Borkultúra Pannónia szent hegyén
Egy hemina bor
Szerző: Illés Tamás
A megvalósításhoz mindenekelőtt szakemberekre és egy megfelelő társbefektetőre volt szükség. A borászati kérdések szakmai tanácsadójának a 2005 februárjában elhunyt, nemzetközi szinten is ismert és elismert egri borászt, Gál Tibort kérték fel, társtulajdonosként pedig a kultúra iránt elkötelezett MKB Bank szállt be a vállalkozásba, amelyet Várszegi Asztrik főapát úr tipikus arisztokrata házasságként jellemzett: a pénz a hagyományhoz társult.
A keretek ilyen formában történő megteremtése után földeket vásároltak, majd a monostor mellett megkezdték az új, korszerű pince építését. A visszavásárolt 52 hektárnyi területből 15 hektárnyi még régi telepítésű szőlő volt, a maradék 37 hektárt a vásárlás után saját kezűleg telepítették újonnan, hogy a tőkénkénti terhelést csökkentsék, s ezáltal a borkészítés jobb minőségű alapanyagát megteremtsék. Az új építésű pincészet tervezésénél és kialakításánál ugyanakkor a magas minőség feltételét jelentő korszerű technológiai folyamatok megvalósíthatósága mellett fontos szempont volt, hogy külső megjelenésében mértéktartó, tájba illeszkedő épület szülessen, amely formavilágában tükrözi a bencés szellemiséget, a környezet harmóniáját a legkisebb mértékben bontja meg, s mindemellett pedig látogathatóságával az érdeklődők kíváncsiságát kielégítő, turisztikailag is élményt nyújtó „nyitott” pinceként is szolgál.
Az említett kritériumok figyelembevételével megvalósult pince ezeken túlmenően – építészeti kivitelezésénél fogva – lehetőséget nyújt a minőségi borkészítés egyik alapfeltételének számító, Gál Tibor által ajánlott borászattechnológiai eljárás, a gravitációs anyagmozgatási rendszer megvalósítására is, amelynek lényege, hogy a feldolgozás során a tartályokba került szőlő zárt rendszerben, gép közbeiktatása nélkül kerül az egyik munkafolyamatból a másikba. A gravitációs technológiát lehetővé tevő többszintes elrendezés mellett a pincészet igényeinek legmegfelelőbb, magas minőséget képviselő eszközök is azt a célt szolgálják, hogy igazán jó minőségű bor készülhessen. A 2003 őszére elkészült épületben Liptai Zsolt borász vezetésével azonnal megkezdődött a munka, hiszen ekkor volt az első szüret is, aminek köszönhetően 2003 novemberében az újraalapított Pannonhalmi Apátsági Pincészet első palackozott borával megjelenhetett a piacon.
A Pincészet a Pannonhalmi-Sokoróalja borvidéken 52 ha területen gazdálkodik; az ültetvények jórészt a korábbi főapátsági területeken, Pannonhalma, Écs, Ravazd települések határaiban helyezkednek el. A borvidék területe mintegy 650 ha, s ezzel az ország 22 borvidéke közül a kisebbek közé sorolható. Klímájára a Bakony-vidék és a Győri medence gyakorol hatást, minek révén kiegyenlített közepes hő- és fényviszonyok, valamint jó csapadékellátottság jellemzi. A szőlőtermesztés főleg löszön kialakult, magas mésztartalmú erdőtalajon folyik. Mivel e környezeti viszonyok a felső Loire-völgyre, esetleg Elzászra emlékeztetnek, ezért a betelepített területek kétharmadára olyan szőlőfajtákat ültettek, amelyekből magas minőségű, jó ivású, üde fehérborok készíthetők. Ilyen borokat állítanak elő például rajnai rizling, sauvignon blanc és fűszeres tramini szőlőfajtákból. A fajtaválaszték kialakításánál a borvidék történelmi hagyományait is figyelembe véve, a szőlőterületeken olaszrizling, ezerjó és sárfehér tőkék is zöldellnek, míg a turizmus miatt – a világ minden tájáról Pannonhalmára látogató vendégekre gondolva – a területek harmadán néhány nemzetközi fajta is megtalálható: chardonnay, pinot, blanc, pinot noir, merlot.
Bár az imént említettek szerint az Apátsági Pincészet borainak többségét az acéltartályokban készülő friss, gyümölcsös fehérborok alkotják, a fogyasztóközönség számára legközelebb megjelenő tétel éppen egy 225 literes új tölgyfahordókban (barrique) egy éven keresztül érlelt, nagy testű cuvée lesz, amely chardonnay, pinot blanc és olaszrizling borok házasításaként 2007 októberében kerül a borszaküzletek polcaira. Ez a nedű a Hemina nevet kapta, amely eltérő összetételben ugyan, de először 2006-ban került ki a borászatból. A névválasztás ugyanakkor egyáltalán nem véletlenszerű, hiszen erősen kapcsolódik a bencés hagyományhoz. Szent Benedek, a nyugati szerzetesség atyja ugyanis Regulájában, mint egyfajta szabálygyűjteményben foglalta össze a mindennapi élet szerzetesi szabályait, amelyeket a bencések mind a mai napig irányadónak tartanak életvitelükre vonatkozóan, s e Regulában Benedek a szerzetesek táplálkozásáról szóló részben a következőket írja: „Kinek-kinek saját ajándéka van Istentől, az egyiknek így, a másiknak meg úgy. Éppen ezért némi töprengéssel rendelkezünk mások táplálkozásának mértékéről. Mégis, ha tekintetbe vesszük az erőtlenek gyöngeségét, azt tartjuk, hogy minden egyesnek elég lesz napjában egy hemina bor.” Ezek alapján joggal merül fel a kérdés, hogy mennyi is az egy hemina bor? A kérdés megválaszolásának rejtélye, hogy Benedek nem meghatározott mértékegységre utalt, hanem arra a mennyiségre, amit a főmonostori perjel, Hortobágyi T. Cirill atya szerint nyugodt lélekkel, tiszta lelkiismerettel elfogyaszthatunk. A személyre szabott egyedi mérték tehát, amely egyéniségünket gazdagítja, nem pedig csorbítja, amely Istenhez közelebb visz, nem pedig elszakít tőle. Ezúton szorgalmazzuk tehát saját mértékünk, saját heminánk megismerését, s a kísérletezéshez alkalmazott borhoz lenne is egy javaslatunk!
