk, meg kell vizsgálnunk, milyennek képzelt minket eredendően a Teremtő.
Tudatosítanunk kell a férfi és a nő különbözőségeit, mert sok konfliktus éppen abból adódik, hogy nem vesszük ezeket figyelembe – hangsúlyozta a rendfőnöknő. – Más-más a reakciónk, és az élet más-más területei fontosak a számunkra. Akkor találjuk meg önmagunkat, ha át tudjuk adni társunknak e „másságot”. E különbözőségből adódik a két nem egyedi identitása is. A nőknél ennek alapja az anyaság, amely természetesen nemcsak a testi, hanem a lelki életadást is jelenti. A nők különlegesen szoros kapcsolatban vannak az élettel és a halállal, s ezért bensőségesebb az Istenhez fűződő viszonyuk is. Ebből következik, hogy egy nő igazi hivatása a szeretetadás. Az ember haláláig változik, tehát nem kész állapotban köti össze az életét férfi és nő. Alakítjuk egymást, és ez nagy felelősség – hívta fel a figyelmet Gärtner M. Julianna. – Egy férfi magatartása azonnal megváltozik, ha egy nő jelen van; a férj azzá válik, amivé a felesége változtatja.
A férfi a család feje, de a nô a szíve
A találkozó során többször szóba került: ma már inkább a férfiak emancipációjáért kell küzdenünk. A statisztikai adatok azt mutatják, a férfiak között kevesebb az érettségizett vagy a magasan képzett, viszont több a munkanélküli, a hajléktalan, illetve több férfi lesz öngyilkos. Mikolai Vince miskolc-diósgyőri plébános tartotta a férfiaknak, férjeknek szóló elmélkedést. A nap folyamán cseréltek az előadók, így a találkozó résztvevői megismerhették azt is, hogyan látja magát a másik nem.
– „Férjek, szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az Egyházat” – idézte Szent Pál levelét Mikolai Vince, majd rámutatott: – Ez azt jelenti, hogy a férfinak életét kell adnia feleségéért. Férfi és nő mint a Teremtő képmása, együtt hivatott megjeleníteni Istent. II. János Pál a keresztény családokról szóló tanításában fogalmazta meg, hogy a keresztény férfi egyben arra is hivatott, hogy feleségével kötött szeretetkapcsolatában megmutassa, hogyan szereti Krisztus az Egyházat. A legfontosabb kérdés tehát, hogy egy férj mennyire képes odaajándékozni életét.
A férfi a család feje, de a nő a szíve. Jézus Józsefen keresztül vált a társadalom részévé, de Mária teremtett otthont számára. Egy férfinak az az igazi nő, aki otthont tud neki adni. Azt szokták mondani, apátlan társadalomban élünk, a férfi ma pénzt keres, de nincs otthon. Férjnek és apának lenni nemcsak cím, hanem feladat is. A férfinak kell megteremtenie az élet anyagi feltételeit, nevelnie kell gyermekeit és példát kell mutatnia nekik.
Harmónia a családi életben
Az elmélkedéseket tanúságtételek követték, feleségek, férjek, szülők vallottak arról, hogyan találták meg a harmóniát a családi életben. Mariann, aki tíz gyermeket nevel, miközben tanárként dolgozik, egy mindkét nem számára hasznos tanácsot adott:
– Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy az évek múlásával is figyeljünk egymásra. Az ember igyekszik örömet szerezni a másiknak, áldozatokat hoz ezért, de hiába mondok le a kedvenc banánomról, ha a másik nem szereti a banánt. Ismerni kell a másik igényeit, hogy örömet szerezhessünk.
Ágoston, aki több gyermek édesapja, a szülői lét titkairól beszélt:
– Az esküvői meghívónkra József Attila Március című versének két sorát írtuk. „Mert mi teremtünk szép, okos leányt / és bátor, értelmes fiút”. Úgy gondoltuk, ez lehet a programja közös életünknek. Három évtized után rájöttünk, bár megértünk a szülői feladathoz, mi csak közreműködők vagyunk Isten kegyelmében.
Az élet elutasítása egyben ôseink megtagadása is
A családtalálkozó ünnepi szentmisével zárult a Szent Jobb-kápolnában, amelyet Bíró László mutatott be.
– A két nem az élet egymást kiegészítő valósága. Férfi és nő együvé tartozik, ugyanaz a méltóságuk, mégis különbözőek. És e különbözőségből fakad az élet és a társadalom dinamizmusa – mondta homíliájában a püspök. – Azt szokták mondani, az Egyház szinte rákényszeríti a nőkre, hogy szüljenek. Ez nem igaz. Ugyanúgy megbecsüljük a szüzességet, mint az anyaságot, és lelki anyaság is létezik, nem csak testi. A szűz és az anya együttes tisztelete állítja helyre a nő valódi hivatását. Az sem igaz, hogy elvárjuk, minden édesanya egész életében maradjon otthon. Dicsőségére válik egy társadalomnak, ha küzd azért, hogy a nők részmunkaidőben dolgozhassanak, hogy egyszerre tölthessék be anyai és szakmabeli hivatásukat.
Döntésképtelen korban élünk. Mária és József együttmunkálkodása viszont példa ma is számunkra: ők egyszerre mondtak igent Istennek az életre. Az élet elutasítása egyben őseink megtagadása is. Hiszen ők az élet mellett döntöttek, és mi így születhettünk meg. Mária és József nemcsak az élet, hanem az otthonteremtés mellett is döntöttek. Ez egyáltalán nem volt idillikus, küzdelmes volt. Mégis volt otthonuk, amelyből kinőhetett az Egyház. S nekünk ehhez az otthonhoz kell visszatérnünk.
