Görbe vonalakkal is egyenesen

– Az életünk Isten kezében van. Az ember azonban nem báb, hanem Istentől kapott értelemmel és szabad akarattal rendelkezik. Élete időnként csomópontokhoz ér, és akkor – felfogásának és elképzelésének megfelelően – váltót állíthat. Ám a jövőbe nem láthatunk, és ezért döntésünk következményeit csak elképzelhetjük, de annak milyensége mindig a jövő titka. Történelmi eseményekben gazdag életemben ezt állandóan tapasztaltam. Utólag azonban mindig felismertem, a bennünket szerető Isten mindenből – számunkra többnyire elképzelhetetlen módon – javunkat hozza ki. Említek egy példát. Tizenöt éves koromban úgy döntöttem, hogy a pécsi ciszterci gimnáziumból hadapródiskolába jelentkezem. Abban az időben a katonatiszti pálya egyéniségemnek megfelelő, szép jövőt ígért. Jól sikerült felvételi vizsgám eredményeként fel is vettek. Harmadév folyamán azonban jöttek az oroszok. Az iskolát Németországba telepítették, ahol 17 éves koromban a frontvonalon hadifogságba estem. Sokat éheztem, nélkülöztem és – időnként a halál mezsgyéjén – az emberi élet teljes kiszolgáltatottságát éltem át. Mindez mélyen hatott gondolkodásmódomra, vallásosságomra, életfelfogásomra. E nélkül az élmények, tapasztalatok és szenvedések nélkül soha nem lettem volna az, akivé később váltam.

Mit tennék a mai eszemmel másképpen? Visszamenőleg jelenleg is csak az életem váltóit tudnám állítani, de hogy ezekből mi következne rám nézve, azt ma sem tudhatom előre. Életemben a döntéseimet mindig jó szándékkal hoztam, és ezek beteljesítése során megismerhettem, hogy Isten a görbe vonalakkal is mindig egyenesen írt. Akkor mi értelme lenne ma másképp állítanom múltbéli életem váltóit?

– Mit jelent az Ön számára katolikussága?

– Létezésemen túl Isten adományának tartom azt is, hogy élő sejtje lehetek Krisztus Titokzatos Testének. Szent Péter utódainak közösségében, az Egyházban részesülhetek a szentségekben. Különösen sokat jelent Jézus titokzatos tovább élése köztünk az átváltoztatott kenyér és bor külső színe alatt. Ennek csodáját csak az Isten emberré levésével vethetem össze. Úgy tartom, földi életünkben nincs nagyszerűbb állapot, mint része lenni a természetfölötti együttesnek: az időnként gyarló emberi vonásokat is mutató küzdő Egyház tagjaként a szenvedő és a győzedelmes lelkek közösségéhez tartozni alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt.

– Ki a kedvenc női és férfi szentje és miért?

– Sorolhatnám az Árpád-házi szenteket, a rendalapítókat, az újkori magyar hitvallókat és vértanúkat. Ott voltam Mindszenty máriagyűdi zarándoklatán, mint gyermeket ismertem Pécsett Brenner János cserkészt, a későbbi vértanút, és még a háború előtt őriztem a szintén cserkész Kaszap István jezsuita reverendájából való ereklyét. Most mégis Szent Ferencet és Kis Szent Terézt emelném ki. Assisi Szent Ferenc igénytelenségét, színes gondolatvilágát, amellyel az első betlehemet felállította, természetszeretetét, melyről a naphimnuszban tett tanúságot, küldetése során élete példáját és szavait, amelyekkel az emberekre hatott, megtérésüket segítve. Titokzatos stigmái a láthatatlan Isten szeretetének üzenete voltak a látható világ számára.

A fiatalon elhunyt Kis Szent Teréz tiszteletét édesanyámtól örököltem. Az általa járt kis út tanítása, a rejtett hétköznapi élet apró eseményeinek megszentelése, lelki azonosulása a világegyházzal és a kísértéseket sem nélkülöző istenszeretetnek mély átélése önmagáért beszél. Lehet-e véletlen, hogy feleségem születésnapja, amint az később kiderült, az ő ünnepére esett?

– Ki a kedvenc történelmi alakja és miért?

– Szent István életét e sorok olvasói bizonyára ismerik. Testi-lelki adottságain túl nekem imponál, hogy felismerte, egy nemzet akkor marad életben, és akkor lesz boldog, ha társadalmi rendjét „sziklára” építi. Tette ezt nem taktikából vagy politikai érdekből, hanem belső meggyőződésből. Nem csak a koronájának, de életnagyságú szobrának is ott lenne a helye a magyar parlamentben példaként és mementóként.

A 20. századból Prohászkát és Teleki Pált említeném. Prohászka Ottokár, Rómából hazatérve a század eleji, hazai liberális világba robbant be, felkészülten és az akkori idők legnagyobb szónokaként. Korát meghaladó módon érzékeny volt a szociális kihívásokra, megszólította az értelmiséget, és hirdette, hogy a vallásnak nem csak a vidék megszokott hagyományai között van helye, a tudásra épülő hit az, amely a nemzet gerincét kell, hogy alkossa. Megreformálta a papnevelést, amelynek célja nem a II. József rendelkezése szerinti egyházi alkalmazottak képzése, hanem felkészítés a lelkipásztori szolgálatra, az igehirdetésre és a tanúságtevésre az Isten felé vezető úton.

Teleki Pál korának úri Magyarországában nem szégyellt felnőttként cserkészruhát ölteni és hirdetni: Merjünk magyarok lenni! Hatalmas tudását ötvözte gyakorló vallásosságával. „Kötelességet keresek!” jelszóval küzdött a hazáért, annak függetlenségéért és becsületéért. Életének – kétes körülmények közötti – vége halhatatlanná teszi őt.

– Melyik a kedvenc evangéliumi részlete, imája?

– Szent Pál szeretethimnuszát (1Kor 13.) a Szentlélektől sugallt, gyönyörű csokornak tartom.

Pécsett, a modern Pálos templom előtt áll a Világ Királynője művészi szobor. A katakombacserkészet kezdetén, az 1947-48-as években itt született egy ima (lásd a 7. oldalon – szerk.), amelyet azóta is többször elmondok naponta. A közelmúltban Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön, Szabó Lajos plébános atya templomában hallottam, hogy a hívek közösen imádkozták ezt a szép imát.

– Melyik az a könyv, amelyet a Szentírás mellett magával vinne, ha hosszú időre egy lakatlan szigetre kellene mennie?

– A Cserkészek verseskönyvét. Az ebben foglalt irodalmi értékű és népi ihletésű versek szeptembertől szeptemberig idézik meg hitünk és nemzetünk szellemi értékeit; a magyarság történelmét, hőseit és vértanúit, tragédiáit és élni akarását, jeles napjait és ünnepeit, temetőit és virágos tájait, az édesanyák és a családi otthonok öleléseit, gyermekeink útkeresését, fiataljaink fészekrakását és öregjeink bölcsességét. E két kötetes irodalmi remekművet a cserkészvezetők tízévi válogatása után a Márton Áron Kiadó adta ki szerkesztésemben, nemcsak a cserkészek, hanem minden irodalmi értéket kedvelő magyar számára.

– Ki a kedvenc regényalakja és miért?

– Nagyon szeretek olvasni, de sajnos ifjú korom után már nem sok időm maradt regényolvasásra. Akkor is a történelmi regények és életrajzok, valamint természetleírások érdekeltek legjobban. Gárdonyi, Werfel, Kodolányi, Fekete István művei. Ezen írásokban szereplő pozitív hősök példája formálta ifjúkori felfogásomat, s ma is példaértékűek számomra.

– Ki az az öt személy, akit szívesen meghívna egy vacsorára?

– Barsi Balázs ferences atyát, Brückner Ákos Előd ciszterci atyát, Erdő Péter bíboros atyát, Nemeshegyi Péter jezsuita atyát és Semjén Zsolt mélyen hívő politikust. Úgy hiszem, e „baráti vacsora” mindnyájunk számára felejthetetlen emlékű este lenne.

– Melyik a kedvenc magyar bora, étele?

– Amennyire szeretem a szőlőt, annyira kevés bort iszom. Az édes bor jobban ízlik egy vasárnapi ebéd mellé, de a cukorbetegségem miatt az orvosok ezt nem javallják. A koleszterinre is vigyáznom kell már. A feleségem egy okos szakácskönyvben azt olvasta, hogy a bő zsiradékban készülő rántott csirke helyett készítsen mustáros sült csirkét. Hát nagyon ízlett!

– Melyik virágot szereti legjobban?

– Minden virág Isten remekműve. Rácsodálkozom a színes, nagy virágokat hozó szép rózsákra, a kora tavaszi tulipánokra, a fehér liliomra. Valamennyien az élni akarás fenséges megnyilvánulásai. Megigéznek csodálatos szépségükkel.

– Mivel tölti szabadidejét?

– Amikor az ember olyan feladatot láthat el, ami szívügye, akkor hobbivá válik az elfoglaltság, és a munka is szabadidővé lesz. Az alváson és az étkezésen kívül a napi eseményekről és az Egyház életéről szóló informálódás, az Isten ügyét szolgáló szellemi alkotás, a cserkészet és más hívő közösségek szervezése, programadás, előadás és a töltekező felkészülés alig fér bele a napi huszonnyolc (!) órába. E sok örömteli szabadidő eltöltése – Istennek ajánlva – szándékom szerint imádsággá válik számomra.

– Ki a kedvenc festője, muzsikusa?

– Fiatal koromban Márton Lajos grafikáin nőttem fel, később nagyon szerettem Feszty Masa képeit. Nekem talán Munkácsy festményei tetszenek legjobban. Ezt elősegítette, hogy sokat olvastam életéről. A modern művészet kemény kihívás számomra.

Hozzám nagyon közel állnak a cserkészek által sokat énekelt népdalok. Nagyon tisztelem ezek fáradhatatlan gyűjtőjét és feldolgozóját, Kodály Zoltánt, s ezért szeretem Bárdos Lajos kórusműveit is.

– Van-e kedvenc sportja, sportolója?

– Fiatal koromban síeltem, vívtam s egész életemben rengeteget kirándultam és táboroztam. Nagyon értékelem az egészséges tömegsportot. Az elmúlt évtizedekben a változatos kerti munka lett kedvenc „sportommá”.

– Melyik szín fejezi ki leginkább az Ön személyiségét?

– Általában a világos színeket szeretem, mint például az arany, az ezüst, a sárga. A fehéret is kedvelem. Ám a színek sokfélesége adja a szépséget. Egyéniségemet a természetre és a reményre utaló zöld szín fejezi ki leginkább.

– Ha csodatévő hatalmat kapna, mire használná?

– Létrehoznék egy hatalmas katolikus sajtó- és könyvterjesztő bolthálózatot, beleértve az elektronikus kiadványokat is. Ezen kívül működtetnék egy nemzetközi méretű filmgyárat is, amely értékeket közvetítene; korszerűen fogalmazott, vallásos témájú filmekkel és képes, jó híranyagokkal látná el a világ elektronikus hálózatát. Példaként említem a Néri Szent Fülöpről készült filmet vagy az MTV közelmúltban többször is bemutatott 30 perces anyagát a budapesti Városmisszióról.

– Melyik várost vagy országot tartja a legszebbnek?

– Sokat jártam külföldön. Megigéztek Svájc fenséges hegyei, a több felé is látott szép tengerpartok varázsa, az amerikai földrész felhőkarcolói és Párizs rendezettsége. Ám szívemhez legközelebb Pécs belvárosa áll, ahol felnőttem. A későbbiek során a római Szent Péter-bazilika és környéke is a szívemhez nőtt. Ez utóbbinál a vértanúk vérével áztatott emlékhelyek hagytak eltörölhetetlen nyomot bennem. A Szentföldnek és a Mária-kegyhelyeknek is – ahol az ég találkozik a földdel – sajátos varázsuk van. Szépségük mellett e helyek szelleme és történelmi múltja túlnő az általam ismert országok és városok politikai, társadalmi és vonzó, földrajzi adottságain.

– Hol érzi igazán otthon magát?

– A művészi templomokban, a kis kápolnákban és a táborokban bemutatott szentmiséken, Budapesten a széphalmi családi otthonunkban, és minden olyan helyen, ahol a jelenlévők egymást segítve és szolgálva az Isten akarata szerinti életre törekednek, s ezt tartják a maguk számára természetesnek. Ez azonban nem zárja ki, hogy kereső embertársaim között is otthonosan érezzem magam.

– Ha csak egy órája maradna az életéből, mit tenne a rendelkezésére álló időben?

– Isten irgalmában bizakodva hálát adnék, hogy rövidesen hazaérkezhetem Mennyei Atyámhoz, ahol a láthatatlan világ számomra is láthatóvá válik angyalaival, szentjeivel és azzal a sok értékes korábbi ismerőssel, akik már az örök életben várják Istenben boldogító feltámadásukat. Egyúttal a viszontlátásban bízva elbúcsúznék szeretteimtől, akik – reményeim szerint – körülöttem lennének abban az órában.