Cikkek listázása

Áldjátok az Istenek Istenét: irgalma örökké tart… (Zsolt 136.)

Az irgalom háza

Szerző: Katona Marianna

Fotó: Léphaft Pál

Az áprilisi eső langyos cseppekkel simogatta végig Jeruzsálem köves utcáit.

– Áldott legyen a Mindenható minden cseppjéért! – mondogatták az emberek, miközben igyekeztek az ötödik oszlopcsarnok oszlopai közé húzódni.

– Éppen jókor érkezett! Az árpát már learattuk, de a búzának még jól jöhet! – tárta ég felé a kezét Jotám, és fejére húzta aranyozott szegélyű köpenyét. – Meglátja, édesanyám, hamarosan saját lábán sétálhat majd a sárguló kalászok között, hiszen velünk van a Seregek Ura!

– Jaj, gyermekem! Nem tudom, jól tettük-e, hogy ilyen hosszú útra keltünk Kafarnaumtól idáig, otthagyva az egész háztartást. Tudod, hogy azok a haszontalan szolgák csak azt várják, hogy kitegyem a lábam otthonról, s máris mindent a feje tetejére állítanak!

– Ne zsörtölődjön, édesanyám, tudja, hogy álmomban a Juh-kaput láttam. A Bethesda fürdő csodás erejében pedig nem is kételkedem!

– Gazdám! Nem lenne jobb egy másik napon visszajönni? – tördelte ráncos kezét egy idős, hajlott hátú szolga.

– Nem látod, milyen sokan vannak már így is itt! Mikor kerülnénk akkor sorra? Hiszen tudod, hogy csak azok gyógyulnak meg, akik akkor mennek bele a vízbe, amikor azt az Úr angyala felkavarja. Figyelj inkább, és ha odaérünk, azonnal vidd anyámat a vízhez, mihelyt eljön az alkalmas pillanat!

– De hiszen itt a szombat… – ellenkezett tétován a szolga.

– Elhallgass már! És azt a másik óbégató nyomorultat is csöndesítsd le végre! Amióta itt vagyunk, egyfolytában csak jajgat!

– Ó, Uram! Legyen irgalmas a te szíved, és szánj meg engem, nyomorult szolgádat! Immár harmincnyolc éve béna vagyok, „napjaim futárnál gyorsabban szaladnak, eltűnnek, s nem látnak semmi boldogságot! Összetörött immár énbennem a lélek, s miattam gyűlnek egybe a sírásók! Szemeim homályossá váltak bánatomban, tagjaim sorvadnak, mint az árnyék, olyanok!” Senki sincs hát, aki egy ilyen magamfajta kolduson segítsen? – jajdult fel a béna, majd tehetetlenül égre emelte tekintetét, s reszketeg kézzel az ég felé mutatott. – „Hallgasd hát meg, Uram, imámat! Kiáltásom jusson színed elé! Fordítsd felém füled, hiszen hozzád kiáltok, hallgasd meg sietve szavam!”

Panaszos jajgatásától visszhangzottak az oszlopcsarnokok. Az emberek zavartan fordították el tőle szemüket.

– Biztosan súlyos bűne lehet, hogy ilyen kegyetlen sorsot szánt neki a Seregek Ura – mondogatták lelkiismeretüket nyugtatgatva, s hátat fordítottak neki.

– Nézd csak, gazdám! Egy fiatal, fehér ruhás férfi odamegy hozzá – mutatott a béna felé a szolga. Meg sem várva gazdája válaszát, kíváncsian közelebb húzódott a béna koldushoz, hogy hallhassa párbeszédüket.

– Meg akarsz gyógyulni? – kérdezte a férfi, egyenesen a béna szemébe nézve.

– Ó, Uram! –felelte az –, nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor fölkavarodik a víz. Mire odaérek, már más lép be előttem.

– Kelj föl, fogd az ágyadat és járj! – szólt az idegen férfi, s szavaiból mintha erő áradt volna, a bénának eszébe sem jutott ellenkezni. Abban a pillanatban, mikor görbe lábait megmozdította és egymás mellé a földre helyezte, minden szem rászegeződött. Jotám döbbenten, lélegzetvisszafojtva figyelt. A béna pedig lassan felemelkedett, majd lépkedni és ugrálni kezdett. Felkapta ágyát, és lelkendezve összevissza járkált.

– Nem tudod, hogy szombat van? Tilos vinned az ágyadat! – Mordult rá irigykedve Jotám.

– Aki meggyógyított engem, ő mondta, hogy fogjam az ágyamat és járjak! – válaszolta a béna, és szemével izgatottan körülpásztázta a tömeget, de a különös idegent már nem látta.

Jotám és anyja sóvárgó irigységgel nézték, amint a templom felé szaladt.

– Ki lehetett az ember, aki képes volt szavaival meggyógyítani ezt a bénát? De hiszen ilyenre csak a Mindenható képes! S miért nem nekünk segített, miért pont ennek a semmirekellőnek? És a szombat szentségét is megszegte! Mégsem lehet, hogy Isten Küldötte volt! – töprengtek feldúltan, miközben a távolból feléjük szűrődött a béna rekedt hangja, amint teli torokból kiáltotta: „Áldjátok az Urat, mert jó: irgalma örökké tart. Áldjátok az Istenek Istenét: irgalma örökké tart. Csak ő tesz csodát, irgalma örökké tart!”

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>