Cikkek listázása

Kérdéseinkre válaszol: Kerényi Lajos piarista szerzetes

Az Úr válaszolt

Szerző: Körössy László

Fotó: Lambert Attila

Kereszténységüket a közéletben is nyíltan vállaló, hitvalló embereket bemutató sorozatunkban szeretnénk megmutatni néhány egyházi-közéleti ember személyiségének kevésbé ismert vonásait. Ezúttal az idén Parma fidei – Hit pajzsa – díjjal kitüntetett Kerényi Lajos piarista szerzetesnek tettük fel kérdéseinket.
– Mi jelent az Ön számára igazi örömet?

– Elsősorban a rend, amikor harmóniát látok magam körül. Kedvelem a természetet, például nagyon szeretek kaszálni (rendet vágni), de takarítani is, és utána huszonötször megnézni az eredményt, mert olyan nagy öröm, hogy abban én is benne vagyok, mert az egy alkotás. A lelkem világában is szeretem, ha rend van: hamar rendet teszek, ha a lelkiismeretem panaszkodik, üzen.

Szeretném a világot beállítani egy olyan rendbe, amelyben a természetfelettit is célba veszi, ahova minden beletorkollik. Úgy érzem, ez a hivatásom, a világot átalakítani. Ez a rend boldogít, távlatot nyit, választ ad a lét nagy kérdéseire, arra, hogy miért élek, miért a szenvedés, miért halok meg, miért vagyok súlyos beteg, van-e Isten, hogyan lehet „megváltódni”, és mi az a túlvilág – a lét nagy kérdései, amelyeket meg kell válaszolni. Napjainkra a világ belekényszerítette magát az immanens világszemléletek ketrecébe (materializmus, naturalizmus, egyoldalú racionalizmus), és ettől szenved. Nekem az a gyönyörű küldetésem, hogy meg tudom válaszolni a teljes létet, reményteljesen, a krisztusi koncepció alapján, és meg tudom válaszolni a teljes embert a lelke legmélyéig.

– Ön szerint mi az igazi irgalmasság lényege?

– Az igazán irgalmas „szamaritánus” nem csak a testi bajokat látja meg. Olyan sok a lelki beteg ember, a szomorú, a depressziós, a pánikbeteg, a félelmi komplexusokban szenvedő – olykor nincs szükségük másra, mint egy mosolyra, vagy csak meg kell hallgatni őket. Beteg a világ, ahogy Ady mondja, nagy beteg, új messiások kellenek. Hát ilyeneknek kell lennünk nekünk is. És vannak is ilyen emberek, a diákjaim közt is sokan, új messiások.

– Melyik az az erény, amelynek a jelenlétét a legszükségesebbnek tartja mai társadalmunkban?

– Ritkán emlegetik a nagylelkűség (magna animitas) erényét, ami egy magatartásforma, ami azt jelenti, hogy nagyvonalúan tudok tekinteni gyötrődő, megtévedt embertársaimra, és akkor nem leszek olyan gőgös, hogy semmibe vegyem őket. Nagy kísértés a mai liberális, „szabad versenyes”, rohanó világban, hogy amikor valaki azt mondja, én nem tudok olyan gyorsan haladni – mert nincsenek meg hozzá a szellemi, testi adottságaim –, az legyen a válasz: az a te bajod, engem nem érdekel. Ez a mentalitás, a nagylelkűség hiánya az oka sok-sok szenvedésnek.

Szükség van ugyanakkor a tisztaság erényére is. A Sátán négy tulajdonságáról tudunk a kinyilatkoztatásból: gonosz, gyilkos, hazug, tisztátalan. Utóbbi tulajdonságából ered, hogy az életadás szent ösztönét meglovagolva támadja meg a gyenge jellemű embert. Hazánkban ennek az eredménye: aranyérmesek vagyunk az abortusz terén világviszonylatban is. Tehát hol van a tisztaság erénye? A Tiszta Szívek Mozgalmát (Lengyelországból jött át hazánkba) az iskolánkban is elindítottuk, sorra jelentkeznek fiúk, lányok. Jó lenne, ha országosan is elterjedne!

– Ha önmagát jellemezné, mely tulajdonságait tartaná a legfontosabbnak?

– Azt, hogy nem tudok leállni, nem keseredek el, annak ellenére, hogy üldöztek rengeteget, de mindig kaptam erőt, új lendületet, s ez biztos, hogy kegyelem.

Nagyszerű útmutatást adott nekem Endrey Mihály püspök is, amikor az ifjúsági munka, a betegekkel való foglalkozás miatt már sokadszor jelentettek fel az Állami Egyházügyi Hivatalnál. Kérdésemre azt válaszolta: „Atya, csak a lőtt területekről visszavonulni, de csak amíg lövik!”

– Mit tart a legnagyobb hibájának?

– Több is van. Nem vagyok jó szervező. A másik, hogy kisebbrendűségi komplexusom van. Ezt valószínűleg örököltem, anyukámban volt ilyen komplexus: félt a rossz emberektől. Én is mindig tartok valamitől, és amikor végre kitisztulnak a dolgok, akkor ösztönösen „keresek” valamit magamnak, amitől félnem kell. Azért ezt ma már tudom „kezelni”.

– Mi a legnagyobb kincs az Ön életében?

– Az, amikor a lelkiismeretem rendben van. Azután nagy kincs számomra a természetfeletti belépése az életembe. Kilenc éves koromban istenélményem volt, álmomban megjelent Jézus, és szemembe nézett: te fogsz nekem ministrálni. A torkomban dobogott a szívem, akkora élmény volt számomra, majdnem sírtam: ez volt a hivatásom elindítója.

– Mi az, amit másképpen tenne, ha még egyszer elkezdhetné az életét?

– Semmit nem tennék másként.

– Mit jelent az Ön számára a katolikussága?

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>